Kedves Olvasó, engedje meg, hogy néhány személyes élménnyel vezessem be mondandómat! Egy Nógrád megyei kis faluban töltöttem gyermekéveim. Szomszédságunkban volt a körzeti orvosi rendelő, ahol egy kedves Doktor Bácsi végezte gyógyító munkáját…
Egy szeptember végi péntek délelőtt ismeretlen férfi beteg jelentkezett rendelésünkön. Praxisunk egyik betegére hivatkozva, akit cukorbetegsége, magas vérnyomása miatt rendszeresen ellenőrzök, kért ellátást…
Számos orvosi megbeszélésen, fórumon, tudományos ülésen egyre több szó esik a betegek kezelésének sikerességéről, kudarcairól. A sok hatékony gyógyszer, kezelési séma, megfigyelés és tapasztalat egyértelműen gyógyulást, sikeres kezelést kellene hogy eredményezzen, de sokszor kudarc éri a beteget és az orvosát. Ennek okait kutatva jutottak el oda, hogy meg kell nézni a beteg együttműködési készségét is a gyógyítás folyamatában. Hiába diagnosztizál jól a kezelőorvos, hiába ír fel hatékony orvosságokat betegének, ha azt a beteg ki sem váltja, be sem szedi. A leghatékonyabb, a legmodernebb vérnyomáscsökkentő szer sem tud úgy hatni, ha a patika polcán marad, vagy a beteg szekrényének fiókjában lapul, csak a kiváltott és bevett, felhasznált gyógyszer tud eredményt elérni, esetünkben tudja a vérnyomást a normális szintre módosítani, csökkenteni.
Évek óta megfigyelhető praxisomban is, hogy betegeink vérnyomása nem csak a nap 24 órájában mutat változást, hanem befolyásolják az évszakváltások is. Ez leginkább az egyre melegedő nyári napokban nyilvánul meg.
Évtizedekkel ezelőtt szembesültem először ezzel a kérdéssel, egy moziban szegezték nekem! A filmvásznon Richard Dreyfuss amerikai színész várta a választ, aki egy középkorú autóbalesetest alakított. A férfi a baleset következtében nyaktól lefelé teljesen megbénult, s úgy döntött, lemond az orvosi kezelésekről, inkább a biztos halált választja. Pár évvel később egy hazai színházban mutatták be Brian Clark angol író drámáját, a korábbi mozifilm adaptációját, ahol Huszti Péter játszotta a szerepet. A kérdéssel újra szembesültem! Van-e olyan egészségi állapot, választható-e tudatosan az elmúlás, amikor a földi életet önszántából adja fel valaki? Úgy gondolom, a kérdés a mai napig nem dőlt el. A „jó halálról”, az eutanáziáról, annak kutatásáról lassan könyvtárnyi anyag gyűlik össze, de igazi megoldás, válasz nincs a kérdésre. Sokszor nem ennyire kiélezett helyzetekben is felvetődik azonban a kérdés, mit tehet az orvos, és mit tehet a beteg az értelmes élet megőrzéséhez, meghosszabbításához.
Egy borongós november végi délutánon éppen befejeztem visszatérő nőbetegem ellátását, a vérnyomásmérést, a betegvizsgálatot, a vércukornapló megtekintését és megbeszélését, a megszokott receptek felírását, amikor még egy kérést intézett hozzám. Éjszaka a vejéhez ügyeletet kellett hívnia, mert a fiatalembert erős hasi fájdalom kínozta, hányt, majd hasmenése is volt. Mivel a sürgős ellátás után sem vált panaszmentessé, további kivizsgálás, kezelés szükséges.
A családorvosi munka egyik sajátossága, hogy nem csak a „beteg” betegekkel, hanem az egészséges pácienseinkkel is kapcsolatba kerülhetünk. Azokkal, akiknek sokszor csak egy igazolást kell kiállítanunk, a jogosítványát kell megújítanunk, esetleg más alkalmasságról kell véleményt adnunk. De törvényi előírás is, hogy a praxisba bejelentkezetteket meghatározott időszakonként köteles a családorvos megvizsgálni, rajtuk különböző egészségügyi szűrővizsgálatokat elvégezni, és arról dokumentációt készíteni. Ennek célja, hogy a panaszokkal, tünetekkel, betegségekkel nem rendelkezők is időről időre egészségügyi ellenőrzésen vegyenek részt.
Gondolom, ismerős ez a mondat! Több alkalommal hangzik el rendeléseink közben, mert betegeink számára a laboratóriumi vizsgálatoknak valamiféle mindenre választ adó misztériuma van. Amit sem önmaga, sem az orvosa nem tud megmondani, megoldani, arra majd fényt derít a vér, a vizelet elemzése.
A családorvosi feladatokat úgy is csoportosíthatjuk, hogy betegünk valamilyen régóta fennálló bajával, panaszával, ismert betegségével fordul hozzánk, vagy újonnan kialakuló, heveny állapotromlás miatt kér ellátást. Röviden, krónikus beteggondozást vagy akut betegellátást kell végeznünk!
Családorvosi gyakorlatok kezdetén már többször hallottam orvostanhallgatóktól, de időnként még kórházi, klinikai orvos kollégáktól is, hogy a praxisokban komoly, súlyos beteget nem kell ellátni! „A családorvos ellátja a bagatell eseteket, felírja a szakorvosok által ajánlott gyógyszereket, a súlyos betegeket pedig azonnal kórházba küldi…” – mondta hajdanán egy kedves medika. Valóban így van ez? Tényleg csak sablonos, unalmassá váló feladatok végzése a családorvos jussa? Receptet ír? Beutalót szerkeszt?
Több mint 15 éves családorvosi múlttal a hátam mögött keresem és próbálom megtalálni a választ erre a kérdésre! Mindennapi munkám során számos esetben kell a hozzám forduló betegek vérnyomásaival kapcsolatosan döntést hoznom. Több száz olyan beteg van a praxisomban, a látókörömben, akiknél már ismert a betegég, kezelni, gondozni kell állapotukat. Ez a tény hozza elő a kérdést mind bennem, mind pedig a pácienseimben!
A családorvosi munka egyik sajátos vonása a folyamatos betegellátás. Ez alatt az értendő, hogy egy páciens praxisba bejelentkezése után mindig a választott családorvossal találkozik, a legtöbb betegségére helyben megkapja a szükséges ellátást. A heveny betegségek ellátása mellett ez természetesen vonatkozik a krónikus bajok, mint például a magasvérnyomás-betegség gyógyítására is. Hónapról hónapra, évről évre, mindig az állapottól függően, a szövődményeket, a társuló egyéb betegségeket figyelembe véve látjuk el betegeinket! Azt is gondolhatjuk, hogy ez a folyamat hamar egyszerűvé válik, meglepetéseket nem tartogat. Nemrégiben az otthonában látogattam meg egyik régi betegemet – nevezzük csak Beteg Lászlónak – soron következő állapotfelmérésre, kezelésellenőrzésre, gyógyszerfelírásra. A látogatás során meglepő tapasztalatokkal gazdagodtam. Szolgáljon tanúsággal mások számára is, legyen elgondolkodtató orvosnak és betegnek egyaránt!
A Diabetes nem csak újság – több annál: mozgalom. Közösség, amely szeretettel fogad, közösség, ahol önmagad lehetsz. Divatos manapság ez a kifejezés: légy önmagad! Általában reklámokban használják, sugallva, ha ezt az illatot fújod magadra, azt az ízt ropogtatod, akkor magadra találsz, teljes életet élsz, akkor és csak akkor megvalósítod önmagad. E szörnyű becsapás helyett nálunk, köztünk mást jelent e kifejezés.
Nem kell szégyellned diabéteszedet, nem kell szoronganod, ha társaságban rád tör a hipó, nem kell hosszan gondolkodnod, ha nem tudod egy étel szénhidrát-értékét! Ha hipózol, szólj a melletted ülőnek, vagy kérdezd meg nyugodtan, szerinte mennyi lehet az ebéd szénhidrátja. Köztünk ez természetes. Ezért jó eljönni a Diabetes szülinapra, ezért jó elmenni havonta a településeden működő klubba, ezért jó barátkozni sorstársakkal. Isteni dolog este tízkor felhívni az ország másik végén cukorbeteg ismerősödet – észre sem fogod venni, pár hónap alatt barátoddá válik –, hogy tanácsot kérj egy problémával kapcsolatban, vagy egyszerűen csak beszélgess vele. Hány barátság, hány szerelem született már – az elmúlt két és fél évtizedben, amióta a Diabetes létezik – a diabétesz apropóján!?
De ha te otthonülő vagy, ha csak lapozgatod az újságot – vagy nézegeted honlapunkat –, akkor is közénk tartozol. Akkor is érezheted: a te bajod nem csak a te bajod. Mások is küzdenek a kilókkal és a grammokkal – kilókkal hasuk tájékán, grammokkal a tányéron. Mások is féltek eleinte, és kétségbeestek, de ma már, ha olvasod írásaikat, láthatod, csak nevetnek a kezdeti riadalmon. A cukorbetegség feltételekhez kötött egészség - mondogatta gyakran Lang Gusztáv, a MACOSZ egykori elnöke, a Diabetes újság tulajdonosának, a veszprémi Cukorbetegekért Alapítványnak első elnöke. Sokan bólogatnak helyeslően – ennyi az egész! És sokan vitatkoznak – ennél azért többről van szó! Ki-ki foglaljon állást magában! Annyi azonban biztos: a cukorbetegség esélyt ad, a cukorbetegséget kézben lehet tartani. Nem kell átadni az uralmat a kórnak! Te dirigálhatsz neki és önmagadnak.
Köztünk önmagad lehetsz: fegyelmezett, öntudatos és majdnem egészséges ember, aki éppen úgy élhet, mint az egészségesek. (Amúgy van egészséges ember..?) Önmagad lehetsz: vidám és sportos, jó alakú és erős. Ha épp szomorú vagy és fáj a lábad, kövérkés vagy és gyenge - akkor is itt a helyed! Keresd köztünk a jó példákat, a leendő barátokat, keresd a válaszokat kérdéseidre. Olvasd-hallgasd az orvosok tanácsait, próbáld ki a dietetikusok receptjeit! Légy önmagad – a cukorbetegek egyre népesebb családjának közösségében!
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
