Mit ér a doktor, ha háziorvos…
Kedves Olvasó, engedje meg, hogy néhány személyes élménnyel vezessem be mondandómat! Egy Nógrád megyei kis faluban töltöttem gyermekéveim. Szomszédságunkban volt a körzeti orvosi rendelő, ahol egy kedves Doktor Bácsi végezte gyógyító munkáját. Tisztelet, szeretet, nagyrabecsülés övezte, számomra akaratlanul is példaképpé vált. Ebben persze az is segített, hogy egy bogárhátú Volkswagenje is volt, amit mindenki irigykedve csodált…
Aztán teltek az iskolaévek, középiskolás koromban hamar döntöttem, hogy az orvosi egyetemre pályázzak, tudatos felkészülés volt, elsőre sikerült is a bejutás.
Az egyetemi évek alatt sorra változtak elképzeléseim, kutatóorvos legyek, anatómus, esetleg belgyógyász, sebész, urológus? Aztán előjöttek a gyermekkori álmok! Olyan orvos akarok lenni, aki az egész beteget vizsgálja, kezeli, folyamatosan ellátja, gondozza! Abban az időben a belgyógyászati gyakorlat segítette az erre való felkészülést, hiszen célzott rezidensképzés, felkészítés még nem létezett. Persze körzeti gyakorlatot, ügyeletet is végeztem kórházi munkám mellett. A szakvizsga letétele után egyenes út vezetett egy praxisba, immár 34. éve dolgozom egy helyen, ugyanabban a praxisban. Több mint 2000 páciens egészégét, baját, betegségét próbálom segíteni, kezelni, gondozni. Ez persze nem egyszerű, a betegségek széles körét, számos terápiás sémát kell nap mint nap alkalmazni. Mindehhez kiterjedt ismeretet kell megszerezni és a tárgyi tudáson túl megfelelő együttérző kommunikációt, empátiát is el kell sajátítani.
Ennek manapság a legjobb lehetősége az egyetemek családorvosi tanszékének oktatási programjai, a családorvosi szakorvosjelöltek (rezidensek) elméleti és gyakorlati képzése. A végső cél természetesen a családorvosi, háziorvosi szakvizsga megszerzése. A háziorvosi munka alapja a szakmai hatásköri lista, amely az orvostudomány részterületeinek háziorvosra kötelező ellátási sémáit, protokolljait határozza meg. Az orvosi munkánkat tehát nemtől, életkortól, betegségektől, állapottól függetlenül végezzük.
Ellátásunkban a heveny betegségek kezelése, a krónikus állapotok folyamatos követése, a terápiák módosítása is beletartozik. Fontos a tünetmentes rizikóállapotok felismerése, a széles körű szűrővizsgálatok elvégzése. Az eltérések értékelése lehetővé teszi a kórismék, diagnózisok felállítását a háziorvosi rendelőben is, sőt a terápia megkezdésére is lehetőség van. A folyamatos gyógyszerfelírások, a terápiahatékonyság ellenőrzése, az esetleges módosítások, kiegészítések elrendelése szintén napi feladatunk. Mindezeken túl számos szakértői tevékenység is rendelőinkben történik. Többek között a keresőképtelenség elbírálása, a leszázalékolási eljárás megindítása, a gépjárművezetői, a kishajóvezetői, a lőfegyvertartási engedélyek megadása az ilyen irányú feladatok. Ehhez társulhat még a közgyógyellátási eljárás lebonyolítása és számtalan szociális engedély, igazolás kiadása is.
Sok esetben elérhetők vagyunk telefonon, internetes platformon, e-mailben, ami a COVID időszakában, illetve azt követően általánossá vált gyakorlatukban. Ezek megválaszolására, bonyolítására szintén időt kell találni a nap 24 órájában.
Meg kell jegyezni azt is, hogy naponta legalább 60–100, néha még több orvos-páciens találkozás történik. Azt gondolom, ennyiszer csak köszönni és elbúcsúzni is fárasztó, hát még ha közben döntéseket is kell hozni, meggyőző tanácsokat is kell adni!
Talán kitűnik, hogy a háziorvosi munka, mint ahogy minden más orvosi tevékenység is, számtalan specialitással, sajátossággal rendelkezik. Az feladat ellátásához megfelelő felkészültségre, elhivatottságra van szükség. Terhet jelenthet az egyszemélyi felelősség is, legtöbbször nincs egy intézmény a háziorvos háta mögött, a döntéseiért csak önmaga viseli a következményeket.
Az elmondottakból adódik, hogy a körzetekbe, a praxisokba lehetőség szerint felkészült, az új ismeretekre fogékony és befogadó szakemberek kerülhetnek. Akik bírják a szakmai kihívásokat, széles körű ismeretekkel rendelkeznek, követik az orvostudomány fejlődését, az eredményeket beépítik mindennapi tevékenységükbe. Nem hiszem, hogy akik más területen nem felelnének meg, azok gyűjtőhelye a háziorvosi alapellátás lenne! (Zárójelben megjegyzem, természetesen vannak olyanok is, akik nem felelnek meg tökéletesen az elvárásoknak, de úgy gondolom, bármely szakterületen létezik olyan doktor, aki nem a szakma csúcsát jelenti!)
Az országban több száz olyan házi felnőtt- és házi gyermekorvos praktizál, akik a napi betegellátó tevékenységükön túl részt vállalnak az orvostanhallgatók, a szakorvosjelöltek oktatásában, képzésében. Rendszeres résztvevői továbbképzéseknek, kongresszusoknak, próbálják képezni önmagukat, mindezt a még hatékonyabb és korszerűbb betegellátás érdekében. Az már csak hab a tortán, hogy sokak tudományos tevékenységet is folytatnak. Felméréseket végeznek, cikkeket írnak, továbbképző előadásokat tartanak.
Azt hiszem, megvolt és megvan a háziorvos-társadalom azon része, akik a legmagasabb szinten művelik, végzik a dolgukat. Reményeim szerint a jövő generációja is mutatkozik már, akik továbbviszik az elődök álmait, erősítik, fejlesztik a szakterületet. Hiszen egy jó háziorvos aranyat ér (!) – remélem egyre többen és többen ebbe a csapatba tartozunk!
Dr. Antalics Gábor
Belgyógyász-háziorvosként dolgozik Budapest XVII. kerületében 1991 óta. Kiemelten a szív- és érrendszeri betegek ellátásával, kezelésével foglalkozik, ebben a témában orvostanhallgatókat, szakorvosjelölteket is oktat az Egyetem Családorvosi Tanszékén.
