A magasvérnyomás-betegség ellátásának buktatói
Van feladatunk, és nem is kevés…
Számos orvosi megbeszélésen, fórumon, tudományos ülésen egyre több szó esik a betegek kezelésének sikerességéről, kudarcairól. A sok hatékony gyógyszer, kezelési séma, megfigyelés és tapasztalat egyértelműen gyógyulást, sikeres kezelést kellene hogy eredményezzen, de sokszor kudarc éri a beteget és az orvosát. Ennek okait kutatva jutottak el oda, hogy meg kell nézni a beteg együttműködési készségét is a gyógyítás folyamatában. Hiába diagnosztizál jól a kezelőorvos, hiába ír fel hatékony orvosságokat betegének, ha azt a beteg ki sem váltja, be sem szedi. A leghatékonyabb, a legmodernebb vérnyomáscsökkentő szer sem tud úgy hatni, ha a patika polcán marad, vagy a beteg szekrényének fiókjában lapul, csak a kiváltott és bevett, felhasznált gyógyszer tud eredményt elérni, esetünkben tudja a vérnyomást a normális szintre módosítani, csökkenteni.
Már külön tudományág foglalkozik a beteg-együttműködés kérdéseivel, amit az adherencia kifejezéssel illetnek. Adherenciáról beszélünk, ha az egyén a terápiás folyamatban a gyógyszerszedéssel és/vagy életmód-változtatással az egészségügyi ellátás ajánlásai szerint együttműködik. Az adherenciában hangsúlyos a beteg aktív szerepe a saját gyógyulási folyamatában. A beteg-együttműködésen belül négy különböző fogalom különíthető el (zárójelben az angol megnevezés, az interneten magyar oldalakon is sokszor láthatjuk): elfogadás (acceptance), egyetértés vagy konkordancia (concordance), „engedelmesség” (compliance) és kitartás vagy perzisztencia (persistance).
Hogyan épül fel a beteg-együttműködés?
Ennek első lépése, hogy a kiderített betegséget, diagnózist a beteg vállalja fel, fogadja el a kóros állapot tényét. Fogadja el, hogy a javulás, a gyógyulás érdekében változtatnia kell életmódján, az ajánlott gyógyszert, tablettát rendszeresen be kell vennie, az időszakos orvosi kontrollokon meg kell jelennie. – ELFOGADÁS
Következő lépcső, hogy a beteg és orvosa egyetértésével kialakuljon egy kezelési terv, egy betegséggondozási elképzelés arról, milyen lépésekben történjen az életmódváltozás. Milyen célokat tűzzön ki a beteg, mikor hagyja el a dohányzást, milyen étrendet folytat, mikor, milyen gyógyszereket használ, mikor találkozik kezelőorvosával, mikor szükséges igénybe vennie szakorvos, specialista segítségét. – EGYETÉRTÉS megszerzése
Hosszú távon kell együtt gondolkodni az ellátó személyzettel, javaslatokat, terápiás utasításokat megtartani, felírt gyógyszereket alkalmazni, bevenni. Ez gyakran nehéz, főként, ha olyan betegséggel állunk szemben, amely komolyabb panaszt nem okoz. A magasvérnyomás-betegség is hosszú időn át panasz- és tünetmentes lehet, sőt az emelkedettebb értékhez is alkalmazkodik a szervezet. Sokszor csak az agyi vagy szívkatasztrófa bekövetkeztekor derül ki a magas vérnyomás, ami az alapja a bekövetkezett eseménynek. A krónikus betegségek kezelése sok esetben élethosszig tartó orvos–beteg együttműködést igényel. A beteg oldaláról ez ismételt elfogadást, „ENGEDELMESSÉGET” igényel.
Partneri kapcsolat
Fontos, hogy a beteg tisztán lásson a betegségével és az alkalmazott terápiával kapcsolatban, birtokában legyen az ehhez szükséges információnak. Bizonyított, hogy a tájékozott beteg nagyobb valószínűséggel tartja be a terápia szabályait. A tájékoztatás a betegségről, a kezelésről a kezelőorvos feladata, de legyen ebben is partner – kérdezzen, ha nem ért valamit, mondja el a kezeléssel kapcsolatos esetleges kételyeit, ha fél a mellékhatásoktól, ha nem elégedett az elért eredménnyel, ha nehéz életeseményen megy keresztül, ami befolyásolhatja a betegségét vagy a kezelést… stb. Ezzel sokat tehet a kölcsönös bizalmon alapuló, jó orvos–beteg kapcsolat kialakulásáért, orvosa pedig jobban „önre szabhatja” a kezelést.
Az újabb mérföldkő a kezelésben a KITARTÁS. Mennyi időn át képes a páciens az együttműködésre, meddig képes fenntartani az aktivitását az ellátásában? Sajnálatos, hogy akár a vérnyomás-betegségben, akár a magas koleszterinszint csökkentésében alkalmazott terápiák jó része feledésbe merül az idő előrehaladásával. A statisztikák szerint egy év múlva a megkezdett vérnyomáscsökkentő kezelést csak minden harmadik, a koleszterincsökkentő kezelést csak minden negyedik páciens folytatja. Akik elmaradnak, nem szedik gyógyszerüket, újra magasabb kockázatú állapotba jutnak – agyi, szív- és érrendszeri szövődmények megjelenésére nagyobb eséllyel számíthatnak. Ennek megelőzésében elengedhetetlen a beteg-együttműködés megszerzése, a terápiás kitartás fenntartása.
Mindenki vállaljon részt!
Mint látható, a kónikus betegségek sikeres kezelése, karbantartása összetett feladat. Gondolkodást, elmélyülést, előrelátást, felelősséget követel az ellátó orvostól, tájékozott elfogadást, egyetértést, engedelmességet és kitartást a betegtől.
A cél az egészségben eltöltött évek számának növelése, a súlyos egészségkárosodás megelőzése. Fontos, hogy mindenki vállalja a rá eső részt a feladatból – amit ennek érdekében tenni tud és tenni akar, azt tegye meg. Az orvos hatékonyan gyógyítson, a beteg biztonsággal és mellékhatások nélkül, tartósan gyógyuljon!
Dr. Antalics Gábor
Belgyógyász-háziorvosként dolgozik Budapest XVII. kerületében 1991 óta. Kiemelten a szív- és érrendszeri betegek ellátásával, kezelésével foglalkozik, ebben a témában orvostanhallgatókat, szakorvosjelölteket is oktat az Egyetem Családorvosi Tanszékén.
