Diabétesz-tábor a Brauer Panzióban
22. szerda, Pécs. A kontrollon Zsombor és én már izgatottan vártuk, hogy idén vajon kik lesznek a táborlakók. Örömmel értesültünk, hogy a régi banda továbbra sem bomlik fel, esetleg pár új taggal bővül. A helyszín idén is a csodálatosan szép mecseknádasdi Brauer lovaspanzió. Ennek külön örült mindenki!
23. csütörtök. Végre már nem kell tovább izgulnunk, újra találkozunk mindenkivel! Az elsők között érkezve volt még időnk kicsit nosztalgiázni a hely varázslatos szegleteiben. Nagyon hiányzott már! Az utolsó csapat befutása után megkezdődhetett a szobabeosztás, bár ezt már Ági néniék a kórházban előre megcsinálták, így végre ostrom alá vehettük a kiszemelt szobákat. Az új tagok megismerése érdekében Laci bácsi egy gyors bemutatkozásra invitált minket a hűs árnyékba.
A délelőtti cukrok bediktálása után jöhetett a várva várt zumba. Mint mindig, most is rendkívül jó hangulatban és hatalmas kacagások között telt. Hogy több erőt kapjunk a közel 35 fokos melegben, Adri és Ági néni, valamint később hozzájuk csatlakozva Dóri és Viki is beálltak közénk. Este néptáncoltunk egyet közösen, ami szintén jó móka volt, bár a fiúk szerintem még most sem tudják igazán pontosan a lépéseket, de ezt nyugodt szívvel elnézhetjük nekik.
A következő napokban volt még színjátszás, amibe szerintem elég jól bele tudtuk magunkat élni, lovaglás, thaibox-bemutató, megtudtuk, hogy a thaibox az egyik legnehezebb küzdősport, piloxink, ami a pilátesz, a box és a tánc összevonásából született. Andreával, a panzió egyik igen kreatív tulajdonosával idén sem maradhatott ki a mozaikozás, valamint még a pogácsánk elkészítésében is segíthettünk nekik. Laci bácsi folyamatos bi- és esti túrákat szervezett nekünk, akinek pedig nem volt biciklije, az a közeli pataknál tudta kicsit felfrissíteni magát. A kilátóhoz, ahol már várt minket a felszerelt kötél és ügyességi pálya, Erhardt doktornő és férje, valamint adjunktus nénink, Kozári doktornő fuvarozott ki minket. Ezúton is köszönjük nekik! Egyik délután ellátogatott hozzánk egy fiatal pár, akik a fazekasság apró kis bugyraiba vezettek be minket. Hatalmas buborékokat is fújhattunk, amit a kisebbek élveztek a legjobban. Ez érthető, hiszen a nagyok csinálták, ők meg hatalmas nevetések között nyugodtan kipukkasztották.
Az idei éjszakákat is mosolyogva virrasztották át nővérkéink és Dóri néni, aki még este is pontosan számolgatta a még bevihető szénhidrátjainkat. Már-már arra számítva, hogy fejlámpával a fejükön fognak este a szobák között ingázni, megletetésünkre csak telefonnal a kezükben keresgélték a számukra szükséges ujjszúrót, cukormérőt, és még arra is vigyáztak, hogy mi továbbra is nyugodtan aludhassunk. Számomra idén is rejtély marad, hogy ennyi estét átvirrasztva még másnap is ugyanolyan jól bírták az iramot, mint mi. Vajon, hogy csinálhatják? Nem baj, ha a válasz elmarad, viszont köszönjük, hogy helyettünk ezt is megoldották és így szüleinknek sem kellett aggódni az esti cukormérések miatt.
Köszönjük a sok-sok ajándékot, amit idén is kaptunk. Beatrixtől, aki most is rengeteg hasznos dologgal látott el minket a 77 Elektonika Kft. jóvoltából, Marika néninek, aki az Accu-Chek Aktive-tól hozott nekünk pólókat, tollakat és még rengeteg mást. Soltész professzor és felesége, aki fogorvos, idén is meglátogattak minket, és rengeteg hasznos fogápolási trükkel, valamint ajándék fogkrémmel láttak el bennünket.
Köszönjük, hogy idén is ilyen mesés helyen és ennyi jó emberrel tölthettük el ezt a pár napot! Igyekszünk majd ezt valahogy meghálálni, ha máshogy nem is, de a jó cukrainkkal és átlagainkkal reméljük, sikerülni fog!
Köszönjük szépen!
Mindenkinek jó cukrokat és szuper nyarat kíván a testvérpár: Kinga és Zsombor :)
