Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület Székesfehérvár

Edukációs tábor, Horvátország 2015.

Augusztusban újra a horvát tengerparton töltöttünk egy csodálatos hetet. Ötödik alkalommal indultunk a nagy útra − Krk sziget, Omisalj −, de most először mertünk kisebb korosztállyal, 10–12 éves gyermekekkel nekivágni! A gyermekek 95 százaléka inzulinpumpával kezelt.

Nyolcórás hangulatos utazás után, rengeteg csomaggal – egy heti hideg élelem, ásványvíz és minden, ami a diabétesszel kapcsolatban szükséges, illetve a személyes holmikat, strandcikkeket rejtő bőröndökkel – és mérhetetlen kíváncsisággal szálltunk le a buszról a már jól ismert szálloda előtt. Az indulási és az utazás közbeni vércukorértékek kissé magasabbak voltak az izgalom miatt. Kipakolás, és irány a tenger!

Nem hiszünk a szemünknek! – az előző évek tapasztalatait meghazudtolva mindenki örömmel vetette bele magát a 36 fokos hőségben a hűs habokba. Természetesen fürdés előtt vércukormérés, majd ha szükséges, gyorsan felszívódó szénhidrát elfogyasztása, 10 mmol/l vagy a körüli érték esetében jöhetnek a tengeri élvezetek! Nahát! Ezek a gyerekek nem csak a szállodai szobákban érzik jól magukat! Fürdés után a jól megérdemelt vacsora következett, majd bemutatkozás, egy kis móka és 22 órakor villanyoltás.

Másnap rutinszerűen vércukorméréssel kezdtük a napot, majd a fő épület megrohamozása, reggeli. Mivel ragyogó napsütésre ébredtünk, úti célunk Njivice. A melegfront hatására a mért normo- és hipoglikémiás értékek miatt báziscsökkentést végeztettünk a gyermekekkel, körülbelül 60–70 százalékra. Előtte persze ahány felnőtt csak létezett, mindenki gyártotta a megszámolhatatlan mennyiségű szendvicset. 10 órakor már a tenger víze hűsített bennünket. Előkerültek a békatalpak, búvárszemüvegek, mi, felnőttek pedig vigyázó szemeinket mindannyian a gyermekeinkre vetettük. Ki a vízben, ki a parton „őrizte” kis csapatunkat. Az ebéd elfogyasztása után még egy kis fürdés, aztán az égiek nem kegyelmeztek, felhők és szél kíséretében igyekeztünk vissza a szállásra, majd az eső sem maradt el. Az idő borult, a kedvünk napos – közös játék, beszélgetés…

Hétfőn az idő változatlan, irány a busz, cél a bisenujkai cseppkőbarlang, majd városnézés Vrinjben, ahol remek pizzát ebédeltünk. Mindenki mért, osztott, szorzott, hogy a lehető legtöbb mennyiséget fogyaszthassa el, persze Enikő néni, Éva néni és Ildikó néni szoros kontrollja mellett. Az inzulinpumpa bólusvariációját kihasználva, az elfogyasztott pizza szénhidrát-mennyiségére elnyújtott bólusban adatták be az inzulint. Megérte, nagyon-nagyon finom pizzát kaptunk! A maradék persze eldobozolva, jól jön az még ínséges időkben! Sajnos az elfogyasztására már nem volt lehetőség, hiszen a hatalmas zuhé, ami meglepett bennünket, nem csak minket, hanem a pizzákat is elmosta. Ázottan tértünk vissza, de töretlen jókedvvel. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy tőlünk volt hangos a szálloda, de ez így van rendjén, nyaralunk, még ha az idő a csúnyábbik arcát mutatja is.

Kedden kissé félve húztuk félre a függönyt. Hurrá! Ragyogó napsütés! Irány Njivice. Program: fürdés, búvárkodás, napozás, majd egy kis átmozgató vízi torna, amiben mindannyian részt vettünk. Legnagyobb pozitívuma, hogy maguk a gyerekek találták ki. Az ebédet egy tengerparti étteremben fogyasztottuk el, mindenki maga választhatott a színes kínálatból. Kihasználva a jó időt, egészen vacsoráig maradtunk. Az egész napos fürdés, úszás, búvárkodás anyagcserére gyakorolt hatása következtében a vércukorértékek 3–5 mmol/l között voltak, amit plussz szénhidrát bevitelével oldottunk meg.

A változatos programról a változatos időjárás gondoskodott. Szerda, borúlt ég, időnként eső, úgyhogy ma ismét kirándulás. A vércukorértékek a fronthatás következtében az „egekbe szöktek”, amit a bázis emelésével uraltunk. Irány a csodálatos Baska városa, majd Krk, ahol betértünk az Aquariumba. Persze az eső megállíthatatlanul esik. Ezt az akadályt is töretlen jókedvvel vették a gyerekek. Visszafelé a buszban kártyapartival múlattuk az időt. Vacsora után még egy kis közös játék, alvás és bizakodó ébredés.

Természetesen az ég borult. Sebaj, séta Omisalj dombos tájain, és mire minden látnivalót megnéztünk, a nap is kisütött. Az elfogyasztott déli szendvicsek után felkerestük Omisalj sziklás partszakaszát, ahol egy kis búvárkodás után kirándulás a közeli római kori romokhoz, majd vacsoráig fürdés.

Pénteken „mindent bele”! Bár a nap nem ragyog, csak erőlködik, de minden bátorságunkat összeszedve irány a tenger! Bemelegítő torna az igazán hűs habokban, vidám vetélkedők, sorversenyek szárazon és vízen, és az elmaradhatatlan búvárkodás. A parton elfogyasztott ebéd után röplabdáztunk a közelben felfedezett röpipályán. A sok mozgásra való tekintettel fagyizás inzulinadás nélkül, amire a vércukorértékek normális szinten maradtak. Majd vacsora, egy gyors pakolás, készülődés a hosszú útra. A hét zárásaként részt vettünk egy vérbeli magyar esten, retró zenével, tánccal, a gyerekek nagy örömére.

Elérkezett az utolsó reggel. Nehéz szívvel mentünk az étterembe, majd a végső bepakolás után buszra szálltunk és irány Székesfehérvár! Bár az idő igen változatos volt, kedvünket nem szegte, remekül éreztük magunkat.

Kissné Cserhalmi Márta óvodapedagógus
Szabóné Hajdú Ildikó diabetológiai szakápoló