A JDH története

Az 1-es típusú cukorbetegséggel élők és az ilyen gyermekeket gondozó szakemberek számára már több évtizede nyilvánvalóvá vált, hogy önmagában a leglelkiismeretesebb egészségügyi, gyermekdiabetológiai munka sem lehet elegendő a cukorbeteg gyermek teljes értékű életre való felkészítéséhez. E felismeréstől indíttatva először 1967-ben dr. Barta Lajos (†), később a 80-as években pedig dr. Blatniczky László, dr. Fövényi József diabetológusok és Keglevich Pál pszichológus voltak többek között aktív szervezői a nagy létszámú, úgynevezett központi táboroknak. Ezekben az inzulinnal kezelt gyermekek nyaralás mellett a kezelési lehetőségek gyakorlati oldalát is elsajátíthatták. E sikeres kezdeményezések nyomán a 90-es évek elejére a gyakorlati páciensoktatás, az edukáció szükségessége bebizonyosodott, a civil kezdeményezések lehetősége pedig adottá vált. Az alapítvány formai ötlete és az elnevezés Keglevich Páltól származik, aki cukorbetegként más, az 1-es típusú cukorbetegség kezelésében járatos szakemberek, illetve ebben személyesen érintettek segítségével hívta életre 1991-ben a Juvenilis-Diab-Help Alapítványt.

Nyári táborok

Az Alapítvány 2012 augusztusában már a XXIII. Tini Táborát szervezte Balatonfenyvesen, ahol lapunk munkatársai is látogatást tettek. A Balaton vízszintje idén sem a fejesugrásnak, sem az úszásnak nem kedvezett, de a program így is változatos volt: a sportolási lehetőségeken – kosárlabda, röplabda, foci – felül kirándulást szerveztek, és minden napra jutott ismeretterjesztő előadás. Látogatásunkkor dr. Blatniczky László főorvos úr tartott előadást a serdülőkor és a cukorbetegség kapcsolatáról, ezt követően pedig Jámbor Tímea edukátor szituációs gyakorlatait beszélték meg közösen a tinik csapatai. A nehezebb kérdések átgondolásában Blatniczky főorvos úr nyújtott segítséget. A szituációs kérdések jó lehetőséget biztosítanak egyes váratlan helyzetek átgondolására, ezért terveink szerint honlapunkon folyamatosan tesszük elérhetővé őket, beküldés után a helyes válaszok is azonnal megjelennek.

Edukátorképző tanfolyamok

A nyári táborok mellett a Juvenilis-Diab-Help Alapítvány másik „szabadalma” az edukátorképzés, amelyet 1994 óta szerveznek rendszeresen. Céljuk, hogy az arra alkalmas fiatalok – és kevésbé fiatalok – elméleti és gyakorlati ismereteket kapjanak cukorbetegekkel, gyermekekkel, serdülőkkel való foglalkozások vezetéséhez, így híd szerepet tölthessenek be a gondozó team és a páciens között. (A tanfolyam eddig legidősebb végzett edukátora Soós Tibor, a Civil Fórumon tartott előadása sokunknak szerzett vidám perceket: http://fb.com/diabetes.hu/videos)

A hallgatók, így e sorok szerzője is, néhány nap alatt igen sok információhoz jutnak a diabetológia, dietetika, pszichológia, valamint tábor- és szabadidőszervezés témaköreiből. Neves szakemberek előadásai segítségével a gyakorlatban szerzett tapasztalatokat tudományos alapokra helyezhetjük. A tanfolyam végén szóbeli vizsgán adunk számot arról, hogy mennyire sikerült elsajátítanunk a tananyagot. A tanfolyamok indulása óta már több mint 250 edukátort képeztek. Minden további helyett álljon itt két idén végzett edukátor véleménye:

Moldován Józsefné Margit, Adony: Feszített napirend nagyszerű előadókkal, érdekes előadásokkal, nagyon kellemes hangulatban, minden kérdésünkre választ kapva. Azt hittem, sok újat nem hallhatok a diabéteszről: hat éve cukorbeteg a 16 éves fiam, 20 éve dolgozom háziorvosi asszisztensként, tehát nap mint nap találkozom a cukorbetegséggel. Mégis minden előadás kivétel nélkül tanulságos, megerősítő és hasznos volt. Munkám során nagyon nagy segítséget jelent, hogy kiegészíthettem az eddigi tudásomat, tapasztalataimat, bátrabban adhatok tanácsot a betegeinknek diétával, életmóddal kapcsolatban. Persze kikapcsolódást is hozott ez a néhány nap az életkortól függetlenül remekül összekovácsolódott kis „csapatnak” köszönhetően.

Ravasz Gábor, Komárom: 17 éve vagyok diabéteszes, a tanfolyamon mégis sok új dolgot megtudtam, de az igazi pluszt az adta, hogy diabetológusok, szakemberek előadásait hallgathattam meg. Szeretnék másoknak segíteni a tapasztalatommal és a tanultakkal, de saját magamnak is hasznosak az új ismeretek. Jól éreztem magam, mert sorstársakkal találkoztam, tőlük is tanulhattam. Szerintem a paradicsomleves is finom volt.

Béki János