2003-ban születtem, s 2006-ban lettem cukorbeteg, később pedig kiderült, hogy a lisztérzékenység is próbálja megnehezíteni az életemet. Én nem adtam fel! A szüleim segítségével az összes akadályt legyőztem. Minden évben vártam a tábor kezdetét. Ahogy eddig, most is nagyon jó csapat jött össze, régi barátok találkozhattak, új barátságok szövődtek. Sajnos rövid volt az egy hét, lehetett volna kettő is.

Jártunk a debreceni állatkertben, ahol jókat nevettünk, mókáztunk. Elfoglaltuk a játszótereket, és ami a legnagyobb meglepetés volt számunkra, a most elkészült Nagyerdei Stadiont is meglátogathattuk, minden zegzugával megismerkedhettünk. Fociztunk a bemelegítő pályán, futóversenyt szerveztünk a műfüves pályán, bekukkanthattunk az öltözőkbe is.

A tankonyhán is alkottunk: diabos muffin, diabos, illetve gluténmentes palacsinta készült a kezünk által. Amit még nagyon szeretünk, az a mézeskalácssütés, díszítés, amelyben Radics Zoli barátunk segít nekünk mindig. Járt nálunk a Lufibohóc is, rengeteg trükkel és sok élethű lufival kedveskedett nekünk. Igaz, focipályánk nem volt, de a klinika füves részét minden nap koptattuk egy kicsit, mert ki nem szeret focizni? Akik mégsem, mást játszottak. Jól éreztük magunkat, s a legközelebbi kiránduláson újra találkozhatunk egymással. Már alig várom.

Varga Imre
Hajdúböszörmény, 11 éves