1-es típusú cukorbeteg gyermekekkel vágtunk neki a Tisza-tavi kalandoknak. A tábor orvosi felügyeletét a gyerekek kezelőorvosa, a nyíregyházi Jósa András Kórház diabetológusa látta el. A doktornő mellett védőnő és gyakorlott diabéteszes szülők feleltek a tábor biztonságáért.

Minden nap a mozgásról szólt. Már az első nap fárasztó volt, hiszen a vonatozás után kerékpárra pattanva értük el a táborhelyünket, délután pedig már várt ránk a kenu. Már a kenuzáskor éreztük, igazi csapattá váltunk, a gyerekek segítették egymást az irányításban és az evezésben. Másnap 25 km-t tekertünk két pihenővel, a kánikula ellenére kitűnő hangulatban. Abádszalókon egy kellemes étteremben ebédeltünk, majd a strandon pihentük ki a délelőtt fáradalmait. Sajnos az eső egy kicsit megtréfált bennünket, de szerencsére csak kisebb esőcseppeket kaptunk. Nagyon büszkék voltunk a gyermekekre, hiszen sokan nem voltak hozzászokva az ekkora teljesítményhez, ráadásul a kerékpárok sem voltak a legmodernebbek, de nagy akarattal, vidáman pedáloztak végig.

A következő napok már nem voltak ennyire megerőltetők, de izgalmakban nem volt hiány. Több csapatra osztva, a gyerekek térképes feladatlappal indultak el felfedezni Sarudot. Meglátogatott minket Hevesi Tamás, aki hasznos tanácsokkal látta el a táborozókat. Izgalmas játékok voltak a táborhelyen, éjszaka pedig elemlámpás „kincskeresés”. A tiszafüredi kalandpályán volt, aki magabiztosan, volt, aki halálfélelemmel birkózva, de nagy elszántsággal ment végig a pályán.

Nagyon jól sikerült a táborunk, a mért vércukorértékek optimálisak voltak. A mozgás jótékony hatása érezhető volt minden táborlakónál, a szőlőcukorra és a kekszre szinte mindig szükségünk volt

Szabóné Balogh Zsuzsa