Forró nyárnak tűnt. Aztán már csak melegnek, végül mindenki megkönnyebbült sóhajjal vette elő a pulóvereket a bőröndökből. Félreértés ne essék, a medence ugyanúgy folytonos használatban volt, csupán a törülközőkért nyúlkáló kisebb és nagyobb kezek lettek gyorsabbak.
Rajna Alexandra vagyok, 16 éves, óvodás korom óta inzulinnal kezelt cukorbeteg. Törökszentmiklóson élek, jelenleg a Szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Gimnáziumban tanulok, a 10. évfolyamon.
Ha valaki meghallja a Malaga nevet, a szikrázó napsütés, a hihetetlenül hosszú homokos tengerpart és a változatos kultúra jut eszébe. Ha egy diabéteszes hallja meg a nevet, az jut eszébe: Hogyan fogom hűteni az inzulinomat? Mi lesz, ha ellopják vagy elhagyom? Mi van, ha elkapok egy hányós vírust? Hogyan fogom megoldani az éjszakai bulikat alkohol és rosszullét nélkül? Ezek mellett számtalan egyéb problémát meg kellett oldanom az egy hónap alatt, Malagában. Tapasztalataimat szeretném megosztani veletek, hogy ha valaki ilyen helyzetbe kerül, legyen támpontja és bátran merje belevetni magát az ismeretlenbe. Mert higgyétek el, megéri!
Nagyné Végi Tímea vagyok. Férjemnél, Nagy Dénesnél 19 évvel ezelőtt diagnosztizálták a cukorbetegséget. Igyekeztünk úgy élni az életünket, hogy ez ne gátoljon minket semmiben. A gyerekvállalás tervezésénél páromat sokat foglalkoztatta, mi lesz, ha a gyerek örökli. 2003-ban megszületett Dávid, minden félelmünk ellenére egészségesen.
Akik közvetlenül vagy családtagjuk által nem érintettek, azok közül is bizonyára többen hallottak már arról, mekkora sokkot jelent a szülőknek, amikor gyermeküknél 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizálnak. Egész életemre szóló tapasztalat marad számomra a bénultság és a kétségbeejtő tehetetlenség, amelyet a kórházból hazajövet éltem át az első hetekben. Szorongással gondoltam a fiam ingadozó vércukraiból adódó lehetséges helyzetekre. Azt boncolgattam magamban, hogy milyen jövő vár a gyerekemre, milyen életkilátásai lehetnek két-három, öt, tíz, húsz vagy akár negyven év múlva.
Marton Renátának hívnak, 36 éves és zalaegerszegi vagyok. 12 évesen lettem cukorbeteg. És már akkor tudtam, hogy egészségügyis leszek, illetve hogy felnőttként világot szeretnék látni. Az iskolák elvégzése után gyógytornászként dolgoztam először itthon, aztán Angliában, majd Norvégiában.
Nevem Dalicsek Dániel, 1-es típusú cukorbeteg vagyok. Búvárrégészként az időm nagy részét a tengeren vagy a tenger alatt töltöm, kemény fizikai munkát végezve, változékony időbeosztással és rengeteg utazással. Egy cukorbeteg számára ezek nem túl előnyös feltételek, de én minden percét élvezem, és a környezetem segít abban, hogy ne számítson az állapotom az életvitelem szempontjából.
2015. június 29-én 1-es típusú cukorbeteg lettem. Ezt kaptam az élettől a 30. születésnapomra. Ugyan pár nappal korábban megkaptam ezt az „ajándékot”, mint kellett volna, de mindegy is: ez életre szól. A nyakamba szakadt egy életem végéig tartó, akár komoly szövődményekkel is együtt járó betegség, amely eszközöktől és gyógyszerektől tesz függővé. Azt gondoltam, soha többé nem élhetek felszabadult, teljes életet.
Immár 2 éve, hogy 1-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizáltak. Ez akkor életem egyik legrosszabb napjának tűnt, a rákövetkező néhány hónap pedig – mi tagadás – életem legnehezebb néhány hónapja lett. Voltak napok, mikor nem bírtam kikelni az ágyból, pánik kapott el annak gondolatára is, hogy elhagyjam a lakást, de két év távlatából, úgy gondolom, annyi pozitívumot hozott magával, hogy azt felsorolni is nehéz, de megpróbálom.
Sokszor írjuk a Diabetes Juniorban, de „nagytestvérében”, a felnőtteknek szóló Diabetesben is, hogy a cukorbetegek egymástól nagyon sokat tanulnak. S amit egymástól tanulhatnak, igazi „életszagú” információ, hiszen saját tapasztalataikat osztják meg egymással. (Kedvenc történetem már évtizedes: egy táborban a tinédzser fiú, akinek egész addig az édesanyja adta az inzulint, azért szánta rá magát az öninjekciózásra, mert mellette a hatéves önállóan inzulinozta magát.) E cikk szerzője, Deák Ottilia nem orvos, de írása vetekszik a szakemberekével. Felhívásunkra küldte írását A diabétesz és mi rovatunkba. Az alábbi, tanulmányszintű cikk érkezett. (Biztos, ami biztos, egy diabetológus átolvasta, ellenőrizte megjelenés előtt, tehát nyugodtan higgyétek el, amit Ottilia mond, javasol nektek.)
A kérdés megválaszolásához külön-külön kell megvizsgálnunk a gyermekkorban elsöprő többségben, több mint 90 százalékban fellépő 1-es típusú (inzulinfüggő) és a kevesebb mint 10 százalékban kialakuló 2-es típusú (nem inzulinfüggő) diabéteszt. A megelőzés lehetősége ugyanis attól függ, hogy a cukorbetegség melyik típusával állunk szemben.
Magyarországon legalább tízezer körülire tehető azoknak a cukorbetegeknek a száma, akiknek a betegségét egyetlen gén hibája – mutációja – okozza. Akiben megvan ez a mutáció, az már biztosan cukorbeteg – vagy az lesz élete során. Ez a felismerés lehetővé teszi a beteg személyre szabott diagnózisának és kezelésének kialakítását, valamint a családtagok célzott szűrését.
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
