Határ a csillagos ég
„Már régen rájöttem, hogy nem éri meg a diabot félvállról venni, mert ha az nincs rendben, akkor minden más, számomra fontos dolgot képes befolyásolni, és igazán kellemetlenül is. Ha viszont adok a diabnak elég időt (ahhoz, hogy rendben legyen: mérés, inzulinbeadás, normális étkezés stb.), akkor én is jól járok! Azt hiszem, kezdem érteni a lényeget!”
Jámbor Máté 14 éves várpalotai kézilabdás írta a 16–17. oldalon található cikkében a fenti gondolatot – s ez a magazinnak, amit most a kezetekben tartatok, a kulcsgondolata. Párhuzamban Máté másik megfogalmazásával:
„…a határ még mindig a csillagos ég! Nekem a kézilabda és minden más sport életforma lett, úgy, mint a diabétesz. Mindegyikben a célom a tökéletesség, de ezt csak egyedül én valósíthatom meg! Ezen dolgozom nap mint nap…”
Itt ülök jó ideje a laptop előtt, és (a nekem tetszőnél nagyobb) élettapasztalatommal, újságírói rutinommal töröm a fejem, hogy a 14 éves Máté gondolatainál tudok-e okosabbat. Be kell látnom: ennél bölcsebb sorokat nem tudok leírni.
Az egész kiadvány – a Diabetes Junior, amely immár nyolcadik alkalommal jelenik meg január elején, a Gyermekdiabétesz Nap tiszteletére – e két gondolatról szól. El szeretnénk hitetni veletek, hogy „a határ a csillagos ég”, hogy bármit elérhettek, amit csak akartok, hogy megvalósíthatjátok az álmaitokat, a diabétesz ebben nem fog megakadályozni benneteket, ha…!
Ha rászánjátok azt az időt, figyelmet, fegyelmet, amit a diabétesz ahhoz kér, hogy összesimulhasson veletek. Ne lázadjatok ellene – mert ő fog győzni! Ne csináljatok úgy, mintha nem is lenne – mert szövődményekkel hívja fel a figyelmet magára!
Fogadjátok el, tanuljátok meg, mit kér tőletek, azt adjátok meg neki – dehogy neki, magatoknak! –, és együtt tudtok élni, addig, míg nektek is ilyen sok élettapasztalatotok össze nem gyűlik, mint nekem, sőt sokkal tovább!
Ha végiglapozzátok a Diabetes Juniort, sok olyan fiatal és számotokra talán már nem annyira fiatal cukorbeteggel ismerkedhettek meg, akik egészségeseket túlszárnyaló eredményeket értek, érnek el életükben. Dani például búvárrégész. Ez azt jelenti, hogy a tenger fenekén kutat hajóroncsok, kincsek után. Renáta karácsony előtt tért haza 14 000 kilométeres (!) távol-keleti biciklitúrájáról. Mindketten 1-es típusú diabéteszesek.
Űrhajóst nem mutatunk be, tehát módosítanom kell cikkem címét: határ nem a csillagos ég, hanem a tenger mélységes feneke, a földgolyó másik fele … álmaitok végső széle!
Herth Viktória
