Zobori KalandoZoo
Csak ne lenne olyan messze…
Mivel tavaly (és előtte és előtte és előtte is) megígértük magunknak, hogy „jövőre veled, ugyanitt”, ismét útnak indultunk. Csak ne lenne olyan messze!

Klassz, 8 órás buszút után, miközben ismerkedési programot tartottunk a gyerekeknek és finom szendvicseket kaptunk ebédre, megérkeztünk napsütéses célállomásunkra. A kellő számú fénykép elkészítését követően (utolsó előtti alkalom, hogy a mobiltelefon büntetlenül kézbe kerülhetett) megettük első vacsoránkat, majd a csúszdaházban vezettük le a hosszú út után felgyülemlett felesleges energiáinkat.
Másnap a parké volt a főszerep. Annyi mindent kínált, hogy alig győztük enni a tízórait, a második tízórait, az ebédet, az uzsonnát, a késői uzsonnát és a vacsorát, no meg a fincsi szőlőcukrot is. A pótvacsoráról és az éjszakai evésekről már nem is beszélve. Mielőtt azonban teljesen lemerültek volna aznap is az energiáink, még megnézhettük, mennyivel ügyesebbek kerékpározásban a Hegeshow extrém sportolói. A vacsora után pedig bűvészbemutató töltötte fel akkumulátorainkat, hogy az éjszakának biztonságban tudjunk nekiindulni.
Harmadik napon hősök ébresztettek bennünket. Megtudtuk, mi a feladata a tűzoltónak és miért nem könnyű a rendőröknek a mindennapi munka. Kipihenve a stresszes bemutatót, a hófánk és csónakcsúszda segített elfelejteni a mindennapi gondokat. Ebéd után Zalakarosra vettük az irányt, hogy megmártózzunk a strand medencéiben és kipróbáljuk, ki csobban gyorsabban a habokba a csúszdák tetejéről. Este születésnapi partit tartottunk, majd barátságos focimeccsen döntöttük el, ki a jobb a műfüvön, éjszaka pedig azt, hogy ki a legjobb a hipo megelőzésében és kezelésében.
Szombaton már nehezebben ment az ébredés, de a kalandparki vígságok ismét felvillanyoztak mindenkit. A reggeli állatkerti séta után lehetőségünk volt elküldeni a szurikátákkal készített szelfijeinket, de nem maradt el a kötélpálya, a 4D mozi és a lézerharc megvívása sem a délután folyamán. Annak ellenére, hogy az időjárás kicsit szomorúvá vált, a hűsítő dinnyeevés után kivetítőn megnéztük a Szörny Rt.-t (nesze neked, csendes pihenő!), és estig energikusan élveztük a zárt terek nyújtotta lehetőségeket.
Vasárnap lélekben már hazafelé készültek a segítők (különösen az egészségügyi team), de a gyerekek nem adták ilyen könnyen fel a reményt. Az ismét ragyogó napsütésben balatoni csobbanásban és az alapítvány szervezésében fagylaltozásban volt részük. Este pedig a már hagyománnyá váló szalonnasütéssel koronáztuk meg a napot és a csodálatos tábori élményeket.
A hazaút reggelén meglepetés ajándékkal lettünk gazdagabbak, majd szomorú szívvel – de telve a jövő évi tábor reményével – mondtunk búcsút az élményparknak és mindazoknak, akik segítettek számunkra felejthetetlenné tenni az itt töltött időt.
Dr. Felszeghy Enikő