Szerte az országban
Diabtáborok
Gyerekkoromban én nagyon sokszor táboroztam. Veszprémiként egy csendes völgyben, Felsőörsön volt a kalandok helyszíne, a Balaton közelében – nem is volt olyan nagyon közel, amikor strandolni mentünk, legalább 5 km-t kellett gyalogolni a vízhez. Akkor még úttörőtáborok voltak, zászlófelvonással, éjszakai őrséggel, táborgyűléssel. De nem ez volt a lényeg, hanem a közös élet reggeltől reggelig, a sok beszélgetés, játék, a harsány nevetések és esti éneklések.
Amikor a ti beszámolóitokat olvasom a diabos nyári – vagy téli – táborokról, bevallom, irigyellek benneteket. A mai táborok már kényelmesebbek: szép szobákban laktok, finom és egészséges ételeket esztek – ez számotokra különösen fontos −, szakemberek felügyelnek rátok. De a lényeg szerintem most is ugyanaz, mint sok évtizede: a közös élet reggeltől reggelig, a sok beszélgetés, játék, a harsány nevetések és esti éneklések. Igaz, ti tanultok is ilyenkor, de nem matekot vagy törit, hanem önmagatokat. Saját testetek működését. És tanuljátok a diabbal élés mindennapi trükkjeit. Ugye te is vittél haza magaddal legalább egy olyan jó tanácsot, amit egy másik diabos gyerektől hallottál? Ez az, amiben a diabéteszes gyerekek táborai minden másiknál különbek: a nevetés, játék, hülyéskedés mellett ti egymástól tanultok. És csodálatos barátságok születnek.
A következő oldalakon ilyen táborokról olvashattok beszámolókat. Van köztük olyan, ahol messze utaztak a diabosok, van köztük napközis jellegű, nagy részük nyáron zajlott, de a győriek például télen voltak síelni. Remélem, ha eddig nem jelentkeztél, most kedvet kapsz, és az idei nyáron te is eltöltesz néhány napot egy nagyszerű diabos táborban – és megírod nekünk élményeidet, hogy jövőre a te beszámolódat olvashassák a többiek. – Herth Viktória
