Tábor Kislődön

A Győri Diabétesz Gondozó szervezésében csodálatos hetet tölthettünk a Sobri Jóska Élményparkban, Kislődön.

A legtöbben már voltunk táborozni, olyan volt a hangulat, mint egy baráti körben, akik ritkán tudnak csak találkozni, de mindig ugyanonnan folytatják, ahol abbahagyták. Már az első este elkezdődtek a viccelődések, vagy éppen a komolyabb hangvételű beszélgetések, és hamarosan a táborhely a mi nevetésünktől zengett. Vacsora előtt elég sokan kipróbálták a kis műanyag motorokat, amit hatalmas nevetés és üdvrivalgás fogadott.

Zsiráfok, kecskék, elefántok

Másnap a Veszprémi Állatkertbe mentünk busszal. Reggel már esett az eső, de minket nem tartott vissza, akkor sem, amikor az esőben kiszálltunk a buszból. Vidáman fotózkodtunk az állatokkal és egymással. A társaság nagy kedvencei voltak a zsiráfok, a kecskék és az elefántok. A dínóparkos részt sem hagytuk ki, és szerencsénkre egyik dínó sem mozdult meg. A finom ebéd után megszálltuk a játszóteret. Az állós kötélhintán megállapítottuk, hogy milyen egyszerre tudunk mozogni, jobbak vagyunk, mint pár fitneszedző, majd az átcsúszó pályán versenyeztünk. Amikor elkezdett ismét esni az eső, visszamentünk a táborhelyre megszárítkozni. Utána folytatódott a beszélgetés, előkerültek a társasjátékok. Este senkit sem kellett altatni, eléggé elfáradtunk.

A többi délelőttöt edukációval kezdtük, az orvosok és a nővérek nem csak a diabétesszel foglalkoztak, hanem a lelkünket is ápolták, a múltunkról és a jövőnkről is beszélgettünk. Szó volt a szenzorról, inzulinpumpáról és a cukormérésről, továbbá a diabétesz szövődményei is előkerültek.

Kipróbáltuk a park valamennyi játékát

Amikor nem tanultunk, az élményparkot teszteltük. A pallós részen a csapat félénkebbik része is átkelt, egy kis unszolás után. A bátrabbak szívesen mászkáltak a vízi kalandpályán. Többször boboztunk. A pálya meredek volt, úgyhogy nem telt hangtalanul a délután, szurkoltunk egymásnak, a nézők is visítottak.

Az adrenalin miatt a cukrunk néha az egekben volt, a kisebbek közül volt, aki annyira izgult, hogy egész éjjel magas volt a cukra. Mi, nagyobbak a frissen megépített gokartpályát teszteltük. Mindenkinek nagyon tetszett a száguldozás, és olyan jól vezettünk, hogy senkinek sem történt baja, még a pálya is ép maradt. Délután mi, nagyobbak mentünk ziplineozni. Páran eléggé féltünk, de szerencsére a többiek megnyugtattak bennünket. Voltak, akik a tó felett megálltak, őket vízibiciklivel vagy egyéb módokon mentették ki. Amikor leértünk, mindenki vigyorogva mesélte az élményeit. Kipróbáltuk a park valamennyi játékát.

Sok hasznos tanácsot kaptunk

Az utolsó napunk a demokrácia jegyében telt. Közösen „nagy nehezen” megszavaztuk, hogy maradjunk a parkban. Ez után ismét edukáción vettünk részt, ahol arról volt szó, hogy ki mit hogyan mikor eszik a nap folyamán. Elég sok hasznos tanácsot kaptunk. Délután ismét gokartoztunk, boboztunk, és mindenki tudott még párat azon a játékon menni, ami a legnagyobb kedvence volt.

Vacsora után mindenki a szobatisztasági versenyre készült, és a kérdésekre válaszolt, amelyeket a hét elején kaptunk. Pótvacsi után megtartottuk a táborzárót. Este 11-ig mindenki egy-egy házba csoportosulva beszélgetett vagy társasozott még.

A társaság tényleg olyan volt egész héten, mint egy nagy baráti kör. Többen már a következő alkalmat tervezzük, mikor tudnánk találkozni. A felnőttek nem csak orvosok, hanem a legbecsületesebb, legkedvesebb emberek, szinte kimondatlan példaképek, akikhez bármikor, bármivel kapcsolatban fordulhatunk, legyen az akár teljesen magánéleti probléma vagy öröm. Igyekeznek tanácsot adni. Az esti beszélgetések, ahol például az alkoholról is szó esett, nem vallatások voltak, inkább egy baráti beszélgetés, tanácsokat kaptunk és mindenki nagyon jól szórakozott. Jó egy ilyen nagy csapathoz tartozni. Az összes táborozó nevében szeretnék köszönetet mondani minden felnőttnek, akik éjjel-nappal velünk foglalkoztak.

Dóczi Eszter