Mint minden évben

Debreceni gyerekek Zalaszabarban

COVID-gyorsteszt után buszra pattantunk, hogy ismét megtegyük 75 gyerekkel és lelkes kísérőinkkel a csaknem 400 kilométeres utat, ami elválasztja Debrecent Zalaszabartól.

Már rutinosan

A már „megszokott”, 7 órás buszozás után, amit idén is egy kis mekis kitérő tett teljessé, megérkeztünk a meglepetésekkel teli élményparkba. Nincs olyan év, hogy ne ámuljunk, mennyit fejlődött, változott a helyszín, újabb élményekkel kecsegtetve bennünket.

A rutinná vált teendőket (szobák kiosztása és a táborszabályzat megismerése) követően, amit az egészségügyi kisokos tett teljessé, vacsora után az elmaradhatatlan „ismerd meg a parkot és szelfizz” séta következett. A napot az „ereszd el a hajam” csúszdaparki tombolás zárta le.

Bár eltelt egy év, de a rutin már rutinná vált, így másnap, egy mozgalmas, beszélgetésekkel teli éjszaka után, amely során a segítők hatékony közreműködésével el tudtuk kerülni a magas vércukrokat és a hipoglikémiás rosszulléteket is, Zalakarosra indultunk. 40 fokban és napsütésben, nyakig fényvédő krémben, a platánfák árnyékát is kihasználva élvezték a gyerekek a strand nyújtotta lehetőségeket.

Hősök napja

A délután már a zobori kalandozóé volt, a hófánk, csónak-csúszda, a kalandpálya mellett a szabadeséstorony továbbra is borzolta mindannyiunk (résztvevők és nézők) idegeit. Az EB magyar–német meccse szintén felkorbácsolta az érzelmeket, kicsit szomorúvá téve az esténket és sokáig ébren tartva bennünket. Az éjszakai hipók elkerülésére szükséges volt az „etetés”, így – elsősorban a segítőknek – kicsit nehezebben ment a másnapi ébredés.

De 4.57-kor ismét felkelt a nap, és onnantól kezdve úgy döntött, megnézi, mit bírunk ki. Nagy szerencsénkre ez a nap a „hősöké” volt. Bár tudjuk, minden diabéteszes gyerek (a velük foglalkozókkal együtt) maga is hős, ezúttal is rendőrök, tűzoltók érkeztek hozzánk, hogy bemutassák, milyen az életük a munkájuk során. Ennek kapcsán aztán kaptunk meleget (a rendőröktől) és hideget (a tűzoltóktól), amit a gyerekek és a felnőttek is láthatóan élveztek.

Ebéd után ismét a parké volt a főszerep, majd a bűvészbemutató (a szó szoros értelmében: görögtűzzel) kápráztatott el bennünket. A kicsik és a nagyok is ámulva és jókedvűen követték a számunkra megfejthetetlen trükköket. Ezután „már csak” az esti séta következett, ami kellemesen elfárasztott mindenkit, így nem esett nehezére senkinek az elalvás.

Dinnye, fagyi, szalonnasütés

Másnap a nagy meleg ismét rányomta a bélyegét a programszervezésre, így igyekeztünk a park adta lehetőségeket kihasználva kicsit behúzódni, különösen a legmelegebb órákban, a hűsebb közösségi térbe, ahol biliárdozás, kártyázás, beszélgetés és pihenés mellett közös Jumanji filmnézésre is sor került. Délután dinnyeevést követően harcos focimeccs kezdődött, amit a fiúk és a lányok egyaránt élveztek. Az Ártatlanka együttes koncertje az összetartozás és a közös éneklés élményével ajándékozott meg bennünket.

Ez az év más volt, mint a tavalyi, a nagy meleg miatt a következő nap nem a kirándulás, hanem egy balatoni strandolás jegyében telt. A kora délelőtt Fenyvesen ért bennünket, ahol a gyerekek röplabdáztak, pancsoltak, úsztak és az alapítványunk támogatásával megkóstolták, milyen fagyit kaphatunk a strandon.

A tábor lezárásaként közös fényképnézést követően kiosztásra került a „legtisztább szoba” díja, amit meglepetésre a kísérők nyertek meg orrhosszal, holtversenyben a legkisebb fiúk szobájával (mily meglepő). Eközben a nagyok jurtatáborában tűzgyújtás és szalonnasütés tette fel a pontot az „i”-re.

A másnapi ébresztőt követő táborbontás kicsit szomorúra (gyerekek) és fáradtra (mindenki) sikeredett, de összeszedtük magunkat, és ismét nekiindultunk a hosszú útnak hazafelé, annak reményében, hogy megint elmondhatjuk: jövőre is hova máshova, mint ide!

Dr. Felszeghy Enikő