Dobos Levente
A versenyzés éltet
Lassan 11 éve dzsúdózom, óvodás koromban kezdtem, már akkor iskolások között edzettem. Sokat köszönhetek az akkori edzőmnek, ő szerettette meg velem ezt a sportot.

Büszke vagyok az eredményeimre
Sokáig Fóton, egy kis egyesületben dzsúdóztam, s amikor már nem volt senki, akivel ott edzhettem volna, tovább küldtek az UTE-ba. Ekkor kezdődtek az életemben a nagyobb versenyek: magyar bajnokság, Európa-kupa, diákolimpia. Megnyerni még nem sikerült ilyen nagy versenyt, de sok érmet, helyezést szereztem. (Néhány nappal azután, hogy Levente a DiabKupán mesélt magáról, a 34. Budapest Kupán aranyérmet szerzett. Gratulálunk! – a szerk.)
Három éve bekerültem a serdülőválogatott-keretbe, ettől kezdve külföldre is járok versenyekre. Sokáig átlag súlycsoportban voltam, ahol 30–50 vetélytárssal kellett megmérkőznöm.
A nyaraim szinte mindig edzőtáborokban telnek, ahol az edzéseken kívül szórakozásra is van lehetőség, strandolunk, kenutúrán veszünk részt. De persze a munka a legfontosabb.
Folytathassam a versenyzést
2019 augusztusában derült ki, hogy 1-es típusú diabéteszes vagyok, egy szokásos sportorvosi vizsgálaton. Innen először a háziorvoshoz küldtek bennünket, ahol 29,8-as vércukrot mértek. A Bethesda Kórházba mentünk, ahol nagyon kedvesen fogadtak, csodálkoztak, hogy be tudtam sétálni a saját lábamon, hiszen másokat ilyen magas cukorral a mentő szokott hozni.
A kórházban csak egy dolog számított nekem, hogy folytathassam a versenyzést. Megnyugtattak, hogy a sportolást mindenképpen folytathatom, hiszen a mozgás kifejezetten fontos diabétesz esetén. De nekem nemcsak a sport fontos, engem a versenyzés éltet. Szerencsére ennek sincs akadálya.
A csapattársaim, az edzőm mellettem állnak, a kórházban már a második napon meglátogattak, mindenki bátorított. Egy hetet töltöttem a kórházban, hamar megtanultam beadni az inzulint, megmérni a vércukromat, hamar be is állt a megfelelő szintre a cukrom.
Lecsúszhat akár csoki is
A küzdősport hátránya, hogy szenzort és inzulinpumpát nem használhatok, abban a pillanatban, ahogy megfognak, leszakad, kijön, eltörik. Viszont az előnye, hogy nem kell minden jó ételről lemondanom, napi több óra edzés után lecsúszhat akár a csoki is.
Egy hónappal a kórház után egy válogatott versennyel tértem vissza a dzsúdóhoz, ahol az 5-dik helyet tudtam megszerezni. Ezt sokat lendített rajtam, megnyugtatott, hogy továbbra is menni fog a versenyzés. Visszatért minden a normális kerékvágásba.
Úgy kell kialakítani, hogy élhető életed legyen! Saját magad rendszerét és saját magad szabályait kell követned.
