Ha nyár, akkor Zalaszabar
Az idei tábor kicsit speciálisra sikerült, hiszen a koronavírus rányomta a bélyegét a szervezésre és a kivitelezésre. Ennek ellenére bátran nekivágtunk lelkes kísérőinkkel és 72 gyerekkel, hogy dacolva minden veszéllyel, betartva minden óvintézkedést, megtegyük a csaknem 400 kilométeres utat Debrecenből a Dunántúlra.
A kicsit fárasztó 7 órás buszozás után, amit idén is egy kis „mekis” kitérő tett teljessé, megérkeztünk a nyárvégi, de kifejezetten ünnepi hangulatban ránk váró élményparkba. Ámuldoztunk, hogy az eltelt egy év alatt mennyit fejlődött, változott a helyszín, a táj szépsége azonban változatlan maradt, hacsak nem lett még szebb. A szobák kiosztását és a tábor-szabályzat megismerését követően, amit az egészségügyi kisokos tett teljessé, vacsi után rövid ismerkedő sétára indultunk, amit a hullámvasút és fedett csúszdapark kipróbálása koronázott meg.
Másnap, egy mozgalmas, beszélgetésekkel teli éjszaka után, amely során a nővérkék hatékony segítségével el tudtuk kerülni a magas vércukrokat és a hipoglikémiás rosszulléteket is, egész napos „ereszd el a hajamat” program következett. Az időjárás kegyes volt hozzánk, teljes mellszélességgel sütött a nap. A hófánk, csónak-csúszda, 4D mozi, kalandpálya mellett a legújabb „adrenalin pur” attrakció, a szabadesés borzolta mindannyiunk (résztvevők és nézők) idegeit. Este a „just dance”-t követően nehezen ment az elalvás, aminek következtében a másnapi ébredéssel is voltak apróbb problémák.
Szombat a jó idő és a strandolás jegyében telt. A kora délelőtt már a zalakarosi strandon ért bennünket, ahol a bátrabbak nemcsak a hullámfürdőt és a gyerekmedencét, de a csúszdaparkot is birtokba vették. A délutáni pihenést követően pedig ismét a zobori parké és a meglepetés habpartié volt a főszerep.
Vasárnap, a „megszokott” Keszthely helyett – alapítványunk jóvoltából – Sümeg felé vettük az irányt, hogy megismerkedjünk a vár középkori életével, és élveztük a gyönyörű panorámát az ég felé törő bástyákról. Délután mégiscsak betértünk Keszthelyre, lesétáltunk a partra, és a kikötőből szemléltük a Balatont, diabetikus fagylalt nyalogatása közben. A Természetházban tudásukat fejlesztették a gyerekek, megismerték a víz hatásait, az energia kihasználásának lehetőségeit, a természet komplexitását. Este a park adta lehetőségeket kihasználva trambulinon ugráltak, fociztak és gokartoztak, majd szabadtéri koncerten hallgatták a „csak nekünk” előadott nótákat.
Az utolsó előtti nap a „hősöké” volt. Bár minden diabéteszes gyerek maga is hős, ezúttal egészségügyisek, rendőrök, tűzoltók érkeztek hozzánk, hogy bemutassák nekünk, milyen az életük, a munkájuk. Ebéd után ismét a kalandparké volt a főszerep, estére pedig már csak a szalonnasütés és a búcsúzás maradt hátra. A tábori képek megnézése nosztalgiával töltött el mindenkit, a rengeteg élmény alig fért el a szívünkben.
Dr. Felszeghy Enikő
