Győrből Visegrádra

A 2020-as év nemcsak az országot, hanem a gyermekdiabétesz-gondozókat is nehézség elé állította. A győri gondozó munkatársai első körben telemedicina formájában végezték a gyerekek gondozását, majd elhagyva a kórházat, külső helyszínen folytatni tudtuk a személyes találkozókat. Elmaradt az országos, nagy hagyományokkal bíró „Törp” programunk is, így amikor felvetődött annak a lehetősége, hogy nyári tábort szervezzünk, és újra találkozhassunk a gyerekekkel, gőzerővel vetettük bele magunkat a táborszervezés munkálataiba. Az eredményről beszéljenek a gyerekek.

Dóczi Eszter: „Csak a cukrunk esett le, mi magunk nem”

Nagyon jó öt napot tölthettünk el Visegrádon, a Madas László Erdei Iskolában. A táborokban mindig sok új sorstársat, barátot ismerek meg, akikkel aztán tartjuk a kapcsolatot, és amikor találkozunk, sosincs kínos csend. A programok idén is felejthetetlenek voltak, sokunk kedvence a bobpálya volt. Ellátogattunk a Fellegvárba, ahol megcsodáltuk a panorámát, és egy kis betekintést nyerhettünk a korabeli életbe. Egyik délután kipróbáltuk a Nagyvillám kalandparkot. A sok mászás közben szerencsére csak a cukrunk esett le, mi magunk nem. Utána megkóstolhattuk az év cukormentes tortáját, majd az ott lévő kilátóba mentünk fel.

Délelőttönként az edukációkon vettünk részt, a cukorbetegségről tanultunk, korosztályok szerinti csoportokban. Ezeken az alkalmakon elmélyíthettük ismereteinket, és újakat is szerezhettünk.

Egyik délután ellátogatott hozzánk egy kis beszélgetésre Hevesi Tamás is. Utolsó este felejthetetlen élmény volt együtt énekelni a Nélküled című dalt, amely végső soron rólunk, cukorbetegekről is szól. A tábor után az új és régi barátságok megmaradnak, akkor is, ha egy kicsit távol kerülünk egymástól. Tudjuk, hogy ha segítségre van szükségünk, akkor akár az egyik felnőttnek, akár valamelyik barátunknak írhatunk, ha tud, segít nekünk, legyen az akármilyen probléma.

Picher Olivér: Nem számítok csodabogárnak

Vártam az idei tábort. Már voltam tavaly, biztos voltam benne, hogy király lesz. A legjobban azért vártam, mert végre olyanokkal lehettem újra együtt, akik között nem számítok csodabogárnak. Itt nem kell semmit megmagyarázni. Se a gyerekeknek, se a felnőtteknek.

Nehéz kiemelni egy élményt, ami a legjobb volt idén, hiszen rengeteg, jobbnál jobb program volt. Talán három dolgot említenék: a bobozás tetszett a legjobban, Hevesi Tamás énekessel is nagy dolog volt személyesen találkozni és beszélgetni. És végül, de nem utolsósorban, új barátokra tettem szert, aminek nagyon örülök. A legnagyobb dolog, hogy ezt mind közösen élhettük meg.

Dr. Pap Krisztina