Kitanulni a cukorbetegséget

2015. június 29-én 1-es típusú cukorbeteg lettem. Ezt kaptam az élettől a 30. születésnapomra. Ugyan pár nappal korábban megkaptam ezt az „ajándékot”, mint kellett volna, de mindegy is: ez életre szól. A nyakamba szakadt egy életem végéig tartó, akár komoly szövődményekkel is együtt járó betegség, amely eszközöktől és gyógyszerektől tesz függővé. Azt gondoltam, soha többé nem élhetek felszabadult, teljes életet.

Mozgás és étkezés rendben

Ugorjunk vissza az időben, hogy megértsétek, honnan jövök, mi az én örökségem a cukorbetegségem szempontjából. Mindig is magas, vékony, szöcskelábú, hórihorgas alak voltam, igazi ektomorf, aki bármennyit eszik, nem képes elhízni, de cserébe minden egyes deka izomért keservesen meg kell dolgoznia. És elkezdtem érte megdolgozni, mert nagyon zavart, hogy vézna vagyok.

Először kosarazni kezdtem el rendesebben egy sportegyesületben 1999-ben, de egy bokaszalag-szakadást követő műtét után abbahagytam. Ekkor vágtam bele az éveken át tartó konditermi gyúrós időszakomba, amit úszással kombináltam. Működött, lassan elkezdett feljönni rám az izom, formásodtam. Majd belekóstoltam a funk­cionálisabb edzések világába, kipróbáltam a jóga több fajtáját, funkcionális köredzésekre jártam, TRX-eztem, crossfiteztem, és még súlyemelő edzőhöz is jártam, hogy megtanuljam az olimpiai súlyemelő-gyakorlatok helyes kivitelezését a crossfithez.

A sport magával hozta a táplálkozásra való odafigyelést, az idők folyamán kitanultam mindent: mi a fehérje, zsír, szénhidrát és a kalória, milyen ételben miből mennyi van, milyen arányban van szüksége ezekből a szervezetnek a különböző aktivitási szintekhez.

Ritka és menő

Tehát a mozgás és az étkezés teljesen rendben volt. Éppen ezért ért meglepetésként, amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Hiszen én mindig is sportoltam, mindig is normálisan ettem, alig fogyasztottam édességeket, nem voltam elhízva, és mégis cukorbeteg lettem. Én is azt hittem, ahogy az emberek többsége, hogy a cukorbetegség az idős, nem sportoló, egészségtelenül táplálkozó, elhízott emberek betegsége. Hát nem minden esetben.

Az előbb említett okok a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezetnek, de az 1-es típusú cukorbetegséget egészen más okozza. Ez egy autoimmun betegség, a szervezet valaminek a hatására véletlenül éppen olyan antitesteket kezd el termelni, ami megöli a hasnyálmirigyben lévő béta-sejteket, amelyek az inzulintermelésért felelősek. Nálam is valami ilyesmi történt, de máig nem teljesen egyértelmű a diagnózisom, és hosszú idő alatt derült ki, amit ma már tudok.

Az inzulinérzékenységem remek, az inzulintermelésem egy kevéssel a normális határérték alatt van a C-peptid-szintem alapján, és sosem sikerült nálam autoimmun folyamatokat kimutatni sem GADA, sem ICA vizsgálattal. Van ugyanakkor egy ritka génmódosulásom, ami 1-es típusú diabéteszre hajlamosít, így valószínűleg az 1-es típusú cukorbetegség egy ritka, felnőttkorban megjelenő, nem autoimmun folyamat által beindított, lassú lefolyású fajtájába tartozom, úgynevezett LADA típusú cukorbeteg vagyok. Mondjuk úgy, hogy unikornis – azok ritkák és menők.

Nem a házi pálinka okozta

Úgy derült ki a betegségem, hogy elmentem bulizni, és másnap rosszabbul láttam, mintha romlott volna a szemem 1-2 dioptriát. Azt hittem, hogy az elfogyasztott házi pálinka vakított meg, de mivel a többiek nem panaszkodtak, ezt kizártam, és inkább elmentem a szemészetre pár nap múlva, amikor még mindig nem tisztult ki a látásom. Itt nem találtak semmit, felírtak egy szemcseppet, amit kötőhártya-gyulladásra szoktak adni, hátha az segít.

Nem segített, így elmentem egy másik szemészetre is, ott sem találtak semmit, de föltették azokat a kérdéseket, amelyeket ilyenkor föl kell tenni: nem vagyok-e mostanában szomjasabb, éhesebb, nem vizelek-e gyakran? És a válasz három igen volt. Azt mondták, kellene egy laborvizsgálat, mert lehet, hogy cukorbeteg vagyok. Elmentem a háziorvosomhoz, aki megmérte a vércukromat, 26 volt, amitől állítólag emberek már ájuldoznak, de én teljesen jól voltam. Ennek ellenére azonnal elküldött a sürgősségire és mondta, hogy valószínűleg pár napig ott fognak tartani.

Nem estem kétségbe, hazasétáltam, bepakoltam a cuccomat az edzőtáskámba, elbuszoztam a kórházba, bejelentkeztem, hogy csókolom, magas a vércukorszintem, meg kellene vizsgálni engem. Megvizsgáltak, és bent tartottak. Egyből rátoltak inzulinra anélkül, hogy megvizsgálták volna, hogy van-e még egyáltalán inzulintermelésem. Nyilván a tünetek alapján egyértelműen 1-es típus voltam, ők meg tették a dolgukat az előírt protokoll alapján. Nem vagyok biztos benne, hogy teljes mértékben korrekt módon jártak el, de már túl vagyunk rajta, felejtsük el.

Megráztam magam

Volt egy mélypont a kórházban, amikor először adtam be magamnak az inzulint. Ott, abban a pillanatban tapasztaltam meg először, hogy ezentúl ilyen lesz az életem: nem akkor eszem, amikor én szeretnék, nem azt, amit akarok, hanem fix időpontokban, előtte vércukrot kell mérnem, magamba kell szúrnom az inzulint, és ezeket az eszközöket mindig magamnál kell tartanom. Egyszerre zuhant rám a hatalmas kötöttség és az eszközöktől, gyógyszerektől való függőség, ami az életem végéig el fog kísérni. Egy kicsit kétségbeestem, azt gondoltam, soha többé nem élhetek felszabadult, teljes életet.

De nem így lett. Megráztam magam, és büszkén feltartott középső ujjal kialakítottam az új életemet. Ami ugyanolyan, mint a régi, csak éppen be kell tartani néhány új szabályt. Ehhez másfél éves útkeresés kellett sok szakirodalom-olvasással, kérdezéssel, vizsgálatokkal, kísérletezéssel és önmagam megfigyelésével. Hogy min mentem keresztül, azt mind elmesélem az „Eszel, edzel, jól leszel” YouTube vlogomon, sok tanulságos történet van benne, csekkoljátok!

A kezeléshez két ember kell

Megosztok veletek néhány tanácsot, amit az évek alatt megtanultam. Először is, a cukorbetegség kezeléséhez két ember kell: a diabetológus és a cukorbeteg. Az a jó diabetológus, aki valóban ért a választott hivatásához, és valóban odafigyel a betegre, partnerként kezeli őt. Az a diabetológus, aki sablon kezelési terveket alkalmaz, 160 grammos diétát ír elő mindenkinek, tekintet nélkül az egyén visszajelzéseire, kalóriaszükségletére, anyagcseretípusára, életvitelére, az nem jó diabetológus.

És nem jó beteg az a cukorbeteg, aki nem mér rendszeresen, nem írja a vércukornaplóját, de még rosszabb, ha kamu értékeket ír bele, és össze-vissza eszik, amit le is tagad. A jó diabetológusnak szüksége van a visszajelzéseidre, mert akkor fog tudni segíteni neked.

Minden ember egyedi

Ahogy minden ember egyedi, úgy minden ember cukorbetegsége is egyedi. A te cukorbetegségedet csak te tudod megismerni. Így a legfontosabb az, hogy oda kell figyelned a tested reakcióira, ki kell tapasztalnod, hogy az egyes ételek milyen reakciókat váltanak ki belőled, mennyire és mennyi idő alatt növelik meg a vércukorszintedet, és mennyi inzulinra van szükséged a semlegesítésükhöz. Meg kell ismerned a saját inzulinérzékenységedet, mert nem mindenkire igaz a papírforma, hogy reggel a legrosszabb és délben a legjobb.

Mivel minden ember anyagcseréje egyedi, ezért nincs olyan diéta a földön, amely minden ember vagy minden cukorbeteg számára megfelelő lenne. Ostoba az, aki teljes értékű növényi étrenddel gyógyít minden cukorbeteget, de ostoba az is, aki paleóval vagy LCHF diétával. Pláne, ha még 1-es és 2-es típusú cukorbeteg között sem tesz különbséget, és az 1-es típusúnak is az intramiocelluláris zsírról magyaráz, mint a betegségének okozójáról. Volt benne részem.

Együtt

Külön-külön is szinte lehetetlen olyan dietetikust, személyi edzőt, pszichológust vagy coachot találni, aki pontosan ismeri a cukorbetegséget, vagy saját maga is cukorbeteg. De a cukorbetegeknek és szüleiknek olyan szakemberre van szükségük, aki egyszerre dietetikus, személyi edző, pszichológus és coach, aki jól ismeri a cukorbetegség működését és a vele járó mindennapi kihívásokat. Én ebben szoktam segíteni a sorstársaknak: együtt fedezzük fel az egyén cukorbetegségét, tervezünk étrendet, és beszélgetünk a társadalmi és lelki kihívásokról. Mert ha jól eszel és jól edzel, akkor jól leszel!