Biztos alap

Sokszor írjuk a Diabetes Juniorban, de „nagytestvérében”, a felnőtteknek szóló Diabetesben is, hogy a cukorbetegek egymástól nagyon sokat tanulnak. S amit egymástól tanulhatnak, igazi „életszagú” információ, hiszen saját tapasztalataikat osztják meg egymással. (Kedvenc történetem már évtizedes: egy táborban a tinédzser fiú, akinek egész addig az édesanyja adta az inzulint, azért szánta rá magát az öninjekciózásra, mert mellette a hatéves önállóan inzulinozta magát.)
E cikk szerzője, Deák Ottilia nem orvos, de írása vetekszik a szakemberekével. Felhívásunkra küldte írását A diabétesz és mi rovatunkba. Az alábbi, tanulmányszintű cikk érkezett. (Biztos, ami biztos, egy diabetológus átolvasta, ellenőrizte megjelenés előtt, tehát nyugodtan higgyétek el, amit Ottilia mond, javasol nektek.)

Nem vagyunk egyedül: sokan éljük mindennapjainkat diabétesszel, és ott van a minket gondozó team is, akik igyekeznek segítségünkre lenni. A diabéteszterápia alapja az étrend, a rendszeres mozgás, a folyamatos vércukormérés és az elengedhetetlen kiegészítés: az inzulinterápia.

Diéta

A cukorbetegétrend „diétának” is nevezhető, de úgy is fogalmazhatunk, hogy az egészséges étrend feltételekhez kötött változata.

Ami kulcsfontosságú, hogy tudatosan tervezzük meg étkezéseinket! A cukrot (beleértve a kristálycukrot, barnacukrot, mézet is) iktassuk ki étrendünkből! Nem elegendő a szénhidrát számolása (bár meglehetősen sarkalatos pont ez is), fontos a szénhidrátok milyenségére (glikémiás indexére) is figyelni.

Glikémiás index

Nem mindegy, hogy egy adott étel milyen gyorsan emeli meg vércukorszintünket. Ha például lemegy a cukrunk, azzal nem teszünk túl sok jót, ha lassan felszívódó (alacsony glikémiás indexű) ételt fogyasztunk. De nem csak hipoglikémia esetén van szükség ezen tudásra, hanem az inzulinunk, élethelyzetünk összeegyeztetéséhez is.

Ha elmegyünk mozogni és az alacsonyabb határ körül van a vércukrunk, akkor nem árt egy kevés gyors felszívódású szénhidrát a lassú mellé. Ahhoz pedig, hogy egyensúlyban legyen az inzulinadagolásunk és az elfogyasztott étel szénhidráttartalma, félévente célszerű elővenni a konyhai mérleget és a tápanyagtáblázatot.

Mérjünk együtt

Itt szeretném megemlíteni, hogy kisebb gyerkőcöknél nélkülözhetetlen a közös munka: legyen ott a mérleg mellett, ha tud számolni, akkor számoljon együtt a szülővel, gondolkozzanak együtt! Fontos elválasztani a mérlegen leolvasott tömeget a tényleges szénhidráttartalomtól. Ehhez pedig a mérleg melletti közös számolásra (tápanyagtáblázat segítségével) van szükség. Egyes cukorbetegklubokban szoktak tankonyhás főzést-sütést szervezni, ami a mérleg használata és a számolás mellett segít tanulni, közösségbe illeszkedni, sorstársi kapcsolatokat kiépíteni és a gyakorlatban is alkalmazni a már megszerzett tudást.

Ne csapjon be a szemünk!

Azt is szokták mondani, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze, a cukorbetegnek pedig a szeme”. Vagyis ha nem erősítjük meg mérleg segítségével szemmértékünket, hogy tényleg annyi szénhidrátnak ítéljük meg, amit kiszedünk, mint ami valójában, akkor a szemünk egyre többet fog „szedetni” velünk. Ezt pedig nem szeretnénk, mert megborul az egyensúly, rossz vércukorértékeket eredményez. Persze idő és sok gyakorlás kell a szemmértékkel való szénhidráttartalom megállapításához. A befektetés viszont meghozza gyümölcsét, és az életben sokkal könnyebben tud alkalmazkodni a megváltozott helyzetekhez is a diabéteszes fiatal. Az ismétlés pedig a tudás anyja, ami az (alap)élelmiszerek szénhidráttartalmára is vonatkozik.

Mozgás

A rendszeres testmozgással kapcsolatban gyakran az az érzésem, hogy a sokat emlegetett ló vagy egyik, vagy másik oldalán helyezkednek el a diabéteszesek: vagy alig mozognak, vagy túlzásokba esnek. Meggondolatlanul cselekednek, vagy hiányzik a (szakmai) biztos tudás, vagy érdektelenség áll a háttérben, esetleg rossz példát láttak, netalán nem szakítanak rá időt? Nem jó végletekbe esni!

Tervezzünk!

Ha eleinte másként nem mozgunk, két megállóval korábban szálljunk le a közlekedési eszközről és sétáljunk! Bízom benne, hogy szép lassan növekszik azok száma, akik meg akarják és meg is tudják ülni azt a bizonyos lovat. Célravezető jó előre megtervezni: mikor, mennyit, milyen intenzitással (és milyen rendszerességgel) mozgunk. Ahhoz pedig főként egyéni tapasztalat kell, hogy össze tudjuk egyeztetni az inzulinmennyiséget a mozgással és az étkezéssel.

Egyáltalán nem lehetetlen, csak egy kis (az elején viszont mindenképpen nagy) odafigyelést igényel: sok-sok vércukormérést, naplóírást, elemzést. Vannak általánosságban megfogalmazható tanácsok, de mivel egyediek vagyunk, és másképp alakul vércukorértékünk, így szükséges a saját szervezetünk megfigyelése. Nem szabad megijedni, ha az elején nem sikerül mindent (a szükséges étkezés/ek/ szénhidráttartalma, a rövid és/vagy hosszú hatású inzulin mennyisége) azonnal eltalálni. Mint ahogy a jó munkához, ehhez is idő kell!

Cukorellenőrzés

Mozgás előtt mindig mérjük meg vércukorértékünket, hogy tudjuk, mi a kiindulási érték, és ha szükséges, akkor korrigáljunk! Fizikai aktivitás közben (ha rosszul érezzük magunkat vagy hosszabb ideig mozgunk), illetve utána is célszerű mérni. Nem elhanyagolható a fokozatosság, a bemelegítés és levezetés sem. Legyen közelben a hipós csomag biztonság esetére, illetve (azon felül) plusz szénhidrát. (Cukros folyadék gyorsan segít az alacsony értéket rendezni, amit ki kell egészítenünk alacsonyabb glikémiás indexű keksszel vagy szendviccsel.)

Érzékenyebb sejtek

Az én gyengém a folyadékfogyasztás, de erre is jó figyelni, mivel verejtékezéssel, izzadással vizet és ásványi anyagokat veszítünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mozgás hatására több receptor kerül ki sejtjeinkre, így azok érzékenyebbek lesznek az inzulinra. Emiatt fordulhat elő, hogy fizikai tevékenységünk után hipoglikémia jelentkezik. A mozgás formájától (aerob, anaerob vagy vegyes), intenzitásától, gyakoriságától (és még sok más tényező is közrejátszhat) függően akár 12–24 óráig is vércukorcsökkentő hatást tapasztalhatunk. Ne kezdjünk mozgást 5,5 mmol/l alatti, 15 mmol/l feletti vércukor esetén, vagy ha keton jelenik meg a vizeletben!

A mozgás nagyon hasznos: rengeteg betegség kockázatát csökkenti, segít a vércukorértékek karbantartásában, megtanít küzdeni és szabadnak érezhetjük magunkat. A szülőknek pedig egy újabb üzenet: az elején tényleg sok idő- és energiabefektetést igényel kitapasztalni, hogyan működnek a dolgok; utána viszont könnyebb lesz. Miután pedig sikerült megismerni diabos gyermekük reakcióit, engedjék sportolni, mozogni, táborba menni – ne fosszák meg az élményektől, gyermek- és fiatalkoruktól őket!

Mérés

És most jön a sokak által nem kedvelt vércukormérés; a lándzsa, a tű. Feleslegesnek tűnhet a helyes vércukormérés technikájáról beszélni, de azt gondolom, hogy időnként ajánlatos megvizsgálni, hogy megfelelő-e az ujjbegyszúrás, vércukormérés kivitelezése. Az általános vérvételi hely az ujjbegy.

Alternatívák

Vannak azonban alternatív szúrási helyek is, amelyek tehermentesíthetik ujjainkat. Kisebb gyermekeknél gyakrabban használják ezen helyeket: fülcimpa, lábujjak; de ezen kívül lehetőség van a tenyér, felkar, hasfal, lábszár, comb területéről is vért venni. Ehhez viszont jó, ha szakember segítségét kérjük, hogy megfelelően tudjuk alkalmazni. Kevésbé szoktam ezen alternatív helyeket használni. Volt, hogy megpróbáltam a tenyeremet szúrni, de valahogy nem jött be (többszöri próbálkozás ellenére sem).

Ujjbegyszúrás: az ujjbegyek két oldalán

Ujjbegyszúrás: az ujjbegyek két oldalán

Ujjbegyszúrásnál érdemes az ujjbegy oldalát szúrni, így egy ujjat kétszer lehet használni: a jobb és bal oldalát. Az ujjbegy kapilláris erekben gazdag, ami miatt könnyebb vércseppet kinyerni, és ha oldalt szúrjuk, folyamatosan váltogatva a vérvételi helyeket, úgy hosszabb ideig megmarad tapintóképességünk. Ezt a rendszert követve, mire újból ugyanahhoz az ujjunkhoz érünk, addigra szépen begyógyul az előző szúrás helye. A kevesebbet használt kéz gyűrűs és középső ujjai pedig kevésbé fájnak. (A hüvelykujjat nem mindenki ajánlja szúrni, bár a képen jelölve van.)

Ujjszúró

A fájdalom és hegesedés elkerülésére a szúrási helyek váltogatása mellett az ujjszúró beállításaira is fontos odafigyelni: a szúrás mélységére és az erősségi fokozatra (egyes készülékeknél ezt is külön be lehet állítani); illetve ne feledkezzünk meg a lándzsa cseréjéről sem!

Érdemes és egyben ajánlatos mérni: inzulinbeadás előtt (fő étkezések előtt), ha rosszul érezzük magunkat, mozgás előtt, közben és után, illetve lefekvés előtt. Ha többször mérünk, és mindezt naplózzuk (papíralapú naplóba vagy akár telefonos alkalmazás használatával), segít, hogy minél inkább megismerjük saját testünk reakcióit.

Inzulinterápia

Az első és hangsúlyos kérdés, az inzulin beadásának helyei. Leginkább a has területét szokták előnyben részesíteni, de én csak bátorítani tudok mindenkit a combok, felkar és farpofák használatára. Combnál az elülső és külső területek használhatóak; farpofáknál a felső, külső harmad; felkarnál a külső rész; hasnál a köldök körüli 5 cm-es sugarú kör kivételével az egész terület.

Az inzulinbeadás helyei

Az inzulinbeadás helyei

Hasba, vállba, combba

Az általános ajánlás, hogy a rövidebb hatású humán, illetve NPH-inzulinokat célszerűbb hasba vagy felkarba szúrni, mivel a gazdagabb érhálózat miatt (fokozottabb vérkeringés) gyorsabban szívódik fel. Míg a lassabb (hosszabb ideig tartó) hatású inzulinokat combba és a farpofák területére ajánlatos adni. Ettől persze el lehet térni, de csak miután átgondoltuk. Ha magasabb a cukrunk, akkor mindenképpen hasba, felkarba adjuk a szükséges mennyiségű inzulint. Sporttevékenység esetén sem mindegy, hogy hová szúrunk, vagy hova tesszük a kanült. Kerékpártúránál inkább hasba, karba; csónaktúránál combba.

Segít az ajtófélfa

Amikor bekerültem a gyerekklinikára, nagyon megörültem dr. Felszeghy Enikő doktornő ötletének, miszerint karba úgy is be lehet adni az inzulint (méghozzá egyedül!), hogy nekidőlünk az ajtófélfának, így képezve felkarunkon bőrredőt. Ezenkívül, ha nincs ajtó a közelünkben (és mondjuk nyári időszak van, amikor nem fedi több réteg ruha karunkat), rakjuk fel lábunkat, és térdünk segítségével képezzünk bőrredőt.

Én kifejezetten szeretem a combomat használni, bár sokan nem mernek ide szúrni. Comb területén mindenkinek van egy kis „husija”, amibe fájdalom nélkül be lehet szúrni a pen tűjét vagy éppen egy 90 fokos kanült. (A 45 fokos kanült szerintem könnyebb kirántani combból.)

Hurka

A beszúrás technikáján is elcsúszhatnak dolgok. Ne feledkezzünk meg a bőrredő vagy „hurka” képzéséről! Gyermekeknél, fia­taloknál, soványabb személyeknél ajánlatos 45 fokban szúrni az inzulint, hogy azt a kívánt helyre juttassuk be. (Ezt a célt szolgálja, a 31 G-s tű, amelyet a gyermekdiabetológusok fel szoktak írni.) A 10-15 másodperc vagy más néven „számoljunk el lassan 10-ig” technika az inzulin visszaszivárgásának elkerülését szolgálja.

Sokszor a pentű légtelenítése és cseréje sem történik meg időben. Pumpát használóknál a kanül és a tartály nem megfelelő cseréje okozhat vércukor-kilengéseket. Például később történik a csere, elmarad a cső vagy éppen a kanül feltöltése, buborék marad a tartályban.

Az inzulinbeadás elmaradása is előfordulhat, bár naplóvezetés mellett erre igen kis esély van. Vagy figyelmetlenségből bázisinzulin helyett rövid hatásút szúr valaki. Ez ellen megoldás lehet, hogy különböző színű pent használunk, vagy készítünk valami egyedi tokot, esetleg teljesen más helyre tesszük a két inzulint.

És az ötödik: a tudatosság

Azt hiszem, a „biztos alap” bármely elemét nézzük, mindig fontos a tudatosság. E nélkül semmi sem működik megfelelően. Ebben nagyon sokat tudnak segíteni a szülők, cukorbetegklubok, táborok és a kor- és sorstársakkal együtt töltött idő. Ha a diabétesz kezdetétől szülő és gyermek közösen értékelik a mért vércukorértéket és együttesen hoznak döntést – az adott helyzethez alakítva –, az nagymértékben segít a megfelelő tudás és a diabétesz biztos alapjának kiépítésében. Mint az életben oly sok területen, a diabétesznél is elengedhetetlen, hogy a szülők életre neveljék gyermeküket. Ragadjuk meg a cukorbetegklubok adta lehetőségeket, olvassunk szakemberek írásaiból (könyveket, szakmai újságokat), kontrollvizsgálatok alatt bátran kérdezzük a minket kezelő team tagjait! Mert csak így lehet jó alapot készíteni. Ilyen tudással pedig sokkal könnyebb az internet adta lehetőségeket megfelelő módon kihasználni és megítélni a felröppenő cikkek megalapozottságát. Hosszú távon pedig elkerülhetővé válik a sokak által emlegetett szövődmények egész sora.

Szóval építsünk mindannyian, közösen biztos alapot!

Deák Ottilia

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!