Ne rettegj, de tudnod kell róluk!
A diabétesz szövődményeiről
Jó néhány évvel ezelőtt történt. Fiatal cukorbetegekkel beszélgettünk a serdülőkori sajátosságokról, a felnőtté válásról, és mindenféléről, ami érdekelte őket. Jó hangulat volt, aktívak voltak, sokat kérdeztek, érdekes véleményeket fogalmaztak meg, sokat tanultam tőlük. Csak egy lány volt, aki meg sem szólalt. Ez bántott. Próbáltam bevonni a beszélgetésbe, de sokáig nem sikerült. A harmadik óra végén nem bírtam tovább, határozottan megkértem, hogy mondjon valamit. Bármit, amiről beszélni szeretne, vagy ami éppen eszébe jut. Végre megszólalt:
– Utálok gondozásra járni, mert mindig azt hallom, azzal fenyegetnek, hogy meg fogok vakulni és levágják a lábamat!
Hát mit mondjak! Igaza volt, még akkor is, ha a HbA1c-értéke soha nem volt 10 százalék alatti. Igaza volt, még akkor is, ha a naplójában csak a „békesség kedvéért” írt be néhány vércukorértéket hetente (no persze ezek mindig a célérték körüliek voltak…). Igaza volt, még akkor is, ha az étrendje távol volt attól, amit a dietetikusok javasoltak neki. No persze, a gondozó orvosnak is igaza volt, mert ilyen hozzáállás, ilyen értékek mellett valóban megnő a valószínűsége annak, hogy előbb-utóbb szövődményei lesznek, akár súlyosak is.
Ez a történet jutott eszembe a nyáron, amikor a diabétesztáborban megkért egy fiatal diabetika, hogy a következő Diabetes Junior számban írjak a szövődményekről.
De hogyan lehet a szövődményekről úgy írni, hogy az ne legyen fenyegetés? – kérdeztem magamtól. Talán úgy, ha őszintén beszélünk róluk. Megpróbálom.
Késői szövődmények
A diabétesz akut szövődményeit illetően könnyebb dolgom lenne, egyrészt azért, mert valószínűleg mind a hipoglikémiát, mind a ketoacidózist ismered (feltehetően részed is volt már bennük), másrészt pedig azért, mert többnyire uralható, aránylag könnyen rendezhető állapotokról van szó, főként akkor, ha idejében felismerve megkapja a segítséget a beteg. Ezek kellemetlenségeit, sőt kockázatait korántsem akarom kisebbíteni, de most nem ezekről szeretnék beszélgetni veled, hanem az úgynevezett késői szövődményekről.
A cukorbetegség ugyanis egy alattomos, „sunyi” kór, amely lassan, eleinte szinte észrevétlenül kikezdheti a szervezetedet, súlyos, akár életveszélyes állapotot idézve elő. Vegyük ezeket sorra tényszerűen.
Szem
A szemet érintő szövődmény a retinopátia diabetika. Ez a szem látóhártyájának kis ereit érintő elváltozás. A megbetegedett erek falai átjárhatóvá válnak, a látóhártyában vizenyő keletkezik, vérzések lépnek fel, majd az erek kitágulnak, kis kiöblösödések (mikroaneurizmák) alakulnak ki rajtuk. A vizenyő és a vérzések leválaszthatják a látóhártyát az alapjáról, ezzel romlik a látás, mert a kép nem lehet éles. A vérzések betörhetnek az üvegtestbe, s ez megakadályozza a fény eljutását az idegekhez. A megbetegedett erek burjánzása súlyosbítja a helyzetet (proliferatív retinopathia). Végső esetben mindez vaksághoz vezethet.
Az idejében észrevett kezdeti változásokat lézertechnikával a szemészorvosok ma már jól tudják kezelni. A mikroaneurizmákat a lézersugárral elzárják azelőtt, mielőtt azok megrepedve vérzést okoznának, ugyanakkor megakadályozzák a látóhártyának a leválását is. Nehezebb a helyzet, ha üvegtesti bevérzés és/vagy hegesedés alakul ki, ilyen esetben az üvegtest eltávolítása (vitrektómia) javíthat már csak a látáson. Érthető, hogy a kezelés annál eredményesebb lehet, minél enyhébb még az elváltozás, akár olyan enyhe még, hogy nem is okoz panaszt! Ezért kell a cukorbetegeknek rendszeresen szemészeti vizsgálatra járni. (A teljesség kedvéért említem meg, hogy a szemben egyéb szövődmények is kialakulhatnak – szürkehályog, zöldhályog stb. –, de ezek ritkák és idősebb korban jelentkeznek.)
Vese
A másik szerv, amelyet a cukorbetegség tönkretehet, a vese. A nefropátia diabetika a vese szűrőfunkcióját végző érgomolyagok (glomerulusok) megbetegedésével kezdődik. Az erek falai átjárhatóvá válnak, és ezáltal a normálisnál több, majd lényegesen több fehérje jelenik meg a vizeletben (mikro-, majd makroalbuminuria). A vese ereinek megbetegedése a vérnyomás emelkedéséhez vezet, a magas vérnyomás pedig – ördögi körként – tovább rontja a vese állapotát. Mindez végső soron a vese működésének elégtelenségéhez – urémiához – vezethet. A diagnózishoz és a kórfolyamat követéséhez a vizelet, a vesefunkciók és a vérnyomás rendszeres vizsgálata szükséges.
A vérnyomás gyógyszeres rendezése egyben a vesék állapotát is javítja, illetve megakadályozhatja a veseműködés további romlását. A vesék kímélése céljából szükség lehet a fehérjebevitel csökkentésére. Ha a vesefunkciók jelentősen romlanak, akkor nem szabad késlekedni a művesekezeléssel, hiszen a hosszan fennálló veseelégtelenség az egész szervezetet károsítja, és így sem a dialízis, sem a későbbi veseátültetés nem vezet már eredményre.
Erek
A nagyobb átmérőjű erek cukorbetegség miatti károsodását (makroangiopátia diabetika) inkább a 2-es típusú diabéteszes betegekben észleljük. A tünetek az érszűkülettel és a végtagok vérellátási zavaraival függenek össze. Szoros kapcsolatba hozhatók a rendszerint fennálló magas vérnyomással (hipertónia). Az értágító gyógyszerek, a hipertónia kezelése mellett egyes esetekben műtéti megoldások is alkalmazhatók (bypass-műtét, érprotézisek, éren belüli műszeres tágítás).
Idegrendszer
A perifériás (környéki) idegrendszer megbetegedése a neuropátia diabetika. Ez érintheti az érző, a mozgató és a szerveket ellátó (vegetatív) idegeket is. Az érző idegek ártalmai okozhatnak fájdalmat, bizarr érzéseket (pl. zsibbadás) és érzéskiesést is. A mozgató idegek betegsége izomgyengeséghez, bénulásokhoz vezethet. A vegetatív neuropátia az érintett szervek működésében okoz zavart (szív- és emésztési panaszok, vizelési zavarok, merevedési zavar, impotencia). A diagnózisban jelentős szerepük van a speciális idegrendszeri vizsgálatoknak (kalibrált hangvilla, Neurometer stb.). A kezelésben számos gyógyszert kipróbáltak, de ma még inkább a tünetek csillapítása, vagy a folyamat lassítása várható el.
Láb
Súlyos, összetett betegség a diabéteszes láb. Kialakulásában szerepe van a neuropátiának, a mikro- és makroangiopátiának, a csontok megbetegedésének és a fertőzéseknek. Az érzéketlen, száraz, berepedezett talp- és lábbőrön észrevétlenül alakulnak ki fekélyek, gyulladások, elhalások. Ha idejekorán észlelik, akkor még kezelhetők, de elhanyagolt esetekben gyakran kell csonkolás (amputáció) mellett döntenünk. Ezért nagyon fontos a láb (talpak!) naponkénti önvizsgálata, akár tükörrel is.
Miért?
A diabétesz késői szövődményeinek pontos okait, kialakulásának részleteit ma sem fedte fel teljesen az orvostudomány. Biztosan te is ismersz olyan cukorbeteget, aki régóta diabéteszes, nem túl sokat törődik a betegségével, és mégsincs semmiféle szövődménye. Sajnos fordítva is előfordul. Nyilvánvalóan van valamilyen, nem pontosan ismert hajlam. Azt viszont széleskörű, precíz vizsgálatok igazolták, hogy a szövődmények gyakorisága és súlyossága összefügg a vércukorral: a tartósan jó anyagcsere jelentősen csökkenti ezek valószínűségét.
Összefoglalva, a diabétesz késői szövődményei ellen három dolgot tehetsz:
- Törekedj a minél tökéletesebb anyagcserére!
- Figyeld az esetlegesen fellépő szövődmények korai jeleit!
- Járj rendszeresen az ellenőrző vizsgálatokra!
Ne rettegj, de tudnod kell róluk!
Dr. Békefi Dezső