A cukorbetegség és Mi

Előző számunk kapcsán pályázatot hirdettünk cukorbeteg fiatalok részére, miután a Magyar Gyermekorvosok Társasága és a Magyar Diabetes Társaság Gyermekdiabetes Szekciójának XXVIII. Tudományos Ülése során bizonyossá vált, hogy a szakemberek örömmel vennék és munkájukkal segítenék a Diabetes Junior második számának létrejöttét. Ugyanakkor arra gondoltunk, hogy a szakmai cikkek mellett jó lenne minél többet megtudni rólatok. Hisszük, hogy a pozitív példák segítenek másoknak is elfogadni a feltételekhez kötött egészséget. Nagy örömünkre szolgált, hogy többen is jelentkeztek felhívásunkra.

Elképzelésünk beigazolódott, a visszajelzések alapján a lap talán legnépszerűbb rovata volt az összeállítás. A folytatás mellett döntöttünk, fogadjátok szeretettel az újabb történeteket.És ha szeretnétek ezen írásokat az Interneten is megosztani egymással, a Facebook segítségével ezt is megtehetitek. ☺

Az én karácsonyi kívánságom

Nevem Jámbor Máté, 9 éves vagyok, 9 hónapos korom óta cukorbeteg, 3 éves korom óta inzulinpumpás. Most megosztom veletek, mi volt az én karácsonyi kívánságom. Nem ajándékot szerettem volna, hanem majdnem úgy szerettem volna tölteni a karácsonyomat, mint nem cukorbeteg társaim: inzulinpumpa és vércukormérések nélkül. Én már nem emlékszem arra, milyen is lehet nem cukorméréssel kezdeni, és nem cukorméréssel befejezni a napomat. Minden étkezés előtt mérek cukrot, és általában (hacsak el nem felejtem) evés után másfél–két órával megint. Ebből a szempontból pontosan ugyanolyan az életem, mint a diabéteszes társaimnak – anyukám és két és fél éves húgom is cukorbeteg, szóval eléggé e körül forog az életünk.

Megkértem anyát, hogy letehessem a pumpát karácsonyra, és helyette pennel adhassam az inzulint, mert tudom, inzulin nélkül nem maradhatok, az nekem ahhoz kell, hogy életben maradjak. Még arra kértem anyát, hogy cukit se kelljen mérnem. Anya teljesítette a kérésemet, de egy feltétele volt: nem nasizhattam, minden étel mennyiségére sokkal jobban oda kellett figyelnem, mint pumpával, de ez nem jelentett gondot, hiszen eddig is mindig nagyon odafigyeltem arra, hogy mikor eszem és mennyit.

Először egy kicsit furcsa volt, hogy reggel nem cukorméréssel indul a napom, aztán a pen is egészen más, mint a pumpa, de én örültem a változásnak. Érdekes, azt hittem, teljesen jó érzés lesz pumpa és cukimérés nélkül, ehhez képest hiányzott a pumpám, folyton kerestem magamon, pedig ott sem volt. Evésnél is mindig nyúltam a derekamhoz (az övemen szoktam hordani), hogy beadjam az inzulint, de nem volt ott. Mindig, amikor ettem, az inzulint úgy számoltuk ki anyával, mint mikor cukorméréssel számoltuk ki, csak itt korrekciót nem számoltunk rá.

A három nap alatt sokat gondoltam arra, most éppen mennyi lehet a cukrom, de nagyon nem aggódtam, mert amikor pumpa és cukimérés mellett jó cukrokat mértem, akkor is ugyanannyira figyeltünk oda a szénhidrát és inzulin mennyiségére, mint most, cukimérés nélkül, és általában nagyon jók a vércukraim. A legutóbbi HbA_1c-értékem 5,3 százalék volt, ami úgy tudom, tökéletes, sőt pár cukorbeteg ismerősöm azt szokta kérdezni, amikor meghallják, hogy mennyi volt, hogy biztosan cukros vagyok? Persze ez nagyon sok odafigyeléssel jár.

26-án (a harmadik pumpa- és cukimérés-mentes napon) éreztem egyetlen egyszer, hogy hipózok, de nem nagyon. Ekkor megehettem 2 szaloncukrot, aminek nagyon örültem! Ugyanezen a napon reggel elutaztunk rokonokhoz, ahova titokban elvittem magammal a cukormérőmet, ha úgy éreztem volna, hogy valami nincs rendben, meg tudtam volna mérni a cukromat – bár anyáé és Bogié is ott volt, de az én cukimérőm mégiscsak az én cukimérőm.

27-én reggel szinte megörültem, hogy letelt a 3 nap, és hamar meg is mértem a cukromat, a pumpát pedig visszatettem. Én így érzem magam biztonságban, ha ez a kettő dolog mindig nálam van. Én így nőttem fel, nekem ez természetes, és azt hiszem, már nem is nagyon akarok pumpa nélkül lenni, akár csak pár napra sem, a pen nekem nem kényelmesebb, és mindig oda kellett figyelnem, hogy hova tettem, ez a pumpánál nincs így, mert az mindig rajtam van. A cukormérés pedig, tudom, hogy nekem ahhoz kell, hogy jól legyek, ne legyenek alacsony és magas cukraim, hogy a szövődményeket elkerülhessem. Én rájöttem ezen a három napon, hogy nem is olyan macerás ez a diabétesszel járó cukimérés és inzulinpumpázás.

Remélem, mások nem rosszallással fogják olvasni, amit én most leírtam, hanem arra gondolnak, hogy több mint 8 év cukorbetegség alatt kaphattam 3 olyan napot, ami hasonlíthatott valamennyire a nem cukorbeteg gyerekek életére. Nekem nagyon tanulságos volt!

Utóirat: 27-én reggel, a 3 nap cukormérés-mentes nap után 4,7 mmol/l cukit mértem. Köszönöm, Anya a segítséget és a gondos odafigyelést, és azt, hogy teljesítetted a karácsonyi kívánságomat!

Jámbor Máté