Tengerparti nyaralás
A tengerparti nyaraláson részt vevő gyermekek kiválasztásának szempontjai évek óta változatlanok: azaz figyelembe vettük az életkort – 15–18 év –, a rugalmasságot biztosító kezelési módot – analóg inzulinok, inzulinpumpa –, a gyerekek önállóságát. Így állt össze kis csapatunk, 9 fiú, 9 leányzó, akik közül az indulás napjára sajnos egy kislány lebetegedett, így nem tudott csatlakozni hozzánk. Utazott még 5 felnőtt, orvos, szakasszisztens, dietetikus.
Kis buszunk vezetője meg sem lepődött a rengeteg holmi láttán. Minden volt velünk, ami egy nyaraláshoz kellhet: mentőmellények, búvárfelszerelések, napernyők, esőkabátok, labdák, társasjátékok, zeneszerszámok, polifómok, ásványvíz és gyümölcslé, tetemes pótkaja, hogy éhen ne haljunk.
Szóval elindultunk. Két rövid pihenő után végre megpillantottuk a tengert. Csak az időjárás tréfált meg kissé bennünket: süvítő szél, zuhogó eső, nem erre számítottunk. Azért nem csüggedtünk. Szállodánk ugyanaz, mint évekkel ezelőtt, 3 ágyas szobáikat elfoglalták a fiúk és a leányok, és persze mi is. Jó éhesen mentünk vacsorázni. Kínálat a régi, na meg a gyerekek étvágya is. Mindenki talált az ízlésének megfelelőt. Vacsi után már ismerősként jártuk be a környéket, csak az eső volt újdonság. Egy kis közös beszélgetés után mindenki „nyugovóra” tért.
Másnap a reggeli után buszba ültünk, irány Opatija és Rijeka. Sokat sétáltunk, megnéztük a helyi nevezetességeket, elfogyasztottuk kis szendvicseinket, majd irány a szállásunk. A délután fürdőzéssel telt, már a bátrabbaknak, mert a víz egy kissé lehűlt. Volt, aki búvárkodott, volt, aki fürdött, vagy csak napozott. Este jöhetett a jól megérdemelt vacsora, séta, dumapartik, aztán pihi.
Hétfőn zuhogó esőre ébredtünk. Nincs mit tenni, mára is maradt a kirándulás. Először a közeli Biserujka cseppkőbarlangba látogattunk el, majd délután Vrbnik üdülőhelyen tettünk egy hosszabb sétát. Végre! Kedd reggel ragyogott a nap, így mindenki sietett a reggelivel, attól tartva, hogy ez csak átmeneti állapot. Gyors pakolás, majd irány Njivice, kedvenc fürdőzőhelyünk, amely csupán 10 km-re található a szállásunktól. A táj most is lenyűgözött bennünket, mintha egy másik szigetre érkeztünk volna, más színek, más tájak, változatos partszakasz, mindenki megtalálhatta a neki megfelelőt. Fürödni természetesen csak ott lehetett, ahol felnőtt is volt, de mindig akadt, aki elkísérte azokat, akik másik részre vágytak.
A jó idő tartósnak bizonyult, a következő napokat hol ezen, hol azon a strandon töltöttük. Egyik este meglátogattuk Krk városkát. Kis ékszerdoboz szűk sikátoraival, régi épületeivel, macskaköves utcácskáival. Fagyiztunk, majd kétórás szabadidő a hangulatos kikötőben. Minden volt, ami ilyen helyen illik: bazár, utcai zenészek, emberek áradata. Mindenki megvehette a családnak szánt apróbb ajándékokat.
Elérkezett az utolsó este, fájó szívvel elköszöntünk a tengertől, egy kicsi időt közösen töltöttünk a parton, majd magukra hagytuk a gyerekeket. Ők váltig tiltakoztak, nem akartak elengedni bennünket, mondván unatkoznak nélkülünk, a fiúk velünk szeretnének táncolni, különben is nyugodtabbak, ha vigyázó szemeinket rájuk vetjük hajnalig. De hajthatatlanok voltunk!
Magunk között összegeztük a hetet: nagyon jó volt! Természetesen a nagy-nagy szabadság igazából csak a gyerekekre volt érvényes, mi minden pillanatukat nyomon követtük. Mindegyikünknek megvoltak a maga „gyermekei”, akikért feleltünk, mikor hol vannak, mennyit ettek, mennyi volt a vércukruk. Idén napi felelősöket is választottunk, természetesen a felnőttek közül. Mindig más volt a felelős a napi programért.
Szombat reggel kissé bánatosan ment a becsomagolás, még egy közös fénykép, és a meglepi, most mi részesültünk benne. Apró figyelmességgel megköszönték a gyerekek ezt az egy hetet, a türelmet és gondoskodást.
Kissné Cserhalmi Márta
Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület – Székesfehérvár
