Beszélgetés a gyermekdiabetes szekció régi és új elnökével

Mindketten a gyerekekért dolgoznak

Dr. Körner Anna, aki nyolc éven keresztül vezette a Magyar Gyermekorvosok Társasága és a Magyar Diabetes Társaság közös Gyermekdiabetes Szekcióját, tavaly leköszönt elnöki posztjáról. A 77 éves doktornő egészséges, munkabírása a régi, a Budai Gyermekkórházban ma is rendel. Ahogy mondta: gyerekek nélkül ki sem bírná.
Dr. Erhardt Éva eddig titkára volt a gyermekszekciónak, 2025 novemberében ő lett az elnök. A Pécsi Gyermekgyógyászati Klinika mátrix osztályának vezetője, diabetológus, endokrinológus, obezitológus.

Hatalmas technológiai fejlődés

– Hogyan értékeli az elmúlt nyolc évet, Körner doktornő?

– Hatalmas fejlődés zajlott a diabétesz-technológiában, e tekintetben abszolút pozitív a mérleg. Ráadásul a gyerekekre vonatkozó szabályok nagyon kedvezőek, ingyen kapják a szenzort, a pumpát. Ez volt a legnagyobb célunk, ami megvalósult.

Az is nagyon fontos, hogy az óvodákban, az iskolákban a diabéteszes gyermekek mellett 14 éves korukig olyan személyek állnak, akik elvégeztek egy kurzust, ami feljogosítja őket, hogy ellássák a gyereket. Ez a rendszer nagyrészt jól működik. Persze vannak olyanok, akik hiába kapták meg a megfelelő képzést, mégsem tudják vagy akarják végezni ezt a munkát, de ahol működik, biztonságot jelent a gyermeknek, a családnak.

– A gyermekétkeztetésben ma már biztosítani kell a megfelelő diétát. Ez hogyan működik?

– Nem jól. Hiába kapja meg tőlünk az iskola az igazolást, a diabéteszes gyermek nem azt a szénhidrátmennyiséget kapja, amit kellene. Szerintem annyi pénzből, amennyi egy főre jut, nem is lehet ezt rendesen megoldani.

Erhardt doktornő véleménye szerint a magyar gyermekdiabetológia európai színvonalú:

– Megfelelő ellátást biztosítunk, talán jobbat is az európai átlagnál. Jó rendszerben, jó szakemberekkel dolgozunk. Szakmai irányelvek alapján gondozzuk a gyermekeket, a diabetológia egységes Magyarországon. Talán a technikai lehetőségekben van különbség, az alacsonyabb életszínvonalú térségekben nehezebb a munka. Összességében büszkék lehetünk arra, amit csinálunk.

Mentális segítségre is szükség van

– Volt olyan, amit szerettek volna megvalósítani és nem sikerült?

– Szerencsére nem. Ami gondot magunk után hagyunk, nem a mi hibánk: nincs megfelelő szakember-utánpótlás, kevés kivételtől eltekintve a legfiatalabb gyermekdiabetológusok 50 év körüliek – válaszolta Körner Anna.

– Mi az oka a szakemberhiánynak?

– A diabéteszes gyermekek menedzselése 24 órás feladat, nemcsak a szülő, hanem az orvos részéről is. Szerintem nemigen van olyan gyermekdiabetológus, aki nem adja meg a telefonszámát a páciense szüleinek. Bennünket éjjel-nappal lehet hívni, nem fejezhetjük be a munkát délután 4 órakor.

– Az egész magyar egészségügyi rendszernek a humánerőforrás a legnagyobb problémája – teszi hozzá Erhardt doktornő. – Ráadásul a diabetológia speciális terület, kitartónak kell lennünk, szoros személyes kapcsolatot kell kialakítani a gondozott és a gondozó team között. Egy cukorbeteg gyermek édesanyja hasfájás miatt is bennünket hív először. Kevesen vagyunk, de akik a gyermekdiabetológiában dolgoznak, valamennyien elkötelezettek. Közel 30 központban látjuk el a gyermekeket, sajnos van olyan hely, ahol egy orvos és egy szakápoló dolgozik. Nekik nagyon sok a feladatuk. De összetartó a szakmai közösség, sokszor naponta adunk egymásnak tanácsokat.

Körner doktornő véleménye szerint az is jó lenne, ha minden gondozóban dolgozna pszichológus, sajnos ez is csak részben valósult meg.

– Kinek kell a pszichológus? A gyereknek vagy a szülőnek?

– Kisgyerekek esetében a szülőnek van szüksége mentális segítségre. Ám amikor a gyerek kamasszá válik, ő szorul támogatásra. Ez egy kezelhetetlen korszak, nagyon ritka a jól menedzselt tinédzser. Jó lenne, ha sokkal többen fordulnának pszichológushoz! Sajnos a magyar társadalomra jellemző a pszichológussal szembeni ellenállás, mondván, nem vagyok hülye, az én gyerekem nem hülye. Pedig ez már rég túlhaladott nézőpont. Akik végül mégis pszichológushoz fordultak, mind azt mondják, hogy nagyon sokat segített.

– A diabétesz elfogadásához kell a legtöbb segítség?

– Feltétlenül. Nagyon sokan 10-20 évvel a diabétesz kezdete után sem képesek elfogadni ezt az állapotot. Ez elsősorban a szülőkre jellemző, de kamaszkorban a gyerekeknél is megjelenik a tagadás.

Jobbak a lehetőségeik

– Nemcsak a diabéteszesek lázadoznak kamaszkorban.

– De ők maradandó károsodást képesek okozni maguknak. Az úgynevezett metabolikus memóriának köszönhetően az első 10 év anyagcseréje bennük hagyja a nyomát.

– Milyen hosszú a tinédzserkor egy diabéteszes fiatalnál?

– Sokkal hosszabb, mint gondoljuk. 18 éves korban átkerülnek a felnőttgondozásba, de bár nagykorúak, nincsenek túl a kamaszkoron. Mi próbáljuk könnyíteni az átmenetet, felvesszük a kapcsolatot a felnőttgondozóval, szinte átvezetjük őket a másik rendszerbe, nehogy elkallódjanak.

– Arról van tudomása, hogy milyen felnőttekké válnak?

– Az egészséges gyerekeknél sem lehet tudni, milyen felnőtt válik belőlük. Az biztos, hogy a mai cukorbetegek tudása messze meghaladja a 20-25 évvel ezelőttit, ezért a lehetőségeik is sokkal jobbak a normális, sikeres, boldog életre.

Nem nehéz szeretni őket

– Elgondolkodott azon, Körner doktornő, hogy hány gyermeket gondozott pályafutása során?

– Nem tudom megmondani. Annyit tudok, hogy egy időben több száz gyerekre figyelek.

– Hogyan lehet ennyi gyerekhez érzelmileg viszonyulni?

– Egyáltalán nem nehéz. Vannak aranyos gyerekek, akiket ezért könnyű szeretni, s vannak a „nehéz fiúk”, akik pont a nehézség miatt nőnek az ember szívéhez. A leglinkebb diabéteszes gyerekek is aranyosak, legfeljebb dühöng az orvos, hogy nem tudja elérni, amit szeretne.

– Én is egyformán szeretek „rosszcsonttal” és jó gyerekkel dolgozni. Jó érzés az a hosszú távú kapcsolat, ami kialakul a gyermek és kezelőorvosa között – mondja Erhardt doktornő. – Vannak nehézségei, sokszor a szülőkkel nehezebb, mint a gyerekekkel. A különböző korosztályoknak más-más kommunikációs kihívásai vannak. Én annak vagyok a híve, hogy 12–14 éves kor között kezdjenek önállósodni a gyerekek. Tudom, hogy nehéz leválni a szülőről, azt is, hogy a szülő őszintén aggódik, de fel kell készülni az önálló életre, ezért időnként külön is beszélgessünk a kamasz diabéteszes gyermekkel.

Folytatódjon, erősödjön!

– Erhardt doktornő Pécsen él, nem nehéz innen irányítani a szekció munkáját?

– A technika sok mindent megold, az online világban nincsenek távolságok. Amúgy is mobilis vagyok, szívesen utazom Budapestre, ha szükséges. 1998 óta vagyok a szekció tagja, 2004-től tevékenykedem a vezetőségben, 2017-től voltam titkár. Úgy érzem, vagyok annyira tapasztalt, és bíznak bennem annyira a többiek, hogy elvállalhattam az elnöki posztot.

– Milyen elképzelései vannak a következő négy évre?

– Az elmúlt 10 évben a technológia fejlődése miatt sok változás történt a diabéteszes gyermekek ellátásában. Fontos, hogy mindig azt a kezelést, ellátást válasszuk ki, ami a gyermeknek a legoptimálisabb. Ha lehetséges, a legújabb technikát alkalmazzuk, és érjük el, hogy minden fiatal hozzáférjen. A vezetőségben generációváltás történt, igyekszünk dinamikusabbak lenni. Ugyanakkor a nagy tapasztalattal rendelkező idős kollégák, a szekció volt vezetői tanácsadókként továbbra is velünk maradnak, számítunk a tudásukra. Az általuk megteremtett alapokra építkezünk.

– Milyen jó tanáccsal látta el utódát, Körner doktornő?

– Erhardt Éva doktornő remek titkár volt, gyors, precíz, jó volt együtt dolgozni vele. Mit tanácsolnék neki? Továbbra is viselje lelkén a diabéteszes gyerekek ügyét, harcolja ki, amit lehet és kell. Azok a folyamatok, amelyek már elindultak és jó irányban haladnak, folytatódjanak, erősödjenek!

Herth Viktória