Nagyobb szabadság, nagyobb kényelem és jobb értékek

Miért jó a tapaszpumpa?

Kornél három évvel ezelőtt, 9 évesen lett diabéteszes. A penes kezelést ügyesen megszokta, de amióta tapaszpumpát használ, még könnyebb lett az élete. E három évről és a technikai váltásról, édesanyjával, Mónikával beszélgettünk.

– Kornélnál is a tipikus diabos tünetek jelentkeztek, sokat pisilt éjszaka, sokat ivott és fáradtnak érezte magát. Ilyenkor minden szülőben cikáznak a gondolatok, de mi biztosak voltunk benne, hogy együtt mindent meg tudunk oldani. A kórházban támogató közegbe kerültünk, ahol a kezelőorvosunk és a nővérek segítségével hamar átlendültünk a kezdeti nehézségeken.

A szülőknek nehezebb

– Mi volt a legnehezebb az első hetekben szülőként?

– Nagyon sokat tanultunk a diabról a kórházban. Úgy jöttünk haza, hogy apa beszerzett mindent, ami szükséges a kezeléshez. De aztán jöttek a hétköznapok és mindig hoztak valami újat, amiért aggódtunk: amikor először adta be egyedül a suliban Kornél az inzulint, vagy az első edzés, amikor még nem tudtuk, hogy a mozgás mennyire befolyásolja a vércukrát. De a legnehezebbnek az állandó döntéshozatalt, időzítést és tervezést mondanám.

– Hogyan reagált a kisfia a sok szúrásra és a napi rutinra?

– Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan belejött a dolgokba. De ez igaz az összes kórházban megismert diabos sorstársára, nagyon rugalmasak a gyerekek.

Egy szintén 9 éves kora óta diabos színész-műsorvezető videoblogjában mesélt a saját történetéről, s azt mondta, higgyük el, ez a szülőknek sokkal rosszabb, mint magának a diabos gyereknek. Ettől kicsit megnyugodtunk, hiszen látjuk, hogy Kornél boldog, felszabadult gyerek, a diab nem akadályozza semmiben.

Nem volt bonyolult az átállás

– Milyen volt egy átlagos nap az inzulintoll használatakor?

– Az első hetekben home office-ban dolgoztam, így ebéd előtt hazajött Kornél. Amikor visszaálltunk a normál kerékvágásba, vitte magával az ebédet, mért, beszéltünk telefonon és beadta az inzulint. Naponta háromszor kapott bólus és egyszer bázis inzulint.

– Volt olyan helyzet, amikor nehéz volt a pen használata?

– Kornél jégkorongozik, jó sok védőfelszerelésben. Egyszer egy magasabb értéknél beöltözve kellett inzulint adnunk neki, hát az nem volt egyszerű.

– Mikor merült fel először, hogy inzulinpumpára váltsanak?

– Már a kórházban gondolkodtunk rajta, de akkoriban csak vezetékes inzulinpumpa jöhetett szóba, azt pedig Kornél nem szerette volna. Amikor megtudtuk, hogy létezik tapaszpumpa, arra gondoltunk, hogy a technika adta lehetőségekkel élnünk kell. Ahogy jött a kiskamaszkor, a változás meglátszott az értékein, főleg éjszakánként. A gyerek érdekeit kell szem előtt tartani. A tapaszpumpát Kornél is elfogadta, ennél nagyobb húzóerőre nem is volt szükség, így másfél éve tapaszpumpára váltottunk. Ez is simán ment, pár napot kellett kórházban töltenünk.

– Emlékszik az első napra, amikor a kisfia már a tapaszpumpát viselte?

– Igen, persze, mindenki a csodájára járt a kórházban.

– Kornél hogyan fogadta a változást?

– Várta, hogy megkapja, a kezdetektől szereti, azt mondja, nem váltana vissza tollra. Nagyon mozgékony kisfiú, most vasárnap is, több mint 6 órát volt sport üzemmódban a pumpa, és tökéletes értékekkel menedzselte le az egészet. Egyszerűen sportra állítjuk a pumpát, látjuk, hogy mennyi az aktív inzulin és ehhez mérten eszik előtte, ha szükséges. Ez zseniális ebben a rendszerben.

Mindennapok a tapaszpumpával

– Mi változott a mindennapokban a váltás óta?

– Sokkal szabadabb és egyszerűbb az életünk. Könnyebb a sportolás és az éjszakáink is kisimultak. Kornél most 12 éves, sokat jön-megy, rengeteg barátja van a környékről, így nincs olyan nap, hogy ne menne ki valakivel bicajozni, rollerezni, kosarazni vagy focizni. Heti több jégkorong edzése van, hétvégén meccsek. A meccseken, edzéseken ott vagyunk, de itt a környéken bátran elengedjük, aminek nagyon örül. Persze figyeljük az értékeit, de, ha bármi beavatkozás szükséges, azt ő intézi.

– Ha összehasonlítja az inzulintollas időszakkal, mi a legnagyobb különbség?

– A tapaszpumpa sokkal nagyobb szabadságot ad, mellette sokkal nagyobb kényelmet, és ami a legfontosabb, szebb értékeink vannak.

– Miért volt fontos, hogy nincs cső vagy vezeték?

– Elsősorban a sport miatt. Ráadásul Kornél hétköznapi körülmények között is ódzkodott tőle. Sportoláskor vagy játék közben fontos, hogy a tapaszpumpa a testén marad, kicsi, és semmiben sem akadályozza őt. Szereti, hogy nem kell naponta többször megszúrnia magát, hogy gond nélkül hokizhat, bicajozhat, focizhat a barátaival. Sokkal felszabadultabb lett.

– Milyen háttértámogatás érhető el a tapaszpumpa használók és szüleik számára?

– Mindig, mindenben kapunk segítséget. Mellettünk áll a kezelőorvosunk és a MEDtrend – a Medtrum TouchCare Nano tapaszpumpa hazai forgalmazójának – ügyfélszolgálata is rengeteg jó tanáccsal lát el bennünket, akár gyakorlati, akár logisztikai kérdésekben.

Ki kell hozni a legjobbat!

– Mikor érezte azt először, hogy megérte váltani?

– Amikor megjelentek a jobb eredmények, hiszen hosszú távon ez a legfontosabb.

– Mit üzen azoknak a szülőknek, akik most gondolkodnak a pumpára váltáson?

– Mi azt szerettük volna, hogy a diagnózis semmiben se befolyásolja Kornélt, csinálja ugyanazokat a dolgokat, amiket a diab előtt, és amikben örömét leli. Szülőként a legjobbat szeretnénk a gyerekeinknek. Tisztában voltunk vele, hogy a helyzet adott, a diab egyelőre gyógyíthatatlan, de odafigyeléssel és a technika adta lehetőségekkel szépen kezelhető betegség. Ki kell hozni belőle a legjobbat. Úgy érzem, nekünk ez a pumpa segítségével sikerült.

HV