Miben más a tapaszpumpa?
Az elmúlt évben a gyermekkori 1-es típusú diabétesszel foglalkozók egyre gyakrabban találkoztak egy új fogalommal, a tapaszpumpával. A kifejezés valóban új, de sokak számára ismerős lehetett az eredeti angol megfelelője, a patch pump, annak ellenére, hogy ez az inzulinadagoló eszköz hazánkban korábban nem volt forgalomban.
Az inzulin folyamatos, a változó napszakos igényekhez alkalmazkodó ütemű adagolása régi elképzelés. Ez a megoldás, a pumpával való adagolás egyértelműen sokkal közelebb áll az élettani inzulintermeléshez, így hatékonysága is jobb.
Közel öt évtizede elérhetőek az inzulinpumpák, hazánkban is már a ’90-es évek óta használjuk őket. A folyamatos inzulinpumpák hagyományosan egy adagoló eszközből (pumpa), egy bőr alatti kanülből és a kettőt összekötő vezetékből állnak.
A pumpakezelés problémái
A rendszer sok diabétesszel élő ember életét és eredményeit tette jobbá. Számos előnye mellett a pumpakezelés azonban hátrányokkal is jár. Ezek jelentős részét a folyamatos glükóz mérők (CGM, szenzorok) eredményeinek integrálása kiküszöbölte, így a gondozási eredmények tovább javultak. Az elmúlt 4 évben a hagyományos inzulinadagoló pumpákat felváltották a régen várt (hibrid) closed loop rendszerek, amelyek valóban új korszakot hoztak a diabéteszkezelésben, jelentősen javítva a gondozási eredményeket.
A pumpakezelést jellemző problémák két csoportra oszthatók. A hazánkban is elterjedt automata rendszer – hasonlóan más pumpákhoz – kényelmetlenséget jelent: egy külső eszközt kell viselni használójának, ami sokak számára – érthető módon – gátat jelenthet a választásnál. A másik probléma abból adódik, hogy a pumpákban használt rövid hatású analóg inzulinok adagolásában hibalehetőséget jelent a vezeték (buborékképződés) és a kanül (kicsúszás, megtöretés, bevérzés). Ezek állnak a leggyakrabban a pumpakezelés szövődményeinek hátterében, növelve a ketózis és ketoacidózis kockázatát.
A pumpából indul a kanül
Szülői elképzelés alapján valósult meg 2005-ben az az egészen új koncepción alapuló pumpa, amelynél az adagoló eszköz és kanül között nincs vezetékes összeköttetés: a pumpa a bőrre tapasztva működik, és közvetlenül a pumpából indul a kanül. A fenti két problémára egycsapásra megoldást nyújtott az Omnipod: nincs buborék- vagy kicsúszásveszély, így csökkent a ketoacidózis kockázata, illetve a bőrön viselt lényegesen kisebb eszköz diszkrét viselése sokkal kevesebb kényelmetlenséget jelent.
A méltán népszerű új technológia esetében a vezérlés természetesen az eszközön kívül kell legyen a kis méret és a diszkrét elhelyezés miatt: egyik lehetőségként egy úgynevezett portable diabetes assistance (PDA), másik lehetőségként egy mobilalkalmazás segítségével adunk utasításokat a pumpának.
A korszerű patch – vagyis tapasz – pumpáknál alapvetően ugyanazzal a teljes funkcionalitással számolunk, mint a vezetékes rendszereknél: változtatható bázisütem, bólusszabályozás, aktív inzulinkijelzés, bóluskalkulátor.
Ez ma már önmagában nem biztosít megfelelő eredményeket, így a CGM (szenzor) integrációja is hozzátartozik a tapaszpumpákhoz, illetve egyes rendszereknél a hibrid closed loop automatika is elérhető, különböző megbízható algoritmusokkal.
Hozzáférhetőség
Ilyen korszerű rendszerbe illeszthető a hazánkban sajnos nem kapható Omnipod, a „műfaj klasszikusa”, illetve – a képen is látható – mintegy másfél éve nálunk is elérhető, de támogatással még nem rendelkező Medtrum TouchCare Nano pumpa, a „műfaj legkisebbje”. Az Equil tapaszpumpa a támogatott kategóriában jelent meg, de szenzor integrációja jelenleg sajnos nem érhető el.
Összefoglalva
A tapaszpumpák a hagyományos folyamatos inzulinadagoló eszközök szakmai és kényelmi korlátaira adnak választ. Működésükben szinte mindenben megfelelnek a vezetékes pumpáknak, a legkorszerűbb típusoknál az automata szabályozás (closed loop) lehetőségével is. Gyors elterjedésüknek átmenetileg gátat szabhat magas áruk és a támogatás hiánya. Az automata szabályozással működő tapaszpumpa-rendszerek használata esetén a kezelési eredmények versenyképesek a korábban használt vezetékes rendszerekével.
Dr. Tóth-Heyn Péter
