Barta Lajos-díj és -emlékérem 2024

Dr. Almássy Zsuzsanna

A Magyar Gyermekgyógyász Társaság és a Magyar Diabetes Társaság Gyermekdiabetes Szekciójának díja és emlékérme a hazai gyermekdiabetológia terén kifejtett huzamos és eredményes munka elismerése. A 2002-ben alapított Barta Lajos-emlékérmet a szekció vezetősége azoknak az MDT-tagoknak ítéli oda, akik szakmai, tudományos munkásságukkal a hazai gyermekdiabetológia fejlődéséhez kiemelkedő mértékben járultak hozzá. Dr. Almássy Zsuzsanna főorvos asszonnyal, a tavalyi díjazottal Herth Viktória beszélgetett.

– Mikor döntötte el, hogy az orvosi pályát választja? Van-e családi hagyomány az orvosi pálya választásában?

– Habár közhelynek tűnik, de tényleg már 6 éves koromban a felnőttek kérdésére – mi leszel, ha nagy leszel – azt válaszoltam, hogy gyermekorvos, mert nagyon szerettem babázni, és mivel édesapám állatorvos volt, láttam hogyan gyógyítja a kis állatokat. Az ő hivatása azonban kissé elrémített, mert sokszor neki segítve engem többször megmartak a „páciensek”, így gondoltam azt, a babák nem csinálnak ilyet. Akkor megmosolyogtak, de én kitartóan gyógyítottam a játékaimat.

Célom eléréséig azonban rögös út vezetett. A középiskolában már tudatosan készültem az orvosi pályára, de édesapám munkaköre miatt sokat utaztunk, így az első évet a kairói orvostudományi egyetemen végeztem. Az első és egyetlen európai hallgató voltam akkor. Más nyelv, más tematika, nagyon eltérő szokások.

A továbbiakban a Semmelweis Egyetemen folytattam tanulmányaimat, amit 1979-ben fejeztem be. Közben férjhez mentem, gyermekem született.

Végzés után sehol nem kaptam gyermekorvosi állást Budapesten, de nem szerettem volna vidékre menni, hiszen a családom idekötött. Így a Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézetben kezdtem kutatóként genetikai alapkutatást végezni.

Pár év múlva, második gyermekem születése után sikerült a II. Gyermekklinikára felvételt nyernem, de a professzor kikötése az volt, hogy a genetikát folytatnom kell.

Így párhuzamosan tanultam a gyermekgyógyászatot és a klinikai genetikát, hiszen addig csak alapkutatással foglalkoztam.

– Ki volt a legnagyobb hatással orvosi pályájára, miért választotta éppen a gyermekdiabetológiát?

– 12 év és több szakvizsga megszerzése után a Heim Pál Kórház belgyógyászati osztályára kerültem már osztályvezető helyettesként. Itt vonódtam be szorosabban a diabetológiába, mivel az addig ott dolgozó endokrinológus távozott. Így ismét új dolgot kellett tanulnom, de hamar a megszállottja lettem ennek a szakterületnek. Ekkor éreztem igazán az eredeti célomat, „kis” betegek hosszú távú gondozását, kezelését.

Ugyanakkor a korábban megkezdett egyéb irányú szakmai érdeklődéseimet is folytattam, mint pl. a ritka betegségek diagnosztikáját, gyógyítását, nemzetközi szakértői bizottság tagjaként is működöm a mai napig, így ismét kissé kettészakadtam. Folyamatosan követtem a hazai és nemzetközi szakirodalmat, amiben nagy segítségemre volt, hogy négy nyelven beszélek.

Sokszor a fülembe cseng apám mondása: neked kell alkalmazkodni bárhová mész!

Így szorgalmasan dolgoztam tovább Albert Schweitzer tanításainak megfelelően, ő volt az, aki nagy tudásával, emberségével, folyamatos segítőkészségével az első példaképemmé vált.

A belgyógyászati osztályon főnököm, Czinner Antal tanár úr volt a példa és támasz, aki gyengéd terelgetéssel, de önállóságot biztosítva vezetett az úton.

Hálás vagyok neki azért is, hogy akkor sem állított meg, amikor nem értett egyet a döntésemmel a ritka betegeket illetően, így lettünk az első igazi nagy gyermek ritka beteg központ is a diabetológiai központ mellett. Mára a Heim Pál az ország második legnagyobb gyermekdiabetológiai központja, pumpacentrum, szenzorcentrum.

Mivel ismételten szakirányt váltottam, a korábban tanultakat be tudtam építeni a jelenlegi munkámba, ezt nagyon fontosnak tartom, mert széles látókört biztosít, ugyanakkor nem engedi, hogy elmélyüljek egyetlen területben. A túl szétágazó érdeklődés és a napi operatív munka megtorpantotta a tudományos fokozat elérését, de számos hazai és nemzetközi közleményt jegyzek.

– Nagy szerepe van a gyermekdiabetológiában a civil szervezeteknek, a részükről szervezett gyerekprogramoknak. Tudhatunk erről kicsit bővebben?

– Látva a betegek és családjaik kielégítetlen igényeit, 2006-ban megalapítottam az Édes Gyermekünk Közhasznú Alapítványt, hogy még hatékonyabban vigyük végig a diabéteszes gyermekeket és családjaikat a rögös életútjukon. Akkoriban még nagy volt az ismeretlenség a nevelési intézmények, közösségek részéről. Rendszeres táboraink, rendezvényeink nagy népszerűségnek örvendenek. Fontos, hogy a gyermekek és családtagjaik is biztonságban érzik magukat, közös játékok, sportok kapcsán győzve le a kirekesztettség érzését. Ma már szerencsére sok betegszervezet, alapítvány munkálkodik a betegek mellett, egyre szélesebb körű felvilágosítást, oktatást vállalva a betegek és a társadalom részére is, ami rendkívül fontos az exponenciálisan emelkedő diabéteszgyakoriság miatt.

– Mi a legkedvesebb gyerektörténete?

– Legkedvesebb gyerektörténetem: a nem egészen 3 éves diabéteszes kislány pörgős rózsaszín szoknyában toppant elém: „tudod, most olyan éhes vagyok, pedig nem is vagyok éhes”! Mondatának hátterében súlyos hipoglikémia állt. Ez volt a legaranyosabb gyereknyelvi meghatározása a hipoglikémiának.

Bár soha nem lett belőlem nagy tudós, mindig követtem édesapám intelmét: tanulj és alkalmazkodj, ez sokat segített szerteágazó munkámban.

Nemzetek konyhája

A szerteágazó érdeklődésű doktornő, aki négy nyelven beszél, érthető módon érdeklődik a világ más kultúrájú területei iránt. Egy nemzetet sokféleképpen meg lehet ismerni, de az egyik legfontosabb módszer, ha a konyhájukat megismerjük.

Dr. Almássy Zsuzsanna szeret főzni, diabetológusként pedig tudja, hogy milyen fontos a helyes étkezés, természetesnek vehetjük, hogy két egzotikus – és egészséges – étel receptjével ajándékozta meg a Diabetes Junior olvasóit.

Lechón asado con moros y cristianos (sült bőrös malac fekete babos rizzsel)

Tejfehérje- és gluténmentes

Hozzávalók 10 adaghoz

A húshoz

• 1000 g bőrös malaccomb,
• 100 ml édes frissen facsart narancslé,
• 20 ml ­lime-lé,
• 20 ml citromlé,
• 1 kk. őrölt babérlevél,
• 2 gerezd fokhagyma,
• 1 kk. oregáno,
• 2 tk. konyhasó,
• csipetnyi bors.

A moros y cristianoshoz

• 400 g basmati rizs,
• 150 g száraz fekete bab,
• 100 g húsos bacon,
• 1 kisebb fej vöröshagyma,
• 1 kisebb zöld kaliforniai paprika,
• 1 gerezd fokhagyma,
• 20 ml olívaolaj,
• 1 tk. só,
• 1 babérlevél,
• 1/2 mokkáskanál római kömény,
• kevés őrölt bors.

Egy nappal a kívánt tálalás előtt a fekete babot beáztatjuk, a húshoz marinádot (pácot) készítünk: a fokhagymát, az oregánót, sót, borsot össze kell törni, pasztává „gyúrni”. A húst körben jól kenjük be vele, még sót, borsot szórjunk rá, öntsük le a narancs-limelével. Őrölt babérlevéllel fűszerezzük. Hideg helyen letakarva egy napig hagyjuk állni.

Másnap vegyük ki a húst a marinádból, és előmelegített sütőben 190 fokon 1/2–3/4 órán keresztül süssük, kezdetben letakarva és gyakran locsolva a marináddal és olajjal. Utána fedetlenül 170 fokon további kb. 3/4 órát süssük, gyakran locsolgatva. Amikor a hús belső hőmérséklete a 85 fokot eléri és a bőre szép pirosasbarna, készen van.

15–20 percig pihentessük, utána lehet szeletelni.

Egy nagyobb lábasban olajon pároljuk a vékony csíkokra vágott bacont 5–6 percig alacsony lángon. A hagymát, kaliforniai paprikát, fokhagymát vágjuk apróra, majd gyakran keverve pároljuk kb. 6 percig, amíg puha nem lesz. Eközben forraljunk fel 800 ml vizet.

Adjuk hozzá a rizst, a szárazbabot, a forró vizet és a többi fűszert, majd főzzük 15–20 percig, amíg a víz el nem fő.

Amennyiben kész, keverjük meg, vegyük ki a babérlevelet és 5–10 perc pihenés után tálalhatjuk.

A szív- és érrendszeri rizikó csökkentése érdekében a húst bőr nélkül fogyasszuk!

Vietnámi tavaszi tekercs

Fehérjeszegény, szívbarát, vegán, tejfehérje- és gluténmentes

Hozzávalók 12 tekercshez

• 100 g sárgarépa,
• 100 g retek/fehér sörretek,
• 100 g uborka,
• 100 g cukkini,
• 60 g újhagyma,
• 12 db (1 csomag) rizspapír,
• 2 gerezd fokhagyma,
• 1 ek. olívaolaj,
• só,
• olajspré.

A zöldségeket aprítsuk össze, majd futtassuk át az olajon, ízesítsük sóval, zúzott fokhagymával. A rizspapírt forró vízzel öblítsük le, tegyük nedves konyharuhára, majd merjünk 1 púpos evőkanálnyi tölteléket, tekerjük fel. A feltekert rolókat eredetileg 180 fokos forró olajban sütik ki, de ennél jóval korszerűbb, a szív- és érrendszeri rizikó csökkentése miatt mindenképp ajánlott, ha sütőpapírra helyezzük a tekercseket, olaj­sprével megpermetezzük és 200 fokra előmelegített sütőben ropogósra sütjük.