Az Év Diabos Sportolója 2024 különdíjasa

Bánhegyi Bianka 11 éves miskolci sportoló

Bianka 5 éves kora óta műkorcsolyázik, ma már ISU igazolt versenyző és a szinkroncsapat tagja. Heti 5 nap van edzése – szinkronkorcsolya, műkorcsolya, erősítés, balett, koreográfia –, két-három nap 6 órakor már a jégpályán van, utána megy iskolába. Esti edzések esetén van úgy, hogy 22 órára ér haza.

Egyedül nem megy

A szinkroncsapat, amelynek tagja, országos és nemzetközi bajnok, sok szép érem és elismerés díszíti Bianka szobájának a falát. Kemény munkája van benne, de nagyon szereti csinálni, kitartó és elhivatott. Összetartó, vidám társaság tagja, ahol jó barátokra lelt. Soha nem bántották a diabétesze miatt, figyelnek rá a társai, kíváncsian lesik, mikor mit csinál. „Bius, csipogsz!” – ilyen mókás megjegyzésekkel figyelmeztetik.

A sport sok nevetést, örömet, utazást, barátokat, kitartást és erőt ad neki, önállóságra, problémamegoldásra neveli. Rengeteg élménnyel lett gazdagabb az elmúlt 6 évben. Sokat tanult a korcsolyáról, mind egyéniben, mind szinkronban. Megtanulta, hogyan kell csapatban együtt dolgozni, figyelni a másikra. Az edzője mindig számít rá, bízik a képességeiben, és ha lehet, semmiből sem hagyja ki. Ez sokat jelent Biának.

Amikor nehéz

Amikor Bianka és a családja szembesült azzal, hogy ő innentől kezdve más, az nem volt könnyű. Számára az elején a legnehezebb a belövések, szúrások, mérések fájdalma és a korlátozott étkezés volt, de azóta szenzoros, pumpás és már ügyesen cserél kanült is magának, távsegítséggel szinte bármilyen problémát meg tud oldani. Az edzői odafigyelnek rá, sőt a társai is, de nincs kivételezés, ugyanolyan keményen kell mindent megcsinálnia, mint egészséges társainak. Az edzéseken rajta van a pumpa, de a versenyeken lecsatolja magáról.

Vannak nehezebb napok, amikor minden összejön, rossz cukorérték, tönkremegy a szenzor, lemerül az elem a pumpában, de volt, hogy minden egyszerre ment tönkre, még a cukormérőben is lemerült az elem és kifogyott az inzulin a tartályból.

Az edzéseken mindig van nála enni-, innivaló, szőlőcukor, ivólé. Az apukája vagy az anyukája általában jelen van, hogy ha kell, akkor segítsenek neki, de Bianka is tudja mi a teendője, eszik, vagy ha nagyon kimerült, leül és pihen. Szükség esetén telefonon egyeztetnek. A táborok és a külföldi versenyek többnaposak szoktak lenni, hosszú utazással, megterhelő koncentrációval, oda mindig elkísérik a szülei.

Szülői szemmel

2021. augusztus 13-án minden megváltozott. Azt hittem, vége a világnak, tele voltam kérdéssel, aggodalommal, aztán ahogy telt az idő, kialakult minden. A diabétesz folyamatos tanulást, odafigyelést jelent egész életünkben. Sokat sírtunk, vitáztunk, de megtanultuk kezelni a nehézségeket, közösen kitapasztaltuk, hogy Biának mi a jó.

Soha nem tekintek rá betegként, számomra ő ugyanolyan teljesértékű gyerek, mint egészséges társai. Mindig elmondom neki: te mindenre képes vagy, csak inzulint termelni nem, de azt kívülről ügyesen megoldod. Igyekszünk neki olyan életet biztosítani, hogy ne érezze magát másnak, kirekesztettnek. Általában minden programra elengedem.

Engedjük el a kezüket, támogassuk őket abban, hogy merjenek elmenni nélkülünk táborba, osztálykirándulásra, úszni, futni, lovagolni, focizni, tornázni, bárhova, mert nincs lehetetlen, csak a rákészülés kicsit komolyabb! Támogassuk őket, hogy merjenek egyedül dönteni, a hibáikból fognak tanulni! Büszke vagyok rá, hogy a tavalyi táborokat már egyedül csinálta végig. Tudja jól, hogy minket mindig elérhet telefonon, és ha olyan baj van, amit egyedül vagy más felnőttel nem tud megoldani, apuci és anyuci autóba ül és megy hozzá.

A legtöbbet mégis Bianka teszi meg magáért!

Mind a siker, mind a sikertelenség képes őt motiválni. A siker előre viszi, mert látja, hogy a munkájának van eredménye, van értelme korán felkelni, későn lefeküdni. Ott lenni minden edzésen, kitartóan gyakorolni.

A sikertelenség azért viszi előre, mert ha valami nem sikerül elsőre, addig gyakorolja, amíg tökéletes lesz, s ez nem csak a sportban mutatkozik meg. Az élete többi területére is kihatott ez a szemléletmód. Kitartó lett és szorgalmas. Az élet természetes velejárójának tekinti a nehézségeket és azt is, ha valami úgy sikerül elsőre, ahogy szerette volna.

A díj jelentősége

Biankának kifejezetten sokat jelent ez a különdíj, mert diabos sportoló közösségtől kapta. A többieknek ezt üzeni: Fel a fejjel! Ne hagyd, hogy ez az állapot bármiben is akadályozzon! Nehezíthet, de nem akadályozhat. Minden, amit teszel és amit megtapasztalsz, többé és okosabbá tesz, ezért ne gondolkozz feladáson, csak azon, hogy meg tudod tenni!

Márkus Ágnes Éva Sportos Cukorbetegek Egyesülete