Szurikáta Alapítvány
10 éve járják a plüss-szurikáták a sulikat, ovikat
10 éves lett a Szurikáta gyermekfoglalkozás, a Szurikáta Alapítvány élményterápiás programja, amellyel a diabéteszes gyermekek óvodai csoportját, iskolai osztályát érzékenyítjük, edukáljuk.
Az elmúlt években 185 alkalommal indultak útnak plüss-szurikátáink orvostanhallgató, illetve dietetikus hallgató önkénteseinkkel, hogy a diabéteszes mindennapokról, diétás étkezésről meséljenek az ovisoknak, kisiskolásoknak. A program során a diabos gyermek kis foglalkozásvezetővé lép elő, ahogy megcsillogtatja speciális tudását, társai pedig szabadon feltehetik kérdéseiket, és kipróbálhatják a kezelés eszközeit. A Szurikáta foglalkozás így segít a beilleszkedésben, a cukorbetegség elfogadásában, így kapcsol pozitív élményeket a diabéteszhez.
Az, hogy ez a program megvalósulhat, és eljuthat Budapesten kívül számos vidéki településre is, Győrtől Szegedig, Pécstől Székesfehérváron át Debrecenig, a 10 év alatt 53 egyetemi hallgató önkéntes munkájának volt köszönhető, akik megközelítőleg 4600 gyermeknek tartottak foglalkozást. Az eltelt évek nagy pillanatait a program egykori és a jelenleg legaktívabb foglalkozásvezetője idézi fel.
Érintettből segítő
Kőnig Nóra 1-es típusú diabétesszel él. Dietetikus hallgatóként évekig volt Szurikáta foglalkozásvezető. Számos módon segíti a diabos közösséget, többek között a Mennyi van a tányéromon? képes szénhidráttáblázat és több szakmai cikk szerzője a szurikataalapitvany.hu oldalon. Valamint a Juvenilis-Diab-Help Alapítványnál is önkénteskedik edukátorként, táborokban vállal csoportvezetői szerepet.
– 2018-ban, 18 éves koromban diagnosztizáltak 1-es típusú diabétesszel. A cukorbetegséggel járó nehézségek ellenére hálás vagyok, hogy ezáltal segítő szakmát választottam: a dietetikusi hivatást. Az egyetemi évek alatt talált meg az önkéntes munka lehetősége a Szurikáta Alapítványnál. 2019-ben csatlakoztam a Szurikáta foglalkozás csapatába, három évig jártam aktívan foglalkozást tartani a diabéteszes gyermekek óvodai csoportjaihoz, iskolai osztályaihoz, illetve egészségnapokra. Két éven keresztül segítettem a foglalkozások megszervezését, a szülőkkel és az intézményekkel való kapcsolattartást, az önkéntesek szervezését és toborzását, illetve csapatépítő alkalmak rendezését.
Jelenleg a Heim Pál Gyermekkórházban dolgozom dietetikusként, szakmai munkám során heti szinten edukálom a friss diabéteszes gyermekek családjait a diabétesz megfelelő menedzseléséhez szükséges étrendről.
Személyes tapasztalatból tudom, hogy az 1-es típusú diabétesz létezése nincs a köztudatban, nagyon sok tévhit és előítélet kering róla a mai napig. Ugyanez a helyzet az iskolai-óvodai intézményekben is, a gyermekek és pedagógusok számára ismeretlen állapot gyakran a cukorbeteg gyermekek kirekesztéséhez, stigmatizálásához vezet.
A Szurikáta foglalkozás keretében a gyermekek nyelvén, játékosan ismertetjük a diabétesz kialakulását, kezelését és az étrendi sajátosságokat a csoportokkal, osztályokkal, lehetőséget adva nekik, hogy feltegyék kérdéseiket, megnézhessék és kipróbálhassák az eszközöket Szuri Kati, Peti, Szotó és Szilvi plüssökön.
Számomra a foglalkozások legmegérintőbb pillanata, amikor a diabéteszes gyermek is kiáll velünk orvosi köpenyben az osztálytársak elé, és őszintén mesél arról, hogyan éli meg mindennapjait a cukorbetegséggel.
Legkedvesebb emlékem, amikor a diabéteszes gyermek mellé a diabmenedzselés bemutatásához egy kis barátja is csatlakozott, aki szintén nagyszerűen felkészült volt a diabétesz kezelését illetően, ezzel példát mutatva osztálytársainak és a pedagógusoknak is.
Sok hasznos tapasztalatot szereztem a foglalkozások által, többek között azt, hogyan lehet interaktív feladatokkal fenntartani a gyermekek figyelmét, és hogy milyen fontos az edukációban a visszacsatolás és a támogató légkör megteremtése. Ezeket a képességeket a mindennapi munkám során is használom a dietetikai oktatásban.
Szintén sokat tanultam arról, hogy mindenki (legyen akár gyermek, akár felnőtt) másképpen éli meg a diabétesszel járó kihívásokat, nehézségeket, amelyek leküzdéséhez a diabéteszes gyermekeket legjobban támogatni nagy empátiával, ösztönzéssel, játékosan lehet. A saját diabéteszem kezeléséhez is igyekszem ugyanekkora türelemmel állni, illetve a környezetemet is edukálni a megfelelő információkkal. A Szurikáta foglalkozás valóban hiánypótló program, amely évről évre számtalan diabéteszes gyermek közösségbe való beilleszkedését segíti.
Öröm és büszkeség az arcokon
Papp Gabriella az elmúlt két év legaktívabb foglalkozásvezetője, aki nemcsak az óvodákban, iskolákban tartott foglalkozásokat, hanem a Szurikáta Alapítvány rendezvényein és kitelepülésein is érzékenyítette a részt vevő gyermekeket. Fontos feladatának tartja, hogy vidéki intézményekbe is eljusson a foglalkozás.
– Emlékszem, mennyire izgultam az első foglalkozásom előtt, pedig nem egyedül tartottam, és teljesen szabad kezet kaptam abban, hogy miről szeretnék beszélni. Az izgalom azonban abban a pillanatban elmúlt, amikor beléptünk egy elsős osztályba, és egy ismeretlen kislány – aki azt sem tudta, kik vagyunk és miért jöttünk – odaszaladt, és megölelt minket. Az a szeretet, amit a gyerekektől kapok egy-egy foglalkozás alkalmával és az az érdeklődés, amivel a témát fogadják, megér minden koránkelést, bosszúságot és a meglepően nehéz, plüss-szurikátákkal teli táska cipelését. Mindig sokszorosan kapom vissza a befektetett energiát.
A legtöbb foglalkozásomhoz fűződik egy-egy emlékezetes pillanat. Például amikor egy másodikos kisfiú – aki ez alatt a fél-egy óra alatt a csoport „kis doktora” volt – olyan lelkesen és sokat mesélt a többieknek a diabéteszről, hogy szinte megszólalnom sem kellett. A foglalkozás végén odajött hozzám, rám mosolygott, megköszönte a foglalkozást és megölelt – féloldalasan állva, hogy a többiek ne lássák, mert ez mégiscsak ciki. Vagy mondhatnám azt az óvodás csoportot, akik már rajzokkal vártak.
Mindig nagy élmény látni az összetartó közösségeket, ahol a gyerekek pontosan tudják, miért csipog társuk telefonja óra közben, és természetes számukra, hogy ő ehet olyankor, amikor más nem. A legjobb pedig az, amikor a diabos kisgyerek arcán látszik az öröm és a büszkeség, hogy miatta van ez a foglalkozás, és hogy legalább erre a rövid időre a diabétesz nem betegségként, hanem különlegességként jelenik meg az életében.
Bár Budapesten is szívesen tartok foglalkozásokat, az utóbbi időben igyekeztem inkább vidéki iskolákba és óvodákba eljutni. Vidékiként tudom, hogy ezeken a helyeken sokkal nehezebben és ritkábban hozzáférhetők az ilyen lehetőségek.
Összeállította:
Tóbiás Lilla
Szurikáta Alapítvány
szurikataalapitvany.hu
Számlaszám: 11710088-20002963
Adományoddal a diabétesszel élő gyermekek mindennapjait segítjük!
Adószám: 18524710-1-13
