Lehetett volna másképp

Képzeljetek el egy 18 éves fiatal gimnazista srácot, aki heti többször jár fociedzésre, illetve meccsre, heti rendszerességgel jár moziba, bulizni és részt vesz különféle programokon. Ez a srác nagyon szeret enni, ezért hétköznapokon a sportgimnázium büféjét minden szünetben meglátogatja és mindenféle dolgot megeszik, legyen szó édességről, szendvicsről, egyéb finomságokról. Ugyanez a helyzet a moziban, ahol minden filmhez megeszik egy kis popcornt, valamint egy nagy tál nachost, és ha ez nem lenne elég, akkor a mozi után meglátogat egy gyorséttermet, ahol befal egy hamburger-menüt, és mellé lefolyt egy epres shake-et.

Egyetlen egy probléma van ezzel a fiatal sráccal, hogy 1-es típusú diabéteszes. Nem törődik a jövőjével, a szórakozásnak és a következmények nélküli világnak él. Egyetlen esetben figyeli a vércukrát, a fociedzések, illetve a meccsek előtt. Ilyenkor olyan dolgokat eszik és iszik, ami sportolás alatt megfelelő szinten tartja a vércukrát.

Egy ember tud rá hatni, élete első komoly barátnője, aki folyamatosan kéri, hogy tartsa be a cukorbetegség szabályait. De a srác csak akkor hallgatott rá, amikor a barátnője a kórház folyosóján sírva aggódott érte, és kérlelte, hogy változzon meg.

Ennek hatására a fiatalember végre figyel magára, a másfél hetes kórházi tartózkodás alatt megérti, ha nem is saját maga miatt, de a lány miatt megéri.

Azonban mielőtt megismerkedtek volna, ez a fiatalember korai kamaszkora óta nem törődött a szabályokkal, sebezhetetlennek és halhatatlannak tartotta magát. Úgy vélte, hogy neki semmilyen szövődménye nem lesz a cukorbetegség miatt, és büntetlenül, korlátok nélkül össze-vissza zabált mindent. Orvosai folyamatosan figyelmeztették, de – kis túlzással – ez a fiatalember azt mondta az orvosnak, hogy hülye idióta, ő bizony leszarja, amit mond, hiszen neki úgysem lesz semmi problémája soha.

Sajnos, az említett fiatalembernek túl későn jött meg az esze, és az elhanyagolt közel 10 év miatt elvesztette szinte mindenét. Soha többet nem focizhatott, barátokat vesztett el, valamint be kellett zárnia saját fodrászüzletét, és soha többet nem fodrászkodhatott.

Huszonhét évesen volt az első szemműtétje, amelyet további 11 követett, ezekből 8 fél év alatt zajlott le. A 30. születésnapján már nem láthatta azt a tortát, amit a szüleitől kapott, nem szervezhetett a barátaival születésnapi bulit sem.

Az alatt a bő 8 hónap alatt, amelyben műtét volt műtét hátán, elgondolkodott azon, hogy milyen hibákat követett el az előző 20 év alatt, amióta cukorbeteg, és amik oda vezettek, hogy a 30. születésnapjára azt a tragikus ajándékot kapta az élettől, hogy nem lát többé. Rájött az összes hibájára, amit elkövetett, valamint arra is, hogy már nem hozhatja ezeket helyre.

Jelenleg ez a fiatalember 33 éves, bottal tanul közlekedni, vakon tanul főzni, próbálja újjáépíteni az életét és masszőrként dolgozik. Mint ebből a történetből is kiderül, nem hiába van a féltés és a figyelmeztetés, mert ha nem figyel oda az ember, pillanatok alatt tönkre mehet körülötte minden, és hatalmas lelki erő kell ahhoz, hogy újjá lehessen építeni, illetve elölről kezdeni egy új életet.

Paróczai Geri vagyok és remélem, hogy hatással lesz rád a történetem.

Geri életét nyomon követheted, még több történetet megismerhetsz a múltjából Facebook-oldalán, az Egy cukorbeteg naplójában: facebook/egycukorbetegnaploja