Bennünk van a létra

2014-ben jelent meg a Diabetest is menedzselő Tudomány Kiadó gondozásában Ambrus Flóra Candy című könyve. A vékony könyvecske akkor 1500 forintba került, ma az antikváriumokban 8–9000 forintért kínálják. A hatalmas áremelés oka a máig meglévő kereslet, s a tény, hogy nehéz hozzájutni. (A közeljövőben ez megváltozik, mert ismét kiadásra kerül a kötet.)

Kislány Flóra

A mosolygós szemű lány 1997-ben született Kárpátalján, Visk városában. 11 évesen elkezdte rosszul érezni magát, egyre gyengébb lett. Lassan, nagyon lassan derült ki, hogy cukorbeteg. Amikor megkapta első inzulinadagját, szinte azonnal érezte, hogy erre volt szüksége, jobban lett.

De szüleinek nem sikerült elfogadniuk lányuk végleges betegségének tényét. Biztosan ti is tudjátok, hogy a diabétesznek gyakran van egy mézesheteknek nevezett kezdeti szakasza, amikor a beadott inzulin hatására egy időre felélednek a béta-sejtek, és ismét termelni kezdik az inzulint. Ez az időszak sok csalóka reményért felelős.

Ez a remény uralta Flóra szüleinek szívét is. Mindenáron meg akarták gyógyíttatni lányukat: orvostól orvosig, természetgyógyásztól kuruzslóig vitték. Közben Flórának voltak könnyebb napjai, de sokkal inkább nehéz napjai, hetei voltak. Végül a család Blatniczky doktor úr segítségével átlendült a nehéz időszakon, és Flóra vércukorszintje – vele együtt pedig a közérzete – hatalmasat javult. Ennek az időszaknak, remény és kétségbeesés örvénylésének története a Candy.

Flóra doktor néni

Flóra időközben felnőtt. Magyarországon él, egy éve már, hogy Győrben lakik és dolgozik. Mit gondoltok, mi a szakmája? Természetesen gyermekorvos. Nemcsak a diabétesz miatti kálváriája az oka, már korábban is folyton gyógyította a macijait, plüssállatait.

– Én vagyok a legnagyobb a testvéreim között, nagymamám nővérként dolgozott, talán ezek is ott vannak a pályaválasztásom hátterében – mondta Flóra, beszélgetésünk során. – Debrecenben tanultam, most negyedéves rezidens vagyok.

Győrbe férje munkája miatt költöztek. Ő nem orvos, de igazán régi társ, óvodás koruk óta ismerik egymást. Ő illusztrálta Flóra 10 éve megjelent könyvét. (Ha megveszitek az új kiadást, meglátjátok, bájos rajzokat készített.)

Flóra doktor néni természetesen sokat tud a diabéteszről és szívesen foglalkozik diabéteszesekkel.

– Kilenc éve látom a cukorbetegséget a másik, az orvosi oldalról. Szeretek beszélgetni friss diabosokkal. Mióta a szakmai oldalon állok, azt is látom, igazából mi történik a szülők lelkében. Már tudom, az én szüleim reagálása is érthető volt. Aki jobban edukált, tájékozottabb, annak könnyebb átesni az első szakaszon. Hogy van-e egyáltalán elfogadás, megkérdőjelezem. Az én édesanyám a mai napig nem tudta elfogadni, hogy diabos vagyok, csak megbékélt vele.

Flóra aktív edukátor. Könyve miatt az elmúlt tíz évben sokfelé hívták, sok cukorbeteg civil szervezettel került kapcsolatba. Iskolákba járt előadást tartani, korábban a debreceni, most a győri gyermekdiabétesz-egyesületben tevékenykedik. És ne felejtsük el, diabéteszes!

– Nyolc évig mondtam nemet a pumpára, ma már bánom, hogy ilyen sokáig vártam. Most, hogy a legmodernebb kezelést használom, jelentősen kisebb teher a diabétesz kezelése a mindennapokban, mondhatjuk, igazán „jól van” a cukrom. Igaz, én mindig fegyelmezett, makacs, sőt maximalista voltam. Nekem a kezdetekkor is könnyebben ment az elfogadás, mint szüleimnek, az első inzulin beadása után gyorsan és jelentősen jobban éreztem magam, megnyugodtam, mégsem fogok meghalni, ennyire rossz volt a helyzet. Ez az erős pozitív élmény nagy hatással volt arra, hogy gyorsan feldolgozzam a változásokat az életemben.

Flóra üzenetei

Tapasztalt diabéteszesként és cukorbetegséggel is foglalkozó orvosként meg kellett kérdeznem tőle: eddigi tapasztalatai alapján mit üzen a diabos gyerekeknek?

– Ne csüggedjetek, gyerekek! Bennünk van a létra, azon kell egyre feljebb és feljebb mennünk! Próbáljatok meg minél teljesebb életet élni, mert nem vagytok mások, mint a többiek! De az egészségeteket soha ne kockáztassátok!

És mit üzen a szüleiknek?

– Próbálják meg ugyanúgy látni és ugyanúgy kezelni a gyermeküket, mint a diagnózis előtt! Támogassák őket és higgyék el, nincsenek rosszabb esélyeik, mint a többieknek! Egy diabos nem érzi betegnek magát, a szüleik se a cukorbetegséget hangsúlyozzák! A diabéteszesek is mindent elérhetnek, amit akarnak!

HV