A jó döntések alapja a megfelelő adat
A digitalizáció és az IT technológiák a mindennapi életünknek és a gyógyításnak is megkerülhetetlenül szerves részévé váltak. Ennek egyik szakmai alátámasztása, hogy az Amerikai Diabétesz Társaság (ADA) 2019-es irányelvében egy teljes fejezetet szentel a diabétesszel kapcsolatos technológiai lehetőségek alkalmazásának. Úgy találják, hogy a technológiai eszközök alkalmasak a diabétesz prevenciójára, akut kezelésére, a gondozásra az egyéni betegéletút folyamán. Jelenleg is vannak olyan technológiai eszközök, amelyek nemcsak a közvetlen terápiás ellátásban segítenek, hanem az edukációban is. A kezelés folyamán számos olyan adat keletkezik (vércukor, testmagasság, testsúly, vérnyomás, laboreredmény, funduskép, gyógyszerfelírás és -kiváltás), amelyek digitalizálhatóak, egyéni szinten összesíthetőek. Sőt, ezek az adatok jelenleg is elérhetőek különböző platformokon – olvasható a Magyar Diabetes Társaság (MDT) Digitális Diabetes Munkacsoportjának oldalán, az MDT honlapján.
Dr. Kántor Irén gyermekdiabetológussal, az MDT vezetőségének tagjával, a Digitális Diabetes Munkacsoport elnökével a Gyermekdiabetes Szekció XXXVI. Országos Kongresszusán beszélgettünk a digitalizációban rejlő lehetőségekről, a telemedicina terjedéséről és növekvő ismertségéről.
– Mennyiben változott az ellátás a pandémia hatására?
– Hirtelen alakult ki ez a digitális, telemedicinális ellátás. Egyik napról a másikra a betegek nem tudtak bejönni a kórházba, elmenni a laborba, nem tudtunk személyesen beszélgetni. Elmaradtak a vérvételek, amely alapján minősítjük a diabéteszgondozást, véleményezünk és tanácsot adunk. Ugyanakkor vannak olyan technológiai megoldási lehetőségek, amelyekkel továbbra is kapcsolatot tudunk tartani a betegekkel.
A betegek minden nap mérik a vércukorszintjüket, előírás szerint legalább négyszer. Nagyon örülök neki, hogy a betegek ezt nem felejtették el. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a rendszeres vércukormérés nagyon fontos a diabéteszes anyagcsere beállításához, enélkül nem tudunk segítséget nyújtani a megfelelő terápia beállításában. A mért adatok a vércukormérő berendezésekben rögzítésre kerülnek. A mai készülékek alkalmasak arra, hogy az adatokat továbbítsák, sőt rendszerezetten jelenítik meg azokat, ezáltal nekünk és a betegnek is képet adnak az aktuális anyagcserehelyzetről. Azok a vércukormérő gépek és szenzorok, amelyek adattovábbításra képesek, nagyon nagy segítséget nyújtottak a pandémia idején.
– Milyen módszereket alkalmaztak a terápia kontrolljára, a betegek követésére?
– A tárolt adatokat a gépek egy olyan felszínre továbbítják, amely mögött adatelemző szoftver dolgozik, statisztikát készít a vércukoreredményekről, mutatja, hogy mekkora a normál tartományban töltött idő, hány mérési adat van felette vagy alatta, s milyen tendenciával változnak a vércukorértékek. Megmutatja, hogy hányszor mért a beteg, mert csak akkor lehetséges érdemi következtetést levonni egy cukoranyagcsere beállításáról, ha kellő számú mérés, adat áll rendelkezésre. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy napi legalább négy vércukormérés mindenképpen szükséges!
Minden vércukormérőnek van egy saját platformja, adott gép adott platformra tölti fel az adatokat. Viszont ezen adatok elemzése nemzetközi szabványon alapul. Az is szabvány, hogy melyek azok a számok, statisztikai adatok, amelyek alapján a diabéteszes beteg anyagcsere-állapotát véleményezzük. Az adatfeltöltés gépenként változó, de egyszerű, felhasználóbarát. A betegnek regisztrálnia kell az adott felszínre, majd – készülékenként változó módon – a vércukormérőből roppant egyszerűen áttölthetők a mérési adatok.
– A betegek csak a vércukormérési adatokat rögzítik, vagy az inzulindózisokat, a táplálkozást és testmozgást is naplózzák?
– Nekünk fiatal betegeink vannak, a mi „gyerekeink” az y, z és alfa generáció tagjai, megszokták, szinte elvárják, hogy az adatok maguktól bekerüljenek az adatrögzítő felszínre. Van olyan technológiai megoldás, amely szinte magától, Bluetooth-kapcsolaton keresztül rögzíti az adatokat. Ilyen esetben a beteg passzívan, de jól közreműködik. Sajnos az aktív adatbevitel kevés.
– Mit javasol, milyen struktúrában végezzék a betegek az önellenőrzést?
– Mi azt kérjük a betegektől, hogy minden egyes inzulinadás előtt mérjenek vércukrot. A különböző platformokon az orvosoknak lehetőségük van megnézni az inzulinbeadás óránkénti bontását vagy étkezésekhez kötöttségét. A vércukormérő berendezés lehetőséget ad arra, hogy a beteg egyértelműen jelezze, hogy az adott mérés evés előtt vagy evés után történt. A beteg részéről ez egy apró mozdulat, a terápia megítélésében azonban nagyon fontos információ: az inzulinkezelésben van probléma, a diétás tudást kell frissíteni, vagy a mozgás-étkezés-inzulinadás helyes összhangját kell megtalálni. Jó következtetéseket csak jól rögzített adatokból lehet levonni!
Béki János
