Noémi
Régi kedves ismerőssel találkoztam október elején a Szurikáta Családi Napon. Szabó-Krémer Noémivel az egy évvel korábbi Szurikáta Családi Napon ismerkedtem meg.

A kedves, mosolygós arcú kislányról – akit tavaly vércukormérés közben szólítottam meg – kiderült, hogy annak a szülésznőnek az unokája, aki mindkét fiam születésekor segédkezett.
Egy év elteltével szemmel láthatóan komoly „nagylány”, már harmadik osztályos. Ráadásul április elseje óta (nem vicc!) inzulinpumpát használ. A szenzort már korábban megkapta. Igaz, épp találkozásunk előtt két hétig nem volt szenzora, a régi elfogyott, az új még nem érkezett meg.
– Nagyon hiányzott, nem láttuk, hogy felfelé megy a cukrom, vagy lefelé. Nagyon rossz volt.
– Mi a szenzor előnye a vércukormérőhöz képest?
– Látjuk, milyen irányba halad a cukrom. Én nem érzem, ha alacsony, viszont a szenzor mutatja.
Noémi derekán gyönyörű rózsaszínű inzulinpumpa díszeleg. Miután megcsodáltam, rákérdeztem, hogyan működik. A következő percekben pedig csak ámultam-bámultam, milyen alapos és precíz előadást hallgathattam. Ez a „pöttöm nagylány” mindent pontosan elmagyarázott nekem, mikor kell így, mikor úgy átállítani. Rá is kérdeztem:
– Egyedül szabályozod? Olyan bonyolultnak tűnik.
– Anya szokta megmondani, mit állítsak a bázison. A telefonján nem követi a cukromat, de amikor megjövök az iskolából, mindig megnézi.
– Az iskolában kellett állítanod a pumpádon?
– Sokszor! – legyint Noémi.
– Tökéletesre sikerült?
– Nem mindig, de legtöbbször igen. Nagy hibát még nem csináltam.
Mivel Noémi elsős kora óta diabéteszes, osztálytársai, barátnői már megszokták. A pumpára is csak eleinte figyeltek.
Noémi tavaly táncórákra járt, de abbahagyta, mégsem tetszett neki, most kézilabdázik és uszodába jár. Mielőtt vízbe megy, leveszi a pumpát, hiába vízálló, nem akarja, hogy baja essen.
– A diéta hogy megy?
– Próbálunk egyre egészségesebben enni. Itt most például salátát ettem, ízlett. Otthon is próbálunk diétásabban étkezni.
– Nem unod?
– Hááát! Finomak a diétás kaják. Gyümölcsös husik, párolt zöldség, halrudacskát is ettem már.
– A pumpa miért jobb, mint a pen?
– Két és fél óránként lehet enni, és sokkal jobban leviszi a cukromat. Nem kell naponta négyszer-ötször szúrni, elég kétnaponta cserélni a kanült.
Herth Viktória