1999

Útszélre dobott kavics

Az elmúlt hetekben szokatlanul nagy társaság fordult meg nálam. Az egyik férfiú nagyon intim kérdést tett fel nekem beszariságomat illetően. Majd mintha összebeszéltek volna, a klubban is ezt a kérdést tették fel. Aztán egy számomra fontos helyen kellett megjelennem. Röpke monológom után most már kijelentő módban repült a megjegyzés: „te mindentől félsz”.

Otthoni meditációmat ezzel a kemény kérdéssel kezdtem, és arra a megállapításra jutottam, amit most nektek írok le, hátha okultok belőle. „Okos ember más kárán tanul…”

Életellenes féltés

A gyermekkoromat spártai szigorban töltöttem, gyermekkórház és klinika között. Szegény szüleim vagy rosszullétem miatt tarthatták rajtam fél szemüket, vagy merész vállalkozásaim miatt, az édességszerzést illetően. Aztán benőtt a fejem lágya, a tapasztalás erőskezű tanító. A serdülést húgom állapotából okoskodtam ki, a továbbiakat pedig könyvekből merítettem.

Útszélre dobott kavics alatt nőtt, tüske nélküli rózsa lettem. Ma már tudom, ez életellenes féltés. Ráébredtem gyámoltalanságomra.

Emlékszem, a munkahelyi zsíroskenyér-partikra, ahol a szex-téma is előfordult. A sutaságom ebben a témakörben derült ki leghamarabb. Inkább kávét főztem, csak jelen ne kelljen lennem.

Ne zárd el gyermekedet!

Ezért hát, diabéteszes kiskorú szülője, hallgass rám! Ne zárd el féltésedben a gyermekedet az élettől! Minden korosztálynak megvan a maga problémája, amit csak a saját közegében képes megoldani. Vén fejjel újat tanulni nehéz! Mindig mindent a maga idejében! Emlékezz csak a nem is oly rég volt saját gondjaidra, szüleiddel való szembefordulásodra. Hogyan ígérgetted, te majd a gyerekeddel, mint és hogyan! Ígéretedhez híven jársz el?

Az légy, aki vagy!

És te, drága fiatal, a megbízhatóságról milyen tanúbizonyságot tettél? A diszkóban ne te légy a legvadabb, a legmerészebb, a leghangosabb, és nem neked kell kipróbálni a legújabb dolgokat sem! Van egy bölcs kínai mondás, aminek helyes idézését ne kérd számon rajtam, vak vagyok! Valahogy így hangzik: úgy élj a mában, hogy a holnapban ne kelljen szánnod a tegnapot! A figyelmeztetésre büszke öntudattal válaszolsz, pedig nem is érzed még a veszteséged súlyát!

Akik most biztatnak felelőtlen tettek elkövetésére, holnap az orvosnál nem leszek veled! Az légy, aki vagy, érezd jól magad, de a határokra vigyázz, s aki igazán szeret, az partner lesz ebben!

Nekem, mint mindenben, itt is hatalmas mínuszaim vannak. Valódi vagy álokoskodásból védőbástyát vontam magam köré, az igazi bélyegeket megtoldottam magam alkotta bélyegekkel. Amíg dolgoztam, emberek vettek körül, most a cellámban magányos vagyok. Néha mit nem adnék egy, az életből jövő telefonért, de a készülék is hallgat. A sorsnak is meg lehet bocsátani, mindenre találsz magyarázatot, kivéve, amit magad ellen vétettél.

Vér Kati