Gyermekdiabétesz Nap 2019
Egy diabos család
Kaszásné Dani Orsolya számára a diabétesz egy volt azon betegségek közül, amelyekről hallott ugyan, de érintve nem volt általuk. Egészen addig, amíg meg nem ismerte a férjét, Gergőt, aki 1-es típusú cukorbeteg. Apósa és a sógornője úgyszintén. Aztán megszülettek a gyerekek, és velük tovább bővült a diabos családtagok köre.
– Derült égből a villámcsapás?
– Nem, tulajdonképpen számítottunk rá. Annamáriának nagyon gyenge volt az immunrendszere, tejérzékenységgel, bőrproblémákkal kínlódtunk. Ajánlották, hogy végeztessünk el egy genetikai vizsgálatot, és már akkor kiderült, hogy számolnunk kell a diabétesszel. Lórántnál egy gyulai fürdőzéskor kezdődött, sokat ivott, sokat pisilt. Az édesapja cukorszintmérője magas értéket mutatott. Körner Anna doktornőhöz került kórházi megfigyelésre, de ott az értékei nem mutattak gondot, egészségesként vittük haza. Tavasszal aztán megint jelentkezett a probléma, és megszületett a diagnózis. Két hónappal később, amikor Annamária szintén Gyulán, a nagyszülőknél nyaralt, lejátszódott ugyanez. Szóval, mind a két gyermekünk cukorbeteg.
– Gergő miatt nyilván nem volt ismeretlen, de mégis, hirtelen mind a két gyerek. Mennyire borította fel a család addigi életvitelét?
– Én családbarát multicégnél dolgozom, de az világos volt, hogy nem tudok hónapokig otthon lenni. Az inzulinbeadás teher volt lelkileg, de nem volt ismeretlen, ezért hamar kiengedtek minket a kórházból. Két hetet dolgoztam otthonról, ám utána vissza kellett mennem. Beilleszkedni az óvodába, iskolába – Kocsisné Gál Csilla a Szurikátától ebben nagyon sokat segített. Szerencsére Lórántnak akkor még nem kellett napközben inzulint adni, csak reggel meg este, amikorra meg már kellett, addigra inzulinpumpája volt. Csilla még azt is bevállalta, hogy lejött Hatvanba és a két óvó néninek meg a dadusoknak gyorsított edukációt tartott.
– Sok pedagógus fél ilyen helyzetben.
– Érthető, hiszen nem ismerik a betegséget és úgy érzik, túl nagy felelősség hárul rájuk. Szerencsére nekem pozitívak a tapasztalataim. A mi ovinkban fel sem merült, hogy Lórántot elutasítsák. Ez van? Akkor ezzel fogunk megbirkózni – így álltak hozzá. Az iskolában ugyanígy. Felhívtam Annamária osztályfőnökét, ő pedig a másik osztályfőnökkel együtt elsőként jelentkezett a szeptemberi diabtanodába, amit Csilláék indítottak. A legjobb az egészben, hogy ezek a pedagógusok nem igazgatói utasításra, hanem belső indíttatásból jöttek.
– Hogyan telnek a hétvégék három diabossal?
– Mi nem vagyunk átlagos család. Sok időt töltünk a szintén diabéteszes sógornőmnél, ott van szőlőnk, hétvégéken ő szokott főzni ránk. Nagyon erősek a családi kötelékek, ez támogatást jelent és biztonságot ad.
