A Juvenilis-Diab-Help Alapítvány tábora
Élménymorzsák egy életre
Különleges erőtől áthatott boldog izgalomban álltunk a téren, amikor befutott a busz. Délutánra járt az idő, igazi augusztusi hőség volt. Huszonvalahány – a szivárvány minden színében feszítő – fiatal mosolygós arca vett körül. Leírhatatlan ez a hangulat. Első alkalommal tartottam velük, de beette magát a csontjaimba, átvéve az új helyzetek adta feszültség helyét.
50 gyereket várunk
Kispajtásokat, srácokat, fiatalokat. A csoportjainkat. Az együtt töltött hetet – a hosszú hónapokkal ezelőtt elkezdett tervezés, a többszöri tábormegbeszélés, a megelőző 24 óra alapos előkészületei után. Így vette kezdetét a Juvenilis-Diab-Help Alapítvány 1-es típusú diabéteszes gyermekek és fiatalok számára, 29-dik alkalommal megrendezett balatonfenyvesi tábora.
Becammogtunk a hipó-csomaggal kerekre töltött bőröndökkel a táborba, ahol hivatalos köreinket lefutva dr. Zsuzsi, a tábor vezetője és tábori orvosa bemutatott minket egymásnak. Mindenki kuckóját felkeresve és a kényelmes elhelyezkedésre időt hagyva, angyali dietetikusok által, pontosan kiszámolt vacsorához látott. Már lemenőben volt a nap, amikor a közös játék kezdetét vette.
A heti program izgalmasnak ígérkezik
Már az előzetes egyeztetések alatt feltűnt, milyen nagy műgonddal van megalkotva a program a penesek étkezési szokásaihoz igazodva, figyelmet fordítva arra, hogy étkezés után a hatáscsúcsra törő aktív inzulin mellett visszafogják a fizikai aktivitást. A tábori személyzet (edukátorok) külön képzést teljesített, szinte kivétel nélkül 1-es típusú diabéteszesekből áll, akik a tábori orvossal egyeztetve, a gyerekek szokásainak megfelelően, közös döntéseket hozva navigálják az anyagcseréket megfelelő mederbe. A dietetikus csapat hatalmas gonddal és odaadással agyalt, készített elő, számolt, osztott szét, gyártott mintaadagot, és próbálta az ifjakat komoly matematikai kalkulációra rávenni. Tábori büfésünk, a gyerekek boldogságát szem előtt tartva, ragaszkodott a csökkentett szénhidráttartalmú, szigorúan cukormentes kamukávé árusításához. Nem is beszélve a hős éjszakásokról, akik kétszer is ellenőrizték a vércukorszinteket, míg a srácok az igazak álmát aludták. Kivéve persze, ha épp elkapta őket a táborok takarodó utáni csibészkedésre buzdító szelleme.
Csillió ötletes játék
Az ébresztő, reggeli mérés, inzulinadás és reggeli után színcsoportonként foglalkozásra gyűltünk, ahol csillió ötletes játékon keresztül az első célunk egymás megismerése, utána pedig a különböző diabéteszes tapasztalatok megbeszélése volt. Itt tehették fel az ifjak a kérdéseiket mind a táborral, napi programmal, mind a diabétesz menedzselésével kapcsolatban. Így például a mi csoportunkban minden felhasználói ismeretet tartalmazó, fergeteges és nem utolsósorban „überhiteles” inzulinpumpa-ismertető előadást tartottak a pumpás kamaszok penes társaiknak.
A csoportfoglalkozást követően, a tábor jellemző vonásaként, a gyerekek részt vettek egy másfél órás interaktív ismeretterjesztő előadáson, avagy drámafoglalkozáson, amelyet diabetológus, dietetikus vagy pszichológus, pszichopedagógus, gyermekápoló tartott.
Hipó-állomásként a Balatonban
Az ebédet a „szieszta” követte, ami összességében a gyerekek közös idejéről szólt. A délután további része pedig helyt adott focinak, pingpong- és röplabdabajnokságnak, no meg egy felfűtött érzelmekben gazdag, edukátor-táborozó kidobósnak. Mindezek után adódott lehetőség a kézműves foglalkozásokra és a közös fürdőzésre. Utóbbi a Balaton-part közvetlen, vízi csatára és játékra buzdító közelségének és magyar tengerünk hőfokának köszönhetően nagy népszerűségnek örvendett a táborozók körében. De persze az edukátorok sem szomorkodtak, amikor úszó hipó-állomásként funkcionáltak a Balatonban.
Kalandpark és ravaszságpróba
Rendhagyó a szerdai nap volt, amikor a Zamárdi Kalandparkba látogattunk el. Itt a biztonságunkat garantáló oktatás után, kamaszok és edukátorok minden félelmüket sutba dobva küzdötték magukat végig a különböző pályarészeken, megmutatva, milyen fából is faragták őket. Mindeközben szőlőcukorral és dobozos gyümölcslével tömött zsebeik ellenére földi SOS és bíztató kíséret haladt mellettük. A magasságtól tartózkodó táborozók pedig a park nyújtotta egyéb foglalkozásokon próbálhatták ki bátorságukat, kézügyességüket és éles eszüket. Dolgunk végeztével és az uzsonna eljövetelével pedig fagyizni mentünk. Természetesen a mozgást korrigálandó!
A nap csúcsa rendszerint az esti programpont volt, mint a Forgószél nevű körállomásos ügyesség- és ravaszságpróba vagy a Bűntény a Soundon című logikai játék, amelyben a gyerekek maguk göngyölítettek fel egy bűnügyet. Sor került még Hermann Bertold, korábbi táborozó magával ragadóan humoros és mindeközben nagyon őszinte előadására a diabétesszel való felnövés, a színpadi és színpad mögötti élet és munka valóságáról. Végül a hetünket az éjszakai akadályverseny és tábortűz zárta le. Ekkor tapasztaltuk, hogy a srácok milyen gyönyörűen csapattá kovácsolódtak, társaik erősségeit ismerve és elismerve segítették egymást, hogy az est végén elérhessünk a szívet melengető mindenmentes torta-pótvacsoráig.
A tábor csodája
A tábor csodája számomra több faktorból fakadt. Kísérőként részben a végeláthatatlan mennyiségű energiából és szabadidőből, amit a főszervezők és a teljes stáb beleadtak. A szívből-lélekből közhely talán itt nyert leginkább értelmet eddigi tapasztalataim során. Ez a rengeteg erő olyan biztonságos légkört teremtett, amely lehetővé tette, hogy a tábor minden lakója kibújhasson csigaházából. De nem csak a légkör volt biztonságos, így a gyerekek levehették saját vállukról a mérésre, szúrásra, számokra folyton emlékezés szüntelen terhét. Közösségi élményeken keresztül rengeteget tanultak a diabéteszükről. Az ilyen táborok legnyilvánvalóbb pozitív vonása a ténnyel való szembesülés, hogy nincsenek – nem vagyunk – egyedül.
Nekem a legszívmelengetőbb, hogy – tudomásom szerint hazánkban egyedülálló módon – hús, vér, csupa jóság, csupa humor felnőtt diabéteszeseket, azaz jövőképet állítanak a srácok elé. Mindezek miatt hiszem és remélem, hogy a tábor, minden egyes résztvevőben, élménymorzsákból életre szóló táplálékká válik.
Bády Diána
