Diabéteszesek zánkán
Lili fegyelmezett kislány
A szombathelyi Lilinek nem volt ideje rám. A családi hétvégére a Sportos Cukorbetegek Egyesülete mellett a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is szervezett résztvevőket, így történt, hogy Lili egy osztálytársával találkozott, s ettől kezdve szüleire sem sok ideje jutott.
Édesanyja, Horváth Csilla is sietett, bejelentkezett az édesanyák masszázsára. Ez a negyedóra kifejezetten az anyukáknak járt, hogy legalább ennyi idejük legyen, amikor nincsenek készenlétben, amikor ők vannak a középpontban, amikor ellazulhatnak. Boda György, az édesapa nevetve fel is háborodott: micsoda diszkrimináció!
A 11 és fél éves Lili pennel adja magának az inzulint, hagyományos vércukormérővel ellenőrzi a cukrát. Nem is akar váltani. Táncolni jár, s ugrálás közben kifejezetten zavarja, ha mindenféle eszköz van a testén.
Ügyesen ellátja magát, rossz tapasztalatai az iskolában sincsenek.
– Óvodás volt, amikor egy torokgyulladást követően kialakult a cukorbetegsége – édesanyja fogalmazott így, aki szociális otthonban dolgozott akkor, így tudta, milyen tünetei vannak a magas vércukornak. Lili valamennyit produkálta, s pár hónap alatt eljutott az inzulinig, 2011. május 26-án diagnosztizálták. (Ahány családdal beszélgettem Zánkán, a családi hétvégén, minden édesanya napra pontosan megmondta, mikor diagnosztizálták gyermekénél a diabéteszt. Sötét nap ez a családi naptárban!)
Csaknem egy hónapot volt a kislány édesanyjával a kórházban, majd egy hónapot töltöttek otthon. Szerencséjük volt, az óvodában vállalták az inzulin beadását. Természetesen megmutatták az óvónőnek, hogyan kell csinálni, egy gumibabán gyakorolhatott. A diétával sem volt gond, az óvodában, majd később az iskolában is diétás étkezést biztosítanak Lilinek. Nemrég osztályt váltott, az előzőben volt egy cukorbeteg osztálytársa, de a mostani közösség is elfogadó, nincs kirekesztés, megkülönböztetés.
Lili fegyelmezett kislány.
– Sopronban voltak osztálykiránduláson, s elmentek a csokigyárba. Lili diabetikus fehércsokit vásárolt magának, több hét alatt, apró darabonként ette meg otthon, a gyárban egy falatot sem evett – mesélte Csilla.
S ha már az osztálykirándulás előjött, erről is beszélgettünk:
– Soha nem fordult elő, hogy otthon hagyták volna – kezdte Csilla. – Alsó tagozatban én is mindig az osztállyal mentem, most már egyedül is elengedem, igaz, csak egynaposra. Amikor erdei iskolában voltak, Lilit minden este hazahoztuk, reggel visszavittük.
Herth Viktória