Diabéteszesek zánkán
Diabétesz-szerelem
Ne haragudjatok, hogy régi dolgokkal untatlak benneteket, és elmesélem, hogy sok évvel ezelőtt az én pocakomból bújt ki az első MACOSZ-gyerek. A Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének akkori tagjai nevezték így az 1995-ben született fiamat, mert édesapjával egy cukorbeteg-rendezvényen ismerkedtünk meg. Nem tudom, hogy – öccsén kívül – követték-e többen, de hogy szerelmek születtek diabéteszes közösségekben, azt tudom, ismerek több ilyen boldog párt.

E bevezető után bemutatom Bárdos Rékát, akinek az édesanyja Muskát Erika, a Sportos Cukorbetegek Egyesületének elnöke és Kerekes Áront, az ő édesanyja Kerekes Andrea, a MentaPro Alapítvány kuratóriumának elnöke. (Így már érthető a bevezetőm, ugye?)
Először nem cukorbeteg-rendezvényen találkoztak, vagy ha igen, nem emlékeznek rá. Családjaik a közös célért végzett munka során összebarátkoztak, így két évvel ezelőtt együtt mentek síelni. Réka és Áron gyorsabban síeltek a többieknél, külön utakon jártak, egyre többet beszélgettek. Majd valóban jöttek a diabéteszes rendezvények, később már nem kellett rendezvény a találkozáshoz, az ismeretségből szerelem lett, s tavasz óta együtt élnek.
Áron a Budapesti Műszaki Egyetemre jár, mérnökinformatikusnak tanul, Réka, bár az egészségügy felé vonzódik, jelenleg egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozik. Szerencsések, Áron szülei a padlástérben lévő kis lakást – ahol teljesen önállóan élnek a fiatalok – „magas bérleti díjért”, a teraszon lévő növények gondozásáért cserében a fiatalok rendelkezésére bocsátották.
Áron 10 éve, Réka 11 éve diabéteszes.
– Nagy könnyebbség, hogy nem kell a másiknak semmit magyarázni – mondták.
– Melyikőtök a fegyelmezettebb? – tettem fel a kérdést, s teljesen egyszerre egymásra mutattak. Jót nevettünk, majd Áron hozzátette:
– Diéta tekintetében Réka szigorúbb. S ő többet is tud a cukorbetegségről.
– Melyikőtök figyel jobban önmagára?
– Egymásra jobban figyelünk, mint magunkra – mondták szintén egyszerre.
Áron 7 körüli, Réka 8 körüli HbA1c-értékei bizonyítják a figyelmet. Réka pumpát használ 10 éve, úgy érzi, szabadabb életet nyújt neki, mint a pen. Apró dolgokat tud korrigálni vele, például mozgás közben és után. Ha pent használna, ennie kellene a kompenzálásért, az evés pedig Rékának a „szűk keresztmetszet”. Nem szeret enni.
Áron viszont azt nem szeretné, ha „0–24-ben” benne lenne egy tű, így ő pennel kezeli magát.
– Nehéz cukorbetegként élni? – kérdeztem.
– Nem! Ezekkel az eszközökkel már nem – felelte Réka.
– Nem! – vágta rá Áron is. – Egy kis fegyelmet igényel, de az életben másutt is jó ez a megtanult, megszokott fegyelem.
Herth Viktória