Tavaly március 8-án, nőnapi ajándékként diagnosztizálták nála a cukorbetegséget.

– Egy vérvétel alkalmából derült ki, de utólag belegondolva voltak rá utaló jelek. Fogytam 5 kilót, pedig folyamatosan ettem, folyton ittam, ha lett rajtam egy seb, azonnal begyulladt.

– A kórházban megijedtél?

– Nyugtattak engem is, a családot is. Azt mondták, komoly életmódbeli váltásra lesz szükség, de nagyon sokan élnek ezzel együtt és minden megoldható lesz: mértékkel, vagy okosabban.

Az ő érdeke

– Apa elhitte ezt? – fordulok Sándorfi Tamáshoz, aki nemcsak végtelenül büszke lányára, de segít is neki, amennyit csak tud.

– Nem volt más választásom. Először ránk ijesztettek, elmondták, milyen komoly következményei lehetnek. Utána ezt feloldották olyan tudással, amely szükséges ahhoz, hogy jól kézben tartható legyen a diabétesz. Ajsa önállóan vette kezébe a diabétesz kezelését.

– Szúrópróbaszerű ellenőrzések sincsenek?

– Megkérdezem időnként.

– A válaszok ilyenkor őszinték? – nézek Ajsára, aki huncutul elmosolyodik:

– Igen, általában – s egy icipici grimasszal fűszerezi a mosolyt. – Ami a hétköznapokhoz kell, azt összeszedtem, de mindig van új, van hova fejlődni.

– Értelmes lány Ajsa, nem hiszem, hogy meg kell kérdőjeleznem a szavát – folytatja az édesapa. – Tisztában van vele, hogy ez az ő érdeke. Abban is biztos vagyok, hogy vannak kilengések, mert miért ne lennének? Korából adódóan, vagy azért, mert épp rosszabb hangulata van. De a bizalom megvan irányában.

– A barátaid, osztálytársaid hogy fogadták?

– Szerencsém van. A legjobb barátom bejárt hozzám a kórházba, több előadáson is részt vett, de a többiek is egyből segíteni akartak. Elfogadták és támogatnak.

Értem szólt a Himnusz

– Mióta sportolsz?

– Mindig sportoltam, 4 éve thaiboxolok, 3 éve versenyszerűen.

– Miért épp ezt a sportágat választottad?

– Teljesen váratlanul jött, korábban táncoltam. A legjobb barátnőm anyukája szerette volna, ha a lánya thaiboxra jár. Az edző viszont azt kérte, hozzon még egy lányt, hogy ne legyen egyedül. Vele mentem, én maradtam, a barátnőm egy hónap után abbahagyta.

Ajsa azóta is a Budakalászon működő Respect Muay Thai Hungary egyesületben sportol, edzője Szászi Ferenc. Miután márciusban diagnosztizálták nála a diabéteszt, egy hónapot hagyott ki az iskolában és a sportban is. Majd júniusban elutazott Pozsonyba, az Európa-bajnokságra. S győzött!

– Milyen érzés volt a dobogó felső fokán állni?

– Mindenki sírt. Anyáék, az edzőm. Jó érzés volt, nyakamban az éremmel ott állni, s megszólalt a Himnusz. Értem szólt!

Harmadik a világon

A győzelem után azonnal folytatódtak az edzőtáborok, mert készülni kellett a világbajnokságra.

– Apáékkal egy héttel előbb ki tudtunk menni, így könnyebb volt az akklimatizálódás, ráadásul egy hetet a sportágam hazájában edzhettem, nagy élmény volt.

Heten voltunk a súlycsoportomban. Először egy új-zélandi lánnyal mehettem ringbe. Szoros volt a meccs, az első menet nem sikerült, de a végére felhoztam. Másnap ausztrál ellenfelem volt a döntőbe jutásért. Láthatóan tapasztaltabb volt a lány, de azért mély nyomot tudtam hagyni benne. Bronzérmet szereztem. Akkor szomorú voltam, de ma már érzem, ez is érték: a világon én vagyok a harmadik legjobb a korosztályomban, súlycsoportomban.

Beszélgetésünk óta is ért el sikereket Ajsa, novemberben, Törökországban bronzérmes lett az Európa-kupán.

Most azonban más „versenyre” készül: tavasszal érettségizik. Gondolkodnia kell a továbbtanuláson is. Konkrét elképzelése még nincs. Szeretné elvégezni az edző szakot, elsősorban gyerekekkel foglalkozna szívesen, de gondolkodik a dietetikusságon is. Persze, a sportot sem hagyja abba, márciustól már a felnőttek között fog versenyezni.

HV