Lido di Jesolóban lubickoltunk

Egyesületünk hatodik alkalommal táboroztatott 1-es típusú diabéteszes gyermekeket külföldön, tengerparton. Az előző években Horvátországban voltunk, az idei évben nagyot álmodva úgy döntöttünk, hogy Olaszországba, Lido di Jesolóba megyünk táborozni. 11 felnőtt kísérte a 17 diabéteszes gyermeket, akik mindannyian inzulinanalóg-kezelésen voltak, két penes kivételével inzulinpumpát viseltek.

Augusztus 18-án reggel indultunk útnak az egyhetes táborozásra. A 700 kilométert 11 óra alatt tettünk meg, több rövid pihenőidővel.

Megérkezéskor bejelentkeztünk a félpanziós szállodába, elfoglaltuk a szobákat, majd mehettünk is vacsorázni. Vacsora és étkezések előtt mindig vércukormérés, inzulinadás történt. Vacsora után a gyerekek már alig várták, hogy láthassák a tengert, rögtön mentünk is fürdeni. Egy kis esti séta után nyugovóra tértünk.

Legtöbbször szinte egész nap fürödtünk a tengerben vagy a szálloda saját medencéjében. Délidőben felmentünk a légkondicionált szobánkba, mert iszonyatos meleg volt, 30–35 fok. Az ebédet rendszerint szendvicsekkel oldottuk meg. Vacsoráig ismét fürödtünk, majd a szálloda éttermében vacsoráztunk. Utána játszottunk a gyerekekkel, egy kis tánctanulás, majd megbeszéltük a következő napi programot.

Harmadik nap hajóra szállva Velencébe mentünk. A lagúnákon át közelítettük meg a várost. Megnéztük történelmi nevezetességeit, a Szent Márk teret, a dózsepalotát, a Sóhajok hídját, sétáltunk a sikátorokban. A gondolások látványa teljesen lenyűgözte gyermekeinket. Ők még nem jártak Velencében, csak a televízióban vagy az interneten látták. Hajóutunk során rengeteg medúzát vettek észre a tengerben. Ebédre igazi olasz, kemencében sütött pizzát kaptak a gyerekek, amely mennyei volt.

Mikor délután visszaértünk szálláshelyünkre, fáradhatatlan gyerekeink még egy tengeri fürdőzésre vágytak. Mi felnőttek az iszonyatos melegtől úgy elfáradtunk, hogy pihenni lett volna kedvünk, de mentünk velük fürdeni.

A hatodik nap délutánjára is jutott meglepetés: autóbuszunkkal, amely rendelkezésünkre állt egy hétig, Lignanóba utaztunk az Aqua Splash vízicsúszdaparkba. Felejthetetlen élményt jelentett a gyerekeknek a sok óriási csúszda, vidámak, boldogok voltak, egyik csúszdától a másikig rohantak egész délután. A vércukorértékeket gyakran megmérettük, nehogy leessen a csúszdázás közben.

Késő délután visszaindultunk, most még a gyerekek is úgy elfáradtak, hogy szinte mindenki elaludt.

Hetedik napon este megérkeztek a felhők, éjszaka esett az eső és kissé lehűlt a levegő. Másnap reggel viszont már indultunk haza. Útközben többször megálltunk a kissé hideg, akkor épp 15 fokos levegőjű Szlovéniában, majd Magyarországra érve a gyermekek a tábori élet végéhez közeledve egy gyorsétteremben vacsoráztak. Éjjel értünk haza, s öröm volt látni, ahogy a gyerekek szüleiket átölelve, mosolyogva, boldogan és vidáman üdvözlik.

De mi sem maradtunk ki az ölelésekből, köszönésekből és puszikból, amelyeket még utoljára kaptunk a gyerekektől. Ezért érdemes táborokat szervezni, ezért érdemes dolgozni, hiszen számunkra ennél szebb és jobb érzés, mint amit a gyerekektől kaptunk búcsúzáskor, nincs is a világon.

Szabóné Hajdú Ildikóa Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület elnöke