Nyári Táborok – 2018

Illusztráció

Bátor Tábor

Hihetetlen érzés, hogy ott lehettem a Bátor Táborban, pedig már több hónapja történt. Nagyon nagy élmény volt, örök emlék marad.

Cimbik között, telefon nélkül

Mikor – 200 kilométeres utazás után – megérkeztünk Hatvanba, a kapuban rögtön egy londinernek öltözött segítő vette el tőlem a táskáimat. Mikor beléptünk, észrevettem, hogy nyilak vezetnek a különböző bejelentkezési helyszínekhez, amelyeknél egy vagy több segítő, kedves cimbora fogadott. Elvégeztünk minden bejelentkezési feladatot, elbúcsúztam a szüleimtől, akik a telefonomat is hazavitték magukkal. Míg a többieket vártuk, elkészítettük a névtábláinkat. Mikor mindenki megérkezett, elfoglaltuk a házainkat, ismerkedtünk.

Az első benyomásom nagyon kellemes volt a többiekről, mindannyian nyitottan és érdeklődően közeledtünk egymáshoz. A cimbik is kedvesek, viccesek, megértőek, türelmesek voltak hozzánk és mindenben segítettek. A cukrainkra nővérek és orvosok figyeltek, vigyáztak, segítettek az inzulinmennyiség kalkulálásában. Azért néha egy-egy alacsonyabb és magasabb vércukorérték is becsúszott.

Bátorkodás

A második napon már elkezdődtek a programok, mindennap négy foglalkozás volt: íjászkodtunk, rádióadást készítettünk, horgásztunk, lovagoltunk, eveztünk, kézműveskedtünk, logikai feladatokat oldottunk meg és bátorkodtunk. Nekem a bátorkodás tetszett a legjobban. Olyan dolgokat tettem meg, amelyekről nem hittem, hogy meg merem csinálni.

Amikor falmászáskor egyből sikerült feljutnom a legtetejére, büszke voltam magamra. Az óriáshintát is nagyon élveztem, ahol saját magamat kellett elindítanom, többméteres magasságban. Kipróbálhattam azt is, amikor rekeszeket kellett egymás fölé pakolni, minél magasabbra úgy, hogy közben én haladtam fölfelé azokon. A kedvencem a bátorkodásban pedig az volt, hogy fel kellett másznom egy magas, ingatag oszlopon és onnan leugrani. Ezután úgy érzem, az ejtőernyőzéssel is szívesen ismerkednék.

Tábordal – sírva

Minden este vacsora után tanulgattuk a tábori táncot, ami utolsó estére már nagyon jól ment. Emellett egy nagy körben kézen fogva elénekeltük a tábor dalát: „Fogd a kezem, és érezd magad biztonságban, / tudnod kell, hogy veled vagyok a nagyvilágban! / A gond, a baj, a félelem csak nyári zápor. / Kiáltsuk most együtt azt, hogy Bátor Tábor!”

Lefekvés előtt a házunkban beszélgettünk a cimbikkel, kiértékeltük a napot, jobban megismertük egymást és játszottunk.

Az utolsó előtti napon mi választhattuk ki a programjainkat, köztük volt a kedvencem, a bátorkodás is. Az esti tábordaléneklést közös sírás kísérte, mert a következő nap haza kellett menni. A napot tábortűz melletti közös énekléssel fejeztük be.

A hazaindulás napján a tábor valamennyi helyszínén „vártuk” a hazaindulást. Amikor valakinek szóltak, hogy jöttek érte, mi sírva búcsúztunk tőle. Én is sírva hagytam el a tábort.

Nagyon örülök, hogy ott lehettem. Jó érzés volt olyan emberekkel együtt lenni, akik ugyanúgy diabéteszesek, mint én, hasonló problémáik vannak, mint nekem. Ez a tábor megmutatta, hogy telefon nélkül is nagyon jól érezhetjük magunkat. Remélem, 18 éves koromig még lesz lehetőségem újra átélni ezeket a fantasztikus élményeket. Felnőttkoromban pedig szeretnék cimboraként részt venni a táborban, segíteni a táborozók napjait.

Gál Petra

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!