Brandon James Crombeen – profi hokijátékos

„A családom soha nem hagyta, hogy sajnáljam magam”
A jobbszélső jégkorongjátékos 2000 és 2015 között 248 meccsen játszott és 170 pontot szerzett az NHL-ben. Játszott a Dallas Stars, a Tampa Bay Lightning, az Arizona Coyotes és a St. Louis Blues csapatában. 9 éves kora óta 1-es típusú cukorbeteg, naponta 10–20 alkalommal mér vércukorszintet, 3–5 alkalommal ad magának inzulint. Szívesen önkénteskedik diabétesz-rendezvényeken, ahol a legfőbb célja, hogy buzdítsa a fiatalokat: ha karbantartják betegségüket, bármit elérhetnek.
Kisgyermek nagy feladattal
A hoki mindig is fontos volt az életében, s ez nemcsak annak köszönhető, hogy Kanadában nőtt fel, hanem édesapjának, Mike Crombeennek is, aki szintén profi jégkorongjátékos volt. Játszottak ugyanabban a csapatban, persze több év különbséggel. Komolyan 15-16 éves korában kezdett foglalkozni a hokival, azzal a céllal, hogy bekerüljön az NHL-be, a Nemzeti Jégkorong Ligába.
Interjúkban beszélt arról, hogy 9 évesen kihívást jelentett megszúrnia magát és beadni az inzulint. Nagyon sokat köszönhet a családjának, akik az első pillanattól fogva mellette álltak, bíztatták, hogy megfelelően fogja kezelni betegségét, kontroll alatt fogja tudni tartani a vércukorszintjét, így semmi sem állhat az útjába. Elmagyarázták neki, naponta milyen feladatok várnak rá, és biztosították róla, hogy mindenben segíteni fogják. Nem hagyták, hogy önsajnálatba süllyedjen. Ennek eredményeként soha nem lett rosszul meccs vagy edzés közben.
Bobby Clarke, az élő példa
Gyermekkori példaképe Bobby Clarke, az NHL hokijátékosa volt, aki szintén 1-es típusú cukorbeteg, tehát tudta, hogy nem elérhetetlen a célja, cukorbetegként is bekerülhet a legjobbak közé.
Az évek során kialakított magának egy rutint, amelyhez edzések és meccsek alatt tartja magát. Mindig ugyanazokat az ételeket fogyasztja, ugyanabban az időpontban, így stabilan tudja tartani vércukorszintjét.
Reggelire ilyenkor mindig egy tál zabpelyhet eszik kevés barnacukorral, áfonyával és egy banánnal. Pent és gyors felszívódású inzulint használ. A 30 perces edzés után az ebéd csirke, saláta és tészta. Rövid pihenés után uzsonnára granolaszeletet vagy gyümölcsöt fogyaszt, ezután következik a meccs előtti edzés. Meccs előtt is mindig ellenőrzi vércukorszintjét.
Különösen oda kell figyelnie, ha idegenben játszik a csapat, amire bőven adódik alkalom, hiszen egy szezon 41 meccsből áll. Azt vallja, a fegyelem és a megfelelő étrend a siker titka. A pakolás során mindig alaposan tervez. Ugyanúgy csomagol, mint minden diabéteszes, mindenből 2-3-szoros adagot visz magával, a tartalék vércukorszintmérőjét pedig véletlenül sem felejti el betenni a táskájába.
A diabétesz segített
Betegségét soha nem tartotta titokban, nem vonult félre, ha vércukorszintet kellett mérnie, vagy inzulint adnia. Soha nem engedte, hogy diabétesze befolyásolja, mindig igyekezett bátorítani magát. Életének része a krónikus betegsége, nem kifogásként gondol rá, ami visszatarthatja céljai elérésétől.
A diabétesz gyermekként segített is neki: felelősségteljesebb lett, fegyelmezettebbé vált, s ez sportkarrierjéhez is hozzájárult.