A cukorbetegség és mi

Minden újdonság
Kisebb sokkot éltem át, amikor tavaly decemberben kiderült a kislányomról, hogy cukorbeteg. Hosszan tartó köhécselés, rengeteg folyadék fogyasztása volt az előzmény. Aggasztott, hogy itt valami baj van. Egyik reggel éhgyomorra történt egy vérvétel, aznap délután a gyermekorvosunk értesített minket a 24 mmol/l-es vércukorszintről, és hogy azonnal menjünk a kórházba. A sürgősségi osztályon már tudtak rólunk.
Öt napunk volt tanulni
A gyermekosztályra kerültünk, ahol egy kedves doktor néni rögtön inzulinra állította Bernikét. Közölték velünk, hogy az inzulinra a kislánynak élete végéig szüksége lesz, nélküle meghal.
Szerettünk volna karácsonyra hazamenni a kórházból, így öt napunk volt, hogy megtanuljuk, mi a hipoglikémia, mi a hiperglikémia és hogyan lehet kivédeni, mi a funkciója a hasnyálmirigynek, mi az az inzulin, miért emelkedik a vércukorszint stb. Eddig nem volt a környezetünkben cukorbeteg, akivel tapasztalatot tudtunk volna cserélni, ezért a vércukor szinten tartása nehézségekbe ütközött.
Összeszedettebben
Azóta sokkal több időt fordítunk a vásárlásra; megnézzük, melyik termékben mennyi szénhidrát van. Otthon mindent mérünk, számolunk folyamatosan.
Annyi jó azért van az egészben, hogy a napi rutinunk összeszedettebb lett, és jobban odafigyelünk arra, mit eszünk.
Az is nagyon jó, hogy Berni életében a tánc fontos szerepet tölt be, és erről nem kellett lemondania, hiszen a mozgás nagyon jó hatással van a vércukorszintre. Annak ellenére, hogy figyeltünk mindenre, szigorúan betartottuk a diétát, a vércukrok estére mégis felmentek. Hamarosan ismét kórházba kerültünk, és inzulint váltottak Berninél.
Azóta találkoztunk hasonló korú kis cukorbetegekkel és nagyon jó volt, hogy tudtak javaslatot adni, ők hogyan védik ki a túl magas cukrokat, recepteket cseréltünk.
Tábor
Nyáron rátaláltam egy hirdetésre, diabétesztábor lesz Zalakaroson. Nagyon megörültem neki, jelentkeztünk, és családostól el is mentünk. Kétnapos tábor volt csak, de nagyon jó volt megismerkedni inzulinpumpás és penes cukorbeteg gyerekekkel. Berni a szabadidőben strandolhatott, játszhatott, közben az anyukák beszélgettek egymással. Mi voltunk talán a legfrissebb cukorbetegek, úgyhogy nekünk szinte minden újdonság volt. Azoktól, akiknek többéves tapasztalatuk volt, rengeteg információt gyűjtöttünk. A táborban jó volt látni, hogy nem bújnak el a gyerekek, amikor beadják maguknak az inzulint, nem titkolják. Azt is látta Berni, hogy mások is önállóan adják be az inzulint maguknak.
Remekül éreztük magunkat, gyönyörű helyeken jártunk (Kerkateskánd, Tormafölde), tapasztalatokkal gazdagodva jöttünk haza. Nagyon várjuk már a következő tábort! Lehet, hogy akkor már mi is tudunk több hasznos tapasztalatot megosztani a friss cukorbeteg családokkal.
Walkszhöfer MónikaBorsos Bernadett 4. osztályos tanuló édesanyja