Kis történelem…
Banting 1921. november 14-én jelentette be, hogy a mesterségesen cukorbeteggé tett kutyák diabéteszét sikeresen kezelte borjúhasnyálmirigy kivonatával. Ezzel felcsillantotta a reményt a rettegett betegség megfékezésére. 1991 óta ezt a napot a Diabétesz Világnapjaként ünnepeljük.
1922. január 11-én a remény valóra vált. Leonard Thompson, 14 éves torontói fiú végállapotú cukorbetegségét a Banting–Best-féle szérummal eredményesen kezelték. Erről a napról 2006 óta a Gyermekdiabétesz Napon emlékezünk meg.
Az inzulin ipari előállítása a Lilly indianapolisi gyárában 1923-ban megindult. Magyarországon még ebben az évben elkezdődött a cukorbetegség inzulinnal való kezelése. 1934-ben a Korányi-klinika betegeivel szerzett több mint 10 éves tapasztalatait ismertette. Azt a következtetést vonta le, hogy „a klinikai észlelés és beállítás a cukorbeteg kezelésének csak töredékét képezi… gyakorlati eredménye attól függ, miként tudja a beteg a klinikán nyert tanácsokat életmódjába beilleszteni”. Ezért nélkülözhetetlen a rendszeres orvosi ellenőrzés, a gondozás, a betegségismeret folyamatos fejlesztése. Felnőttvonalon 1936-ban már jól működő cukorbeteg-gondozás folyt. A járóbeteg-ellátás időbeli korlátai nem tették lehetővé az ismeretek alapos elsajátítását, időt és teret kellett biztosítani az edukációnak.
Joslin már 1925-ben nyári tábort szervezett, Katsch 1930-ban Rügenen bentlakásos diabéteszotthont alapított. Magyarországon a gyermekkori cukorbetegség számbeli növekedése szükségessé tette ebben a korcsoportban is a rendszeres ellenőrzés megszervezését, amelynek alapjait az 1950-es években Barta Lajos rakta le. A szervezett gondozás 1960-ban Szombathelyen indult el. A diabéteszes gyermekek első magyarországi táboroztatását Barta doktor szervezte 1966-ban, amelynek szakmai és dietetikai tapasztalatai serkentették a nyári táborok hazai elterjedését. Megalakultak a diabéteszes gyermekeket segítő, támogató civil szervezetek és alapítványok, rendezvényeik az edukáció fontos színterei lettek.