
Diabéteszkutatás Miskolcon
Miskolcon, az ország egyik legnagyobb gyermekgyógyászati intézetében, a Velkey László Gyermekegészségügyi Központban kezdettől fogva nemzetközi mércével mérve is haladó terápiás elvek alapján zajlott a kezelés, kialakult a cukorbeteg gyermekek rendszeres ellenőrzésének, gondozásának gyakorlata. A munkacsoport tudományos aktivitást elsősorban az új diagnosztikus és terápiás eljárások bevezetése, valamint a szövődmények kutatása területén fejtett ki.
Kezelés, gondozás
A nyolcvanas évek elején hazánkban elsők között a miskolci intézetben alkalmazták gyermekeknél a humáninzulin-kezelést, majd az intenzív konvencionális inzulinterápiát. A munkacsoport igazolta, hogy így lényegesen jobb anyagcserekontroll, rugalmasabb életmód érhető el, mint a hagyományos inzulinkezeléssel. Elsők között alkalmazták a hosszú távú anyagcserekontroll megítélésére a HbA1c- és fruktózamin-meghatározást, majd az ágymelletti vércukor-ellenőrzés rendszerét.
A nyolcvanas évek elején-közepén ajándékba kapott, külföldi gyártmányú glukométert (Ames Glucometer) használt az intézet, majd hazai gyártású készülékeket (Dcont termékcsalád), amelyekkel megvalósíthatóvá vált a valódi otthoni vércukor-önellenőrzés.
A hajnali jelenség ellen
A kilencvenes évek közepén a hajnali jelenség kezelésére serdülők számára elsőként alkalmazták a – ma már forgalomban nem lévő – amorf cinkinzulint (Semilente), és igazolták, hogy így az anyagcserehelyzet tartósan javítható.
Az ezredforduló után az új inzulinanalógok klinikai bevezetését követően dokumentálták, hogy gyermek- és serdülőkorban az étkezésekhez igazított ultragyors analógokkal az anyagcserehelyzet tovább javítható, a hipo- és hiperglikémia megérzésének gyakori zavara elkerülhető, miközben a fiatal életminősége is javul. Más hazai gyermekdiabétesz-centrumokkal közösen végzett vizsgálatok alapján leírták a hosszú hatású analógok előnyeit az anyagcserekontroll, a hipoglikémia gyakorisága és az életminőség vonatkozásában.
Az inzulinpumpa-kezelés hazai megjelenését követően a munkacsoport elsők között alkalmazta ezt az új terápiás eljárást gyermekeknél, és az intézet az első kelet-magyarországi gyermekpumpa-centrummá vált.
Késői szövődmények
Az intézet nemzetközileg jegyzett fő kutatási területe a cukorbetegség szövődményei; elsők között vezették be a különböző szövődményeket kimutató korszerű teszteket. A munkacsoport kidolgozta az autonóm és a perifériás neuropátia gyermek- és serdülőkorban alkalmazható vizsgálómódszereinek referenciaadatait. A szövődmények rendszeres és komplex vizsgálata ily módon a gondozás szerves részévé válhatott.
Felhívták a figyelmet arra, hogy fiatal felnőtt korban – a gyermekgondozásból való átadás után – a diabéteszes retinopátia progressziója figyelhető meg, ami a korábbi szoros gondozás megszűnésének és az életvitelben bekövetkező jelentős változásoknak tulajdonítható.
Leírták, hogy a kedvezőtlen anyagcserehelyzet, valamint az autonóm neuropátia jelenléte rontja a diabéteszes egyén fizikai teljesítőképességét. Jelentős eredmények születtek az intézetben a szövődmények genetikai kockázati tényezőit illetően is.
Gyakori szövődmények
A munkacsoport vizsgálta a pubertás hatását a szövődmények kialakulására. Kimutatták, hogy cukorbetegekben a serdülés folyamatának előrehaladásával párhuzamosan bizonyos érfunkciók romlanak, a vese fehérjeürítése felgyorsul és a perifériás idegrendszeri eltérések is gyakoribbá válhatnak. A veseszövődmény vonatkozásában bizonyos hormonális faktorok és kötőfehérjék eltérései fontos szerepet játszhatnak. Azt is megállapították, hogy serdülőkorban a különböző szövődmények gyakorisága 14–22 százalék között van.
2016-ban Miskolcon adták át az ország egyedüli gyermekneuropátia-központját. Ebben a centrumban – ahol az ország egész területéről szívesen fogadják a diabéteszes fiatalokat – a kutatómunkán túl lehetőség van a cukorbetegség idegrendszeri szövődményeinek komplex vizsgálatára is.
Hipoglikémia
Megállapították, hogy a hipoglikémiaérzet a cukorbeteg gyermekek harmadában károsodott, s ennek kialakulásáért jelentős részben a megelőzően elszenvedett hipoglikémiák felelősek. A jelenség különösen kisgyermekkorban jelent veszélyt, hiszen ez a hatékony kezelés legfontosabb korlátja, elkerülésére mindent meg kell tenni.
Fizikai teljesítmény, életminőség
A munkacsoport vizsgálatokat végzett a fizikai teljesítőképesség megállapítása céljából 1-es típusú diabéteszes gyermekek és serdülők körében. Az eredmények azt mutatták, hogy rossz anyagcsere mellett a fizikai teljesítmény is romlik, tehát a rendszeres fizikai aktivitás, sportolás kedvező hatású az anyagcserére. Mindez természetesen megfordítva is igaz, hiszen a vércukorkontroll javítása jobb fizikális teljesítményt eredményez.
Az utóbbi években jelentős figyelem irányul a diabéteszesek életminőségének vizsgálatára. Megállapítható, hogy napjainkban nem különbözik egészséges kortársakétól, azonban a szülők jelentősen rosszabbnak ítélik meg gyermekük életminőségét. Leírták, hogy a kezelés módja (inzulinpumpa) és a jobb fizikai teljesítőképesség pozitívan befolyásolja a betegek életminőségét.
Elhízás, metabolikus szindróma
Az utóbbi időszakban, a 2-es típusú diabétesz és a metabolikus szindróma gyermekkori előfordulásának megjelenésével a munkacsoport vizsgálatokat folytatott ezen a területen is. Felismerték, hogy a gyermekkorban egyébként nem kóros, korai szőrnövekedés az inzulinrezisztencia jelének tekinthető. Leírták, hogy a serdülőkori átmeneti inzulinrezisztencia az elhízottakban a pubertás lezajlásával nem szűnik meg, sőt fokozódik, s ez 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet.
Megállapították, hogy a hazai elhízott gyermekek harmada metabolikus szindrómában szenved, ami a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatát jelenti. Leírták, hogy elhízott gyermekekben ez a fokozott kockázat az inzulinrezisztenciával áll összefüggésben, ami rámutat az éhgyomri vércukor-meghatározás mellett a glukózterheléses vizsgálatok jelentőségére. Arra is fény derült, hogy metabolikus szindróma esetén a vérzsíreltérések már a serdülés előtt megjelenhetnek, ami a szűréses vizsgálatok és az egészséges táplálkozás fontosságára világít rá.
Prof. dr. Barkai Lászlóegyetemi tanár, igazgató