4 nap a Tátrában
A tavalyi év kedvezett a vállalkozó szellemű diabéteszeseknek. Aki inzulinpumpás terápiát folytat, nem ijed meg a 2500 méteres magasságtól, a vadvízi evezéstől és a mászófaltól sem, szívesen indult a Medtronic Diabetes által szervezett táborba, amely szeptember 1-4. között került megrendezésre a Tátrában, a Csorba-tó mellett. A négy ország cukorbetegeinek (Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Csehország) részvételével indult programban a sport és mozgás előnyös hatásait deríthettük fel, illetve jobban megismerhettük az inzulinpumpás kezeléshez kapcsolódó szenzor funkcióit is.
A tábor egyik fő programja a Tengerszem-csúcsra induló túra volt, mely során a szállásunkról indultunk el hajnali 5 óra magasságában. A korán kelés után reggeli következett, majd a bázisinzulinokat módosítottuk átmenetileg, hogy a nagy fizikai aktivitás közben megpróbáljuk elkerülni az alacsony vércukorszinteket. Sokunkra inspirálóan hatott, hogy több tucat cukorbeteg egyszerre indult neki a hosszú kalandnak, ráadásul a séta a beszélgetésre is jó alkalmat adott, ahol az egyéni történetek is tanulságosnak bizonyultak. Az egész program alatt igyekeztük segíteni egymást, így a legtöbben eljutottunk addig a pontig, amit kitűztünk magunk elé. Természetesen a táj szépsége is lenyűgözött minket és a jó levegő is segítette utunkat. Túravezetőnk nem más volt, mint Peter Hámor, aki már az első este meglepett minket saját dokumentumfilmjével, amelyben bemutatta pályafutását, azaz milyen csúcsokat mászott eddig meg.
A túra előtt és közben is segítőkésznek bizonyult, így például tanácsokat is kaphattunk arról, hogyan mozogjunk a láncokkal biztosított terepen. A nap végén a hotel wellness-részlegében pihenhettük ki a fáradalmakat. Ezen felül fontos volt valamennyiünk számára, hogy még többet megtudjunk a cukorbetegség kezeléséről a MiniMed 640G inzulinpumpa segítségével. Emiatt alakították ki a szervezők az oktatási blokkokat, ahol saját eredményeinkről, tapasztalatainkról beszélgethettünk.
A következő nap Liptószentmiklósra indultunk, ahol a raftingot próbálhattuk ki. Egy rövid bemelegítő, és elméleti kurzus után átöltözve, vízhatlan ruhában és mentőmellényben jelentek meg a vállalkozó kedvű diabéteszesek, majd kisebb csoportokban szálltak be a gumicsónakokba. Ez a sporttevékenység kifejezetten csapatépítő hatású, mivel a megfelelő előrehaladás érdekében az egy oldalon ülőknek egyszerre kell evezniük. Ez a feladat sem gyerekjáték, voltak, akik felborultak, beakadtak, de végül mindenki elért a célhoz, és igyekezett vissza a kiindulóponthoz, hogy újabb kört mehessen.
A nap hátralévő részében a hotel környékén maradtuk, ahol több dolgot is kipróbáltunk: falmászást, sátorállítást, valamint radar (amit élesben bajba jutott hegymászók keresésére használnak) segítségével kereshettünk meg egy elrejtett tárgyat. Mindegyik tevékenység a hegymászási képességeket erősítette, a mászófalon pedig nemcsak egyedül kellett helytállnunk, de ha elakadt valaki, a tapasztaltabbak szívesen segítettek megtalálni a helyes utat felfelé. A záróest a zenés kikapcsolódás jegyében telt: dobolási képességeinket mértük fel különböző színű műanyag rudak segítségével. Az egyszínű rudak egyformán szóltak, de a különböző színűek másként. A zenetanárunk utasításainak megfelelő időzítésnek köszönhetően ismert dallamokat játszottunk el. Az este a hotel bárjában zárult, ahol beszélgetésre, játékra nyílt lehetőség, illetve némi ismerkedésre is a külföldi diabéteszesekkel.
Ezalatt a tábor alatt biztosan állíthatom, mindannyian pozitív élményekkel, a kitartásról szóló „leckével” indultunk haza, de ami a legfontosabb: a végére magunk is úgy láttuk, nem különbözünk annyira a nem-diabéteszes társainktól.
Ezúton is köszönet illeti az összes szervezőt, segítőt, ápolót és orvost, akik színvonalas programokkal kedveskedtek nekünk és vigyáztak ránk.
Nagy Sándor Zsolt
