Miért jó táborozni?

Életem egyik legjobb tábora

Az igazi, ottalvós Sportos Cukros tábor nem csak nevében sportos, valóban sokat mozognak, de volt idő az edukációra, közös főzésre. A kísérők nagy része diabos felnőttként vagy diabos gyerek szülőjeként rengeteg gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, ezért a diab kezelése rutinszerűen megy, az évek alatt kialakult tábori tapasztalatokat is figyelembe véve.

Egész héten jobbnál jobb programok váltogatták egymást, de nem fogom az összeset felsorolni, csak azokat, amelyek nekem a legjobban tetszettek. Számomra a legjobb a Velencei-tó körbetekerése volt. Nagyon szeretek biciklizni, de még sosem próbáltam teljesíteni ekkora távot. Most, hogy ez így sikerült, nagyon büszke vagyok magamra! De a biciklizés a mindennapok része volt. Bárhova mentünk, azt két keréken tettük.

A másik, ami nagyon tetszett, a hajnali kenuzás volt. Igaz, hogy hajnali 3-kor kellett felkelni miatta, de szerintem nagyon megérte, mivel a napfelkelte meseszép volt, és én nagyon szeretek evezni. Az még egy plusz pont, hogy gólyatöcsöket is láthattunk, ami egy igen ritka madár, szóval nekem ez is hatalmas élmény volt. Természetesen, mivel a Velencei-tónál voltunk, minden nap annyit fürödtünk, amennyit csak tudtunk.

Az élmények mellett a másik, amiért az ember egy ilyen táborba megy, a tanulás. Persze nem matekot vagy nyelvtant, hanem a diabról. Volt szervezett edukáció, amelyből én nagyon sokat tanultam, de szerintem a legtöbbet egymástól tanultuk. Miután hazajöttünk, úgy voltam ezzel, hogy ha másnak bejött, nekem miért is ne válhatna be.

Somosvári Zsombor (13 éves)