Miért jó táborozni?
„Csak a cukrunk esett le, mi nem”
A győri gyermekdiabétesz-gondozó munkatársai tavasszal telemedicina formájában végezték munkájukat, majd külső helyszínekkel próbálkoztak. Elmaradt az országos, nagy hagyományokkal bíró „Törp” programjuk is, így amikor lehetőség nyílt a nyári táborra, azonnal megszervezték azt.

Nagyon jó öt napot tölthettünk el Visegrádon. A táborokban mindig sok új sorstársat, barátot ismerek meg, akikkel aztán tartjuk a kapcsolatot, és amikor találkozunk, sosincs kínos csend.
A programok idén is felejthetetlenek voltak, sokunk kedvence a bobpálya volt. Ellátogattunk a Fellegvárba, ahol megcsodáltuk a panorámát, és egy kis betekintést nyerhettünk a korabeli életbe. Egyik délután kipróbáltuk a Nagyvillám kalandparkot. A sok mászás közben szerencsére csak a cukrunk esett le, mi magunk nem. Utána megkóstolhattuk az év cukormentes tortáját, majd az ott lévő kilátóba mentünk fel.
Délelőttönként az edukációkon vettünk részt, a cukorbetegségről tanultunk, korosztályok szerinti csoportokban. Ezeken az alkalmakon elmélyíthettük ismereteinket, és újakat is szerezhettünk.
Egyik délután ellátogatott hozzánk egy kis beszélgetésre Hevesi Tamás is. Utolsó este felejthetetlen élmény volt együtt énekelni a Nélküled című dalt, amely végső soron rólunk, cukorbetegekről is szól. A tábor után az új és régi barátságok megmaradnak, akkor is, ha egy kicsit távol kerülünk egymástól. Tudjuk, hogy ha segítségre van szükségünk, akkor akár az egyik felnőttnek, akár valamelyik barátunknak írhatunk, ha tud, segít nekünk, legyen az akármilyen probléma.
Dóczi Eszter