Hírek a nagyvilágból

Ebben a rovatban néhány friss, nemzetközi tudományos kutatási eredményt ismerhet meg a kedves olvasó a magasvérnyomás-betegséggel (hipertónia), valamint a szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) betegségekkel kapcsolatosan. Igyekszünk a nemzetközi tudományos cikkek üzenetét érthető, hétköznapi nyelven átadni, hogy a mindennapi életben is hasznosak lehessenek.

Ismét három izgalmas témát szeretnék önöknek bemutatni. Az első a bélflóra és a magas vérnyomás közötti kapcsolatot tárja fel, rávilágítva a mikrobiom szerepére a vérnyomás-szabályozásban. A második egy négyéves japán követéses vizsgálat, amely az öt nagy személyiségvonás és a magas vérnyomás kockázata közötti összefüggést elemzi. A harmadik pedig azt vizsgálja, hogyan hat a hosszú távú űrrepülés a szív- és érrendszerre, új megvilágításba helyezve az emberi szervezet alkalmazkodóképességét.

A bélflóra és a magas vérnyomás kapcsolata

O’Donnell JA, et al.: The gut microbiome and hypertension. Nat Rev Nephrol 2023; 19(3): 153-167. doi:10.1038/s41581-022-00654-0

Az elmúlt évtizedben a tudomány egyre több bizonyítékot talált arra, hogy a bélflóra (mikrobiom) nemcsak az emésztésben és az immunrendszerben játszik szerepet, hanem a vérnyomás szabályozásában is.

A bélben több trillió mikroorganizmus él – baktériumok, gombák, vírusok –, amelyek kölcsönhatásban állnak a szervezetünkkel. Ezen mikrobák anyagcseretermékei (metabolitok) közvetlenül hatnak az erekre, a hormonrendszerre és az idegrendszerre is.

A szerzők összefoglalták a cikkben, hogy mit mutatnak az eddigi kutatási eredmények. A magas vérnyomásban szenvedő emberek bélflórája eltér az egészségesekétől – ezt több, embereken és állatokon végzett vizsgálat igazolta. Amikor a kutatók magas vérnyomású emberek bélbaktériumait átültették csíramentes (steril) egerekbe, az állatoknak is emelkedett a vérnyomása. Ez arra utal, hogy a bélflóra közvetlenül képes befolyásolni a vérnyomást.

A bélbaktériumok közül egyesek olyan hasznos anyagokat termelnek, mint a rövid szénláncú zsírsavak (SCFA – például acetát, butirát, propionát), amelyek segítik az erek ellazulását, csökkentik a gyulladást, és ezáltal mérséklik a vérnyomást. Más típusú baktériumok viszont káros vegyületeket állítanak elő, mint például a trimetilamin-N-oxid (TMAO), amely elősegíti az érelmeszesedést és a magas vérnyomás kialakulását.

Ha a bélflóra egyensúlya felborul – ezt nevezzük diszbiózisnak –, a bélfal védőrétege is sérülhet. Ilyenkor a bél „áteresztővé” válik, és baktériumok, illetve gyulladást keltő anyagok kerülhetnek a véráramba. Ez immunreakciókat indíthat el, ami hosszú távon érkárosodást és vérnyomás-emelkedést okozhat.

A táplálkozásnak óriási szerepe van a bélflóra összetételében. A rostban gazdag étrend – sok zöldség, gyümölcs, hüvelyes és teljes kiőrlésű gabona fogyasztása – elősegíti a jótékony baktériumok elszaporodását. Ezek a mikrobák olyan anyagokat termelnek, amelyek jótékony hatással vannak az érfalakra és a szívre, így akár 5–6 Hgmm-rel is csökkenthetik a vérnyomást. Ezzel szemben a túlzott sóbevitel károsíthatja a bélflóra egyensúlyát, csökkenti a hasznos baktériumok számát és fokozza a gyulladást, ami szintén hozzájárulhat a magas vérnyomáshoz.

Kiderült az is, hogy bizonyos vérnyomáscsökkentő gyógyszerek – például az ACE-gátlók (pl. kaptopril) vagy az ARB-k (pl. lozartán) – megváltoztathatják a bélflóra összetételét, és fordítva: a bélflóra is befolyásolhatja, mennyire hatékonyan működnek ezek a gyógyszerek. Ez magyarázatot adhat arra, miért reagálnak a betegek eltérően ugyanarra a kezelésre.

A tudósok azt is kimutatták, hogy a bél és az agy, valamint a bél és a szív között aktív kommunikációs hálózat működik – ezt nevezik bél–agy–szív tengelynek. A bélbaktériumok által termelt anyagok az idegrendszeren keresztül is hatnak, befolyásolva a vérnyomás-szabályozásban részt vevő idegi központokat.

A jövőben a kutatók szeretnék célzottan befolyásolni a bélflórát a magas vérnyomás megelőzése és kezelése érdekében. Vizsgálják például, hogy probiotikumokkal, rostkiegészítőkkel vagy akár székletátültetéssel (FMT) lehet-e javítani a vérnyomás-szabályozást. Egy korai klinikai vizsgálatban például acetát és butirát adásával 6 Hgmm-rel csökkent a szisztolés vérnyomás kezeletlen hipertóniás betegekben.

A kutatás azonban még számos kihívással néz szembe. A bélflóra rendkívül változékony, és számos tényező – a genetika, az étrend, a gyógyszerek, a stressz és az alvás – befolyásolja. Ráadásul a legtöbb eddigi vizsgálat európai és észak-amerikai emberek körében zajlott, így más földrészek lakossága alig szerepel az adatokban. Pedig a magas vérnyomás világszerte a felnőttek közel 30–40 százalékát érinti, és különösen gyakori az alacsonyabb jövedelmű országokban, ahol a mikrobiomról keveset tudunk.

A kutatók ezért hangsúlyozzák, hogy további, nagyobb és sokszínűbb vizsgálatokra van szükség annak feltárására, hogy mely baktériumok és anyagcseretermékeik segíthetnek a vérnyomás csökkentésében.

A magas vérnyomás előrejelzése az öt nagy személyiségvonás segítségével

Deng S, et al.: Predicting hypertension through big five personality traits: a four-year longitudinal study in Japan. BMC Psychol 2025; 13: 825. doi:10.1186/s40359-025-03130-z

A kutatás célja az volt, hogy feltárja, hogyan befolyásolja az öt nagy személyiségjegy (extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, nyitottság, neuroticizmus) a magas vérnyomás kialakulását és fennmaradását. A vizsgálatot Japánban, négy éven keresztül (2019–2022) végezték, 7321 felnőtt részvételével. A személyiségjegyeket a 10 kérdésből álló TIPI (Ten-Item Personality Inventory) pszichológiai kérdőív japán változatával mérték, míg a vérnyomásállapotot évente önbevallás alapján követték nyomon. Statisztikai módszerekkel elemezték, hogy feltárják, mely tényezők növelik vagy csökkentik a hipertónia kockázatát.

Az eredmények szerint a lelkiismeretesség védőhatású volt, tehát az ilyen személyeknél kisebb eséllyel alakult ki vagy maradt fenn a magas vérnyomás, mivel általában felelősségteljesebbek, jobban odafigyelnek egészségükre, betartják az orvosi utasításokat és egészségesebb életmódot folytatnak – ez magyarázhatja a védőhatást. Míg a nyitottság növelte a tartós hipertónia valószínűségét, nagyobb valószínűséggel próbálnak ki új vagy kockázatos tevékenységeket, ami növelheti a stresszt és a vérnyomást. Emellett az idősebb kor, a férfi nem és a magasabb jövedelem is növelte a kockázatot. A kutatás rámutatott, hogy a személyiség és a demográfiai tényezők együttesen befolyásolják a szív- és érrendszeri egészséget, ezért a megelőzési és kezelési programoknak célszerű figyelembe venniük az egyéni pszichológiai jellemzőket is.

A hosszú távú űrrepülés szív- és érrendszeri hatásai

Hussain I, et al.: Cardiovascular effects of long-duration space flight. Health Sci Rep 2024; 7: e2305. doi:10.1002/hsr2.2305

Az űrutazás során a mikrogravitáció alapjaiban borítja fel a keringési rendszer működését. A folyadékok – így a vér is – a lábakból a törzs és a fej felé tolódnak, ezért az űrhajósok arca „felpuffad”, miközben a lábak „kiürülnek”. A szervezet ezt úgy „érti félre”, mintha túl sok lenne a keringő folyadék, ezért fokozza a vizeletürítést: a plazmatérfogat kb. 10–15 százalékkal csökken. Közben a szív terhelése átrendeződik, a szívizom tömege kismértékben vissza is épülhet (atrófia), és hosszabb küldetéseknél az erek merevebbé válhatnak. Mindez együtt oda vezet, hogy terhelésre kevesebb vért tud egy ütéssel továbbítani a szív és romolhat a szervezet „állóképességi” reakciója.

A Földre visszatérve ez a helyzet hirtelen megfordul: újra dolgoznia kell a gravitáció ellen a keringésnek. Sok űrhajós ilyenkor ortosztatikus intoleranciát tapasztal – egyszerűbben: felálláskor elszédül, hányingere lesz, leeshet a vérnyomása. Ez különösen a hosszú küldetéseknél gyakori. A visszatérés körüli napokban a pulzus- és vérnyomásválasz „furcsábban” viselkedhet, mert az idegrendszeri szabályozás (ami automatikusan igazítja a szívverést és az érszűkületet) átmenetileg elhangolódik. Emiatt néhány napig gyengébb a lábra állás, a gyors helyváltoztatás vagy akár a hirtelen terhelés tolerálása.

A vérnyomás és az autonóm (automatikus) szabályozás kulcsszereplő ebben. Súlytalanságban nincs „le–fel” magasságkülönbség a testben, így a szervezet kevesebbet „gyakorol” arra, hogyan tartsa meg a vérnyomást felálláskor. A baroreflexnek nevezett védőmechanizmus (ami normálisan azonnal összehúzza az ereket és gyorsítja a pulzust, ha felállunk) ellustul. Ennek következménye, hogy a Földre visszaérve a pulzus és a vérnyomás nem mindig akkor és annyira változik, amikor és amennyire kellene. Hosszabb világűrben tartózkodáskor a szív elektromos működésében is láttak finom eltéréseket (például az ún. „QT-idő” megnyúlását), ami kismértékben növelheti a ritmuszavarok kockázatát – ezért is fontos a folyamatos EKG-ellenőrzés.

A sugárzás szintén jelentős tényező: az űrben az űrhajósokat nem védi a Föld mágneses tere, így a szív és az erek fokozottan ki vannak téve proton- és nehézion-sugárzásnak. Ezek a részecskék hosszú távon gyulladást, érfali megvastagodást és merevséget okozhatnak, ami az érelmeszesedés (ateroszklerózis) felgyorsulásához vezethet. A tanulmány szerint a sugárzás serkenti a kollagéntermelést az érfalban, ami az aorta és a nyaki artériák megvastagodását idézheti elő. Bár ezek a folyamatok lassúak, hosszú küldetéseknél komoly kockázatot jelenthetnek.

Ezekre a változásokra ma már célzott ellenintézkedések vannak. Az űrhajósok a fedélzeten naponta átlagosan 2–3 órát edzenek (állóképességi és erősítő edzések kombinációja), ami segít megőrizni a szív- és izomerőt. A visszatérés előtt és után folyadék- és sópótlással „visszatöltik” a keringést, gyakran kompressziós ruházatot használnak, és szükség esetén gyógyszeres támogatást is adnak az erek és a pulzus szabályozásához. A földet érés utáni napokban fokozatos terhelés, orvosi megfigyelés, EKG-monitorozás és laborvizsgálatok (például elektrolitok) segítik a biztonságos readaptációt.

A klinikai üzenet egyszerű: a hosszú űrutazás nem feltétlenül okoz közvetlen szív-érrendszeri betegséget, de olyan élettani változásokat indít el (térfogatcsökkenés, szívizom-atrófia, érfali megvastagodás, elhangolódott vérnyomás-szabályozás), amelyek kockázatot jelentenek, főleg a visszatérés körüli időszakban. Ezért elengedhetetlen az egyéni kockázatfelmérés a repülés előtt, a fedélzeti edzésprogram és folyadékmenedzsment a küldetés alatt, majd a szoros orvosi kontroll (vérnyomás- és pulzusválasz, EKG, labor) hazatéréskor. Hosszabb távon a célzott tréning, a sugárzás elleni védelem, a megfelelő táplálkozás és – ha kell – a gyógyszeres támogatás együtt biztosítja, hogy az űrhajósok biztonságosan alkalmazkodjanak a gravitációmentes környezethez, majd zökkenőmentesen térjenek vissza a földi élethez.

Dr. Fejes Imola

Az SZTE SZAOK SZAKK Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai és Hypertonia Centrum belgyógyász, nefrológus és hypertonológus szakorvosa, egyetemi tanársegéd, több tudományos társaság tagja.