A gyógyszer útja hosszú és esendő, míg célba ér…
Orvosként az egyik leginkább felelősségteljes, kritikus, de egyben katartikus pillanat a gyógyszer javaslata a beteg részére. Szakmai felkészültséggel felvértezve a törzskönyvezés hosszú folyamatán átesett, szakmai ajánlás szerint javasolt gyógyszer pontos ismerete és betegünk állapotának komplex áttekintése esetén tudunk jó terápiás döntést hozni. Ezt követően az orvos és páciens részéről is aktív, hosszú távú, visszacsatolt együttműködés szükséges ahhoz, hogy a gyógyszer ténylegesen és tartósan, a javasolt módon be is jusson a szervezetbe, ezzel biztosítva a javulást. A hatékony gyógyszerek ellenére a magasvérnyomás-betegség az esetek közel 50 százalékában nem megfelelően kontrollált – ennek hátterében gyakran a nem megfelelő terápiahűség áll.
Adherencia, non-adherencia – sokat emlegetjük, de miért is?
Az adherencia (ragaszkodás, terápiahűség) WHO szerinti definíciója: az egyén egészségügyi szakemberrel egyeztetett ajánlásoknak megfelelő viselkedése a gyógyszerszedés, diéta és az életmódváltozás területén.
Megmutatja a beteg együttműködését az egészségügyi szakemberrel. Ez a megközelítés fontos szerepet szán az informált páciensnek, aki a gyógyítás AKTÍV szereplőjévé válik, akinek az együttműködése nélkül nem érhető el javulás (ellentétben a korábbi compliance [engedelmesség] fogalommal, ahol a páciens passzív szereplő: elfogadja és betartja az orvos főleg a gyógyszeres terápiára vonatkozó utasításait). Ennek fontos része az önmotiváltság és az önszabályozás a kezelés betartására.
Az adherencia négy, a terápiás hűséget érintő fogalom egységéből áll össze (zárójelben az angol elnevezés, mellyel az interneten böngészők gyakran találkozhatnak):
- Elfogadás (acceptance): a kezelés szükségességének tudomásulvétele.
- Egyetértés (concordance): azt jelzi, hogy a páciens és az egészségügyi szakemberek között abszolút az egyetértés az előírt kezelést illetően, valamint a beteg részéről is jelen van a nagymértékű aktív részvétel a terápia kialakításától a teljes elfogadásig, kivitelezésig terjedő időszakban.
- Kitartás (persistance): az az időtartam, amíg a beteg az előírt/javasolt terápiát betartja; visszajelző, ennek segítségével mérhető a terápiahűség megvalósulásának sikeressége.
- Engedelmesség (compliance): azt jelenti, hogy a beteg betartja az orvosi utasításokat és előírásokat, azaz együttműködő a kezelésben. Ez magában foglalja a gyógyszerek szedését, az életmódbeli változtatásokat és a javasolt terápiás lépések követését a minél sikeresebb gyógyulás érdekében.
A terápiahűség mérésére közvetlen módszerek (pl. vér/szérum gyógyszerszintjének mérése) vagy közvetett eljárások (önbeszámoló/kérdőív, családtag megkérdezése, orvos/nővér becslése, az elfogyasztott gyógyszermennyiség mérése) állnak rendelkezésre. A terápiás együttműködést számos tényező befolyásolja: társadalmi-gazdasági faktorok, laikus egészséghiedelmek, az egészségügyi ellátás színvonala-elérhetősége, orvosi inercia (tétlenség), terápiától függő tényezők, a páciens egészségi állapota, személyes jellemzői.
Non-adherenciáról beszélünk, ha a páciens nem vagy nem szabályosan alkalmazza, abbahagyja a gyógyszert, figyelmen kívül hagyja az orvosi tanácsokat, nem megfelelően hajtja végre az előírt egészségmagatartásokat. Ez negatívan befolyásolja egyéni és társadalmi szinten a halálozás mértékét, a betegség okozta közvetlen és közvetett költségeket a páciens, a biztosító és a gyógyszergyártó számára. Ennek érdekében az idült betegségben szenvedőknél beteg-együttműködést fejlesztő stratégia kiépítése szükséges, amitől egyaránt várható orvosi kezelési haszon (kevesebb szövődmény, az életminőség javul, csökkenek a tünetek, kevesebb beavatkozás/visszatérő kórházi kezelés szükséges, lassul a betegség előrehaladása, kisebb az elhárítható szövődmény veszélye, fokozott célszervvédelem [pl. szív, vese], csökken a súlyos események [pl. szívinfarktus, agyi történés, halálozás] száma, nő a minőségi életévek száma), társadalmi haszon: nő az egyének termelékenysége/munkaképessége, egészségügyi ágazati előny: erőforrások optimálisabb felhasználása és gazdasági hatékonyság nő: rövidebb kezelési idő és a kevesebb gyógyszer révén.
Az ellátásban részt vevő szakember (orvos és betegtámogató/oktató csapat: pl. szakasszisztens, gyógyszerész, dietetikus, gyógytornász) a terápiahűség elérésében alapvető befolyásoló tényező. Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy az orvosok, az egészségügyi személyzet folyamatos szakmai továbbképzéseken vesznek részt, hogy az újonnan szerzett ismereteket, a szakmai társaságok legújabb kezelési irányelveiben szereplő kulcsüzeneteket aktív kommunikációs stratégia során tolmácsolják a beteg felé. Javasolt a gyógyszerhasználatról szóló tréning-oktatás a betegeknek, aktív páciens-orvos oda-visszairányú kommunikációs kapcsolat kialakítása, a kezelés folyamatos követése és értékelése, az együttműködés folyamatos felügyelete/értékelése, nem bíráló jellegű hozzáállás és segítség, az információ állandó elérhetősége, a gyógyszerek ésszerű megválasztása.
A betegtámogató/oktató csapat számos lehetőség közül választhat: betegklub, betegnapló, életmódváltást segítő alkalmazás, pl. emlékeztető e-mail, SMS, szórólap, rövid összefoglalók, előadások, gyakorlati bemutatók. Az együttműködést támogató eszközök tárháza is széles: gyógyszeradagolók, naptárak, figyelmeztető eszközök (okostelefon, okosóra stb.), SMS, e-mail.
A gyógyszeripar/gyógyszerészet szerepe a hatékony, jó biztonsági jellemzőkkel bíró gyógyszer fejlesztése mellett a gyógyszer szállítása, a folyamatos ellátás biztosítása, részvétel a betegoktatási programokban.
Új gyógyszerrel kapcsolatos elvárások
A hétköznapi betegellátásban megjelenő új gyógyszerrel kapcsolatban vizsgált gyógyszerhatástani tulajdonságok:
- hatékonyság (adagolt mennyiség – hatásgörbe);
- megfelelő terápiás szélesség (hatékony kezelési adag és a mérgező adag dózistartománya távol esik);
- szelektivitás – célzott hatáspont;
- kedvező gyógyszerhasznosulás: jó felszívódás (víz- vagy zsíroldékonyság) és eloszlás, eljusson a kívánt helyre, szervekbe;
- gyógyszer lebontása a szervezetben, egyéb gyógyszerrel történő kölcsönhatások és kiválasztás (máj, vese): biztonságosság, kedvező mellékhatásprofil.
Az adagolás módjának hatása a terápiahűségre
A mindennapi kezelési gyakorlat szempontjából fontosak az aktuális orvosszakmai irányelv megállapításai (rizikótényezők, társbetegségek, társállapotok, a betegség által megtámadott célszerv károsodásai, súlyos klinikai eseményeket kedvezően befolyásoló hatás stb.) mellett a beteg terápiahűségének javítása. Ezt segíti a legegyszerűbb adagolási mód, a szájon keresztüli (per os), napi egyszeri alkalmazás: 24 órás készítmény használatával a legalacsonyabb hatékony adag mellett javul a mellékhatásprofil, az alkalmazott gyógyszerek egymásra hatásának gondos mérlegelésével elérhető a hatás fokozása a mellékhatások növekedése nélkül; szükség esetén a gyógyszerbevétel időpontjának megváltoztatása is egyszerűbben megvalósítható.
A polipill (egy tablettában kombinált számos hatóanyag) koncepciót Wald és Law vezette be 2003-ban, így szimultán kezelhetünk számos rizikótényezőt/kórfolyamatot, ami az egyszerű adagolással társulva jelentősen javítja a terápiahűséget, megelőzi a halálos és nem halálos eseményeket, költséghatékonynak tűnik a betegségmegelőzésben is. Külön kiemelendő a naponta egyszer adagolt, 2-3 hatóanyag tartalmú fix kombinációk alkalmazásával elérhető jobb terápiahűség: a különböző módon ható anyagok fokozzák egymás kedvező hatását; már a terápia megkezdésekor előnyös lehet; a rövid és hosszú távú terápiás cél elérhetőbb; kevesebb a mellékhatás; a gyógyszerköltség csökkenthető. A szív- és érrendszeri betegségek és a magas vérnyomás megelőzésére/kezelésére az egy tablettában több hatóanyagot tartalmazó fix kombinációk egyre inkább elérhetők hazánkban is.
Kedves olvasók, mielőtt beveszünk egy tablettát…
…egy pillanatra gondoljunk bele, mennyi ember jószándékú munkája, szakértelme volt szükséges ahhoz, hogy a személyre szabott kezelés megvalósulhasson, és mit tehetünk aktív betegként azért, hogy ez tartósan is eredményes legyen!
Dr. Várallyay Zoltán
Hipertonológus, belgyógyász, kardiológus főorvos. 1997 óta dolgozik a Karolina Kórházban Mosonmagyaróváron, az Összevont Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa. A belgyógyászati, szív- és érrendszeri betegek ellátása, gondozása mellett a sürgősségi ellátásban is részt vesz. Tagja a Magyar Hypertonia Társaságnak (vezetőségi tag) és a Magyar Kardiológusok Társaságának. Gyakorló apuka és évtizedek óta amatőr futó (maraton: 3:27.30 s). A Mosonmagyaróvári Strucc Futóklub tagjaként részt vesz az évente Mosonmagyaróváron rendezett Szigetköz Félmaraton verseny szervezésében is. A 2020/2021-ben bronzérmes női NB1-ben szereplő Mosonmagyaróvári Kézilabda Klub (MKC) csapatorvosa.
