Egy vérnyomásmérő emlékei

Józsi, Rozi, Mari, Juli! Ugye meg lett mérve a vérnyomásotok, és az nem volt az emelkedett tartományban, tehát megnyugodtatok és várjátok a következő orvosi vizsgálatot, amelyre életkorotoknak megfelelően kerül majd sor? Ti persze „kiművelt emberfők” vagytok, és időnként elkéritek a szülők-nagyszülők vérnyomásmérőjét és vérnyomást mértek, sőt egyesek naplószerűen le is írják az eredményt. Azután ott vannak a magasvérnyomás-betegségben szenvedők, akik már évek óta vezetik a vérnyomásnaplót, és fogadjuk el, hogy el is érték a célvérnyomást, mert pompásan be lett állítva a kezelésük. Ez így nagyszerű, de tudnotok kell valamit, a vérnyomásgörbe napszakonként ingadozik, és ez lehet normális, de kóros is.

A nappal és éjszaka, a világos és sötét ritmikusan váltakozik, és emiatt minden élő szervezetben egy belső óra fejlődött ki. Valószínűleg ez az élővilág legősibb szabályozó mechanizmusa. A vérnyomás tekintetében egy olyan természetes ingadozás alakult ki, amely összefügg az alvás-ébrenlét ciklussal. A vérnyomás ezért nappal magasabb, éjszaka alacsonyabb. Reggel a vérnyomás emelkedik, és ezzel támogatja az ébredést, majd a fizikai aktivitás megkezdését. Talán az éghajlat-változással párhuzamosan Magyarországon is kialakul a délutáni szieszta, elsötétítjük a lakást és lepihenünk. Érdekes módon a mediterrán országokban már bebizonyították, hogy a szieszta idején a vérnyomás csaknem annyit esik, mint éjszaka, és ébredéskor a reggeli ébredésnek megfelelően egy felfelé irányuló vérnyomáshullám lép fel.

A belső óra az emberek 15–20 százalékában kétféle irányba módosulhat (erről kiderítették, hogy speciális mutációról van szó!). A „pacsirták” korán reggel ébrednek, és kora este már alszanak (ébrenlétük kb. 04–20 óra közé esik). A „baglyok” későn ébrednek, és este sokáig vannak fenn. Az órát módosíthatják társadalmi tényezők is, pl. a több műszakos munka, az időzónákon való gyors átutazás (ezt jet lagnak nevezték el) vagy a tavaszi-őszi óraátállítás. Ezek a megzavart ritmusok akár súlyos következményekkel járhatnak: rákkeltők lehetnek, pszichiátriai rendellenességeket alakíthatnak ki, anyagcsere-betegségeket provokálhatnak és természetesen befolyásolhatják a vérnyomás 24 órás ingadozását.

Napszaki vérnyomás-ingadozás – diurnális index

A napszaki vérnyomás-ingadozást számszerűen jellemezhetjük. Akkor, ha 24 órás vérnyomás-monitorozás történik, a számítógépes program mindig kiszámítja a nappali és az éjszakai átlagos vérnyomást. A két átlagot azután egymáshoz viszonyítja és megadja, hogy a nappali vérnyomásátlagnál hány százalékkal alacsonyabb az éjszakai vérnyomásátlag. Ezt az értéket a szakemberek diurnális indexnek nevezték el. Az eredmény szerint legalább négy különböző vérnyomásgörbe-féleség létezik:

• Normális a görbe akkor, ha a diurnális index 10–20 százalék közé esik (szaknyelven dipper görbe).
• Éjszaka a vérnyomásesés kicsi, az éjszakai vérnyomás „nem merül le” elegendően, vagyis a csökkenés 10 százaléknál kisebb (non-dipper görbe). Ez a görbe gyakran jellemzi az obstruktív alvási apnoe szindrómában szenvedőket és több más betegséget, pl. diabéteszt, verőérbetegséget, szívelégtelenséget, idült vesebetegséget stb.
• Éjszaka a vérnyomásesés túl nagy, az éjszakai vérnyomás túlzottan „lemerül”, vagyis a csökkenés 20 százaléknál nagyobb (extrém dipper görbe). Ezeket a betegeket a vegetatív idegrendszer éjszakai aktivitásának kóros változásai jellemzik, pl. éjszaka csökken a szimpatikus idegrendszeri aktivitás, vagy megnő a paraszimpatikus idegrendszeri aktivitás.
• Megfordult diurnális ritmus esetén a vérnyomás éjjel nagyobb, mint nappal. Ez nagyon súlyos állapot, általában a hibás vérnyomáscsökkentő kezelés vagy speciális betegségek ismertetőjegye (pl. alkalmanként másodlagos eredetű magasvérnyomás-betegség, obstruktív alvási apnoe szindróma, időskor, cukorbetegség), de gyakori éjszakai műszak esetén is.

A kutatók azt is felismerték, hogy a reggeli és a sziesztából való ébredés után a vérnyomás túl magasra emelkedhet, ezt reggeli (ébredési) vérnyomáshullámnak nevezték el. A túlzott reggeli vérnyomáshullám a hirtelen halál hátteréül szolgálhat, erről majd máskor mesélek.

Józsi, Rozi, Mari, Juli! Ugye már értitek, hogy nem elegendő nappal egy véletlenszerű időpontban történő vérnyomásmérés? Nem kell azonban a méréseket túl gyakran, rettegve végezni. Pár napig tartó ciklusokban javasolható a mérés, de akkor több alkalommal.

Mikor mérjetek vérnyomást?

• Reggel gyógyszerbevétel előtt, de ne azonnal ébredéskor;
• este gyógyszerbevétel előtt;
• délelőtt és este 1-2 órával a gyógyszerbevétel után;
• nappal ezen kívül kora és késő délután;
• éjszaka, ha felébredtek valamilyen ok miatt (pl. vécé intézése, vagy akár akkor, ha elered az eső és be kell csukni az ablakot).

Lezárjátok 2-4 nap után a méregetést, és 4-6 hét múlva ismételjétek meg ezt a ciklust.

Miben segít, ha kiismerjük a napszaki vérnyomás-ingadozást? Bár nincsen arra nagyszámú betegvizsgálatból következő adat, hogy a normális vérnyomás-ingadozást kellene a gyógyszerszedés időzítésével és a gyógyszeradagok változtatásával helyreállítani, de a következőket már tudjuk:

• a normális éjszakai vérnyomáscsökkenés (10–20 százalék) a feltételezések szerint kedvezően hat a szívre és az érrendszerre;
• a túlzottan nagy reggeli (ébredés utáni) vérnyomáshullám a hirtelen halál bármely formáját, illetve szív- (infarktus, ritmuszavar) és agyi (szélütés) szövődményeket provokálhat;
• a nondipper vérnyomásgörbe (a vérnyomáscsökkenés 10 százaléknál kisebb) általában együtt jár a magas vérnyomás okozta szervkárosodások fokozott kockázatával;
• a túlzottan nagy éjszakai vérnyomásesés (20 százaléknál nagyobb) idős betegekben az agyi keringés csökkenését és elbutulást okozhat;
• a megfordult vérnyomásritmus túlzottan terheli az érrendszert és ezért következményesen a belső szervek vérellátászavarát okozhatja.

Ezek alapján úgy gondolom, hogy nem elég naponta egy alkalommal megmérni otthon a vérnyomást. Helyes, ha a kezelés megkezdése előtt vagy a kezelés ellenőrzése érdekében alkalmanként 24 órás vérnyomás-monitorozás történik. Akkor, ha megismerjük a vérnyomás napszaki ingadozását, a vérnyomáscsökkentő kezelés igen jól időzíthető és így elérhető az optimális vérnyomás-ingadozás, és ez hosszú távon tovább csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a halál kockázatát.

Dr. Nagy Viktor

Orvosi pályáját 1978-ban kezdte a Károlyi Kórház II. (Kardiológiai) Belgyógyászati Osztályán. Belgyógyász és kardiológiai szakvizsgát követően, 1996 óta dolgozik a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikán, illetve annak jogutódján, a Belgyógyászati és Hematológiai Klinikán, vezeti a klinikán működő Hypertonia Központot. 2019-ig tagja volt a Magyar Kardiológusok Társasága Tanácsadó Testületének, és vezette előbb a Társaság Hypertonia, majd a Gyógyszerterápiás és Biomarker Munkacsoportját. Felnőtt transthoracalis echokardio­graphia és hipertónia licencvizsgákkal, továbbá Európai Kardiológus Diplomával rendelkezik. Az Orvosi Hetilap szerkesztője.